2010. december 29., szerda

Názáret 2010

A csatolt videó Názáretben készült a szentföldi zarándoklatunkon. A rózsafüzér végén elhangzott arab ének hallható. A kép minősége nem túl jó, de a hangulat megízlelésére gondolom megfelel.

2010. december 21., kedd

Názáret - Rózsafűzér

Nagyon szép élmény, jó tapasztalat volt az esti rózsafüzér az angyali jelenés templomában. Nyolc óra után gyülekeztünk. Szép lassan megteltek a helyek karzat mellett az altemplomban. Mellettem épp angolul beszélő család helyezkedett el. Lent az oltár körül, a názáreti ház előtt az énekesek tartózkodtak és azok akik az esti rózsafüzért vezették. Endre és Tibor testvér is ott volt lent, hisz intenzíven bekapcsolódtak az est levezetésébe. Az alap nyelv az angol, olasz, francia, arab volt. A rózsafüzér titkai sajátosan "názáreti" titkok voltak: angyali üdvözlet, József álma, názáreti tartózkodás, Isten országának a meghirdetése.
Mindegyik titok előtt felolvasták az idevágó szentírási szakaszt, majd énekek következtek. Az első tizedet magyarul végeztük. Gondoltam feltűnő lesz, de úgy tűnik megszokott a hasonló jelenség. Az előimádkozó elmondta a ráeső részt, majd mindenki a saját anyanyelvén folytatta. Egy kissé hangzavar volt, de alapjában elég hamar rá lehetett hangolódni. A rózsafüzér után a lorettói litánia következett, majd a Salve Regina, minden latinul. Befejezésül egy lendületes arab ének hangzott el. Néhányan rögzítették, hogyha sikerül ide is felteszem.
Érdekes volt ez a nyelv-kavalkád. Ez egy kissé akadálya volt az elmélyedésnek, de jól megjelenítette az Egyház egyetemességét, az összetartozást a világ más tájairól érkezett,- vagy éppen itt élő keresztényekkel. Az énekesek fiatalok voltak. Közülük úgy tűnt a legtöbben beszéltek arabul, ebből gondolom hogy itt élnek Názáretben, vagy a környéken. Volt akit másnap is láttam.
Ezzel a szép esti élménnyel, és az egész nap gazdag tapasztalatával mentünk lefeküdni. Holnap délelőtt még Názáretben leszünk, majd irány a Tábor hegy. Misézni is itt fogunk.

2010. december 17., péntek

Korozain

Korozain
A Genezáret tavi hajózás után visszaindultunk Názáretbe. Késő délután volt, de még lett volna annyi időnk, hogy megnézzük Korozain romjait. Ugyanis a mű út mellette kanyarog el, 4-5 km-re a Genezáreti tótól, 300 m magasan a víz szintjétől.  Meglepetésünkre be volt zárva, így nem tudtunk bemenni. Kemény vas kerítéssel védik a területet. Ma nemzeti archeológiai park, 1980-87 között végeztek itt ásatásokat. Egy második, harmadik században épült zsinagógát tártak fel. A kis busz ablakából csak nagy mennyiségben szétszórt követ láttunk.
Jézus korabeli városról van szó, amely felett hitetlenségük miatt jajt kiáltott. Az Újszövetség kétszer említi: 
Máté 11,21, valamin Lukács 13,15. Valószínűnek tartják, hogy súlyos földrengés rombolta le a 4. században, de az 5-6. században még lakott hely volt. Ma 10 hektárnyi területen rom és kő.
Kép a 2. századi zsinagógáról
Még több kép a környékről: http://holyland-pictures.com/category/sea-of-galilee/corazim/
Amikor már közel jártunk Názárethez, Xavér testvér felhívta a figyelmünket, egy Beit Rimon nevű helyiségre, amely a gránát almáról kapta a nevét ( a Gránát Alma Háza) A Józsué könyve 19,13-ban említett Rimonról kapta a nevét, és egy vallásos kibuc. A gránát alma Izrael egyik jelképe. Azt tartják, hogy 614 magja van, mint ahány parancs van a törvényben, így a törvényre emlékeztet.
Az a terv, hogy este 8,30-kor az Angyali üdvözlet bazilikában részt veszünk a rózsafüzéren. Hogyha lehetséges szeretnénk egy tizedet magyarul végezni. Ugyanis különféle nyelveken folyik az ima, és hogyha van egy nagyobb csoport zarándok, akkor egy-egy tizedet vezethetnek.

2010. december 14., kedd

A Genezáreti tavon (2)



A csodálatos halfogás evangéliumi történetének felolvasása a Genezáreti tavon.

2010. december 13., hétfő

A Genezáreti tavon - evangélium



Jézus a vízen jár. Az evangéliumi részlet felolvasása a Genezáret taván, a szentföldi zarándoklat alkalmával (2010. november.26)

2010. december 11., szombat

Hajózás a tavon

A Magdala nevű hajó, a Genezáret taván
Kis várakozás után kikötött a Magdala nevű sétahajó és mi sorra beszálltunk, hogy "beljebb hajózzunk a tavon." Amint a hajó a tó vizét szelte, lelki időutazássá lett a hajókázás. Kezdetben még beszélgettünk, majd lassan halkultak a szavak. Egy külső-belső béke telepedett ránk, sajátos érzések kavarogtak bennem. Annyira valóságos, hétköznapi és egyben ünnepi volt. Minden itt volt mégis távolinak tűnt. Megfogható, de egyben elillanó.
Különösen akkor lett csend, amikor mintegy 15-20 perce megállt a hajó és mi elővettük a Szentírást és felolvastunk néhány idevágó részletet: Lk 5,4-11 (a csodálatos halfogás); Mt 8,23-27 (vihar a tavon); Mt 14,24-33 (éjszaka a tengeren)
A felolvasás közben szinte megfoghatóvá lett Jézus közelléte. Mindegyikünk a tavat, a környéket szemlélte. Késő délután volt, a nap már lefele haladt, a nyugati part dombjaival bújócskázott. A sugarai visszaverődtek a tavon, és egy hosszú fénycsóva kötötte össze a hajót a parttal. Szinte arra vártam, hogy a fény- ösvényen megjelenjen Jézus alakja, és elindul felénk. Lenge szél fújdogált, így egész kellemessé lett a levegő. A hajó némán ringatózott a tó vizén. Ez a csend hasonló volt a templom szent csendjéhez, mert jelenléttel volt tele. Jobbra látszik Péter primátusának a helye, ahol Jézus feltette a kérdést: "Péter szeretsz engem?" Távolabb a kenyérszaporítás helye, és a nyolc boldogság temploma. Ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire közel vannak egymáshoz ezek a helyek. Ajándék volt ez a csend és a zarándoklat egyik legszebb, maradandó élményévé vált. Testi-lelki felüdülés volt. Volt aki a bárka végében aludt, vagy legalább is lefeküdt, mások csendben merengtek.
A hajó felzúgó motorja jelezte, hogy az élet folytatódik és visszafele indultunk. Még egyszer szemügyre vehettünk a szentírási helyeket. Ebben egy ábra is segített, amit a gépház oldalára szegeztek ki és azokat a csodákat sorolta fel, és jelölte meg, amelyeket Jézus a Galileai tengeren és környékén művelt. A hajókázás után autóba szálltunk és az volt a szándékunk, hogy Korozainnál megállunk és megnézzük annak a bibliai városnak a helyét, amely fölött elhangzott Jézus szava, hogy kő-kövön nem marad.

2010. december 7., kedd

Galileai tó

A kikötő fele, Galileai tó

Parkolás után, nagy megihletődéssel ereszkedtünk le a Galileai tó partján kiképzett kikötőbe, hogy egy kis hajókázásra induljunk. A kikötőben egy hajó vesztegelt. Igaz, hogy ki van írva, hogy tilos a fürdés, de a legénységből valaki vígan lubickolt a vízben. A sofőrűnk segítségével kiderítettük, hogy nekünk egy másik hajóra kell várakoznunk, amelyik jó bent vesztegelt a tó vizén. Én már azt hittem, hogy nem jön össze ez a nagyon remélt vízi séta. Azonban némi intézkedés, telefonálás után a hajó elindult felénk. 

A római időben a a Galileai tengert Tibériás tavának nevezték. A Talmud (a zsidó Bibliaértelmezés) Isten szemének nevezi”. A tó hárfa alakjáról Kineret tavának nevezték el. A görög nyelvű Szentírás a tó nyugati partján lévő kis, termékeny síkságot, el-Guvert, a kertet jelentő gan szó alapján, Genezárnak vagy Genezáretnek hívja. Később innen kapta nevét a tó is, amint erről Josephus is tanúskodik. A Szentírásban a Genezáreti-tó elnevezés egyetlen egyszer fordul elő. A szinoptikus evangélisták Galileai-tónak hívják, Jánosnál (6,1; 21,1) és a rabbinikus irodalomban fordul elő a Tibériás-tava elnevezés. Mai elnevezései: Yam Kinneret (héber), Bahr at-Tabariya (arab). A tó 21 km hosszú és 13 km széles, 44 m mély. Vízszintje 213 méterrel van a Földközi-tenger vízszintje alatt. A kerülete 53 km, a területe pedig 166 km². Bár földalatti források is beleömlenek, fő táplálója a Jordán folyó, amely észak-déli irányban keresztülfolyik rajta.
A tavat hegyek veszik körül, de alacsony fekvése miatt gyakran hirtelen érkező viharok korbácsolják. Josephus Flavius azt írja, hogy az ő idejében mintegy 230 halászhajó járta a tavat. Mi most egyet sem láttunk. Itthon olvastam, hogy mivel megcsappant a halállomány két évre letiltották a halászatot.

 

2010. december 5., vasárnap

A Boldogságok Hegye - templom

A templom belseje
Ebéd után meglátogattuk a templomot is, amely 1936-38 között épült. A híres olasz építész, Antonio Barluzzi tervezte. A templom belsejében, az oltár körüljárható. Nagyon praktikus, hogy körülötte bárhol le lehet ülni, és csendben imádkozni, elmélkedni. Miközben ott üldögéltem egy zarándok csoport érkezett, de nagyon diszkréten beszélgettek, így nem zavart. A szentély fölötti nyolcszögletű kupola falain a nyolc boldogság olvasható latin nyelven. (Mt 5, 1-12 Lk 6, 12-16)
A templomból nagyon szép kilátás nyílik a Genezáret tavára.
A bazilikát 1964-ben meglátogatta VI. Pál, és 2000-ben II. János Pál pápa is.
Kívülről is körül jártuk a templomot. Sőt hosszasan elüldögéltük az oldalsó lépcsőkön. Közben jöttek mentek a látogatok. Volt, aki le is fényképezett bennünket. Nagyon békés hangulat volt.
Megnéztük a parkot is, amely szintén nagyon kellemes környezet, szép virágok, pálmafák díszítik. Láthatóan nagy gonddal szépítik, gondozzák a környéket.
Hosszabb pihenés után újra beszálltunk a kis buszba, hogy lemenjünk a Genezáreti tó partjára, Kafarneum szomszédságába, hogy egy felejthetetlen hajókázásra induljunk.

2010. december 4., szombat

Péter hala

Úgy terveztük, hogy a mai ebéd itt a Boldogságok hegyén lesz. Endre testvér beszélte meg a zarándokházat és vendéglőt működtető nővérekkel. Elég sokat kellett várakoznunk, amíg asztalhoz ülhettünk. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a halakat felszolgálták. Jó, nagy példányok voltak. Lapos és nagy szájú példányok. Azt olvastam, hogy ez a halfajta ragadozó és mindenfélét megeszik, befal. Ezért is annyira hihető, hogy Péter Jézus utasítására pénzérméket talált a hal szájában, amivel kifizették a templom adót. Utólag tudtam meg, hogy kakas halnak nevezik, tudományos nevén Zeus faber. Mintha a belső halszálkák kifele meghosszabbodnának. Jó sok ilyen nagyméretű szálkát kell eltávolítani, de a húsa ízletes. Na, azért a pisztráng sokkal finomabb, de hát ez helyi különlegesség. Nem valószínű, hogy épp ezeket itt halászták, itthon olvastam, hogy két évre letiltották a halászatot a Genezáret taván, mert már veszélyben van a hal állomány. Ez a fajta hal előfordul a Földközi tengerben, a Fekete tengerben és az Atlanti Óceánban is. A kiadós ebédet követően meglátogattuk a templomot és környékét, sőt egy kis pihenőre is jutott idő. Az ebéd szünetben derült ki, hogy a sofőrünk járt Brassóban egy foci csapattal és még néhány román szóra is emlékezett. Megtudtuk róla, hogy arab származású, de keresztény. Mivel az édesapjának volt egy spanyol barátja Mariónak keresztelték. A nevét az arab anyakönyv vezető nem írta be, mert azt mondta, hogy ő csak arab nevet hajlandó beírni, így kapott egy arab nevet is. Különben Izraelben az arabokat nem sorozzák be katonának, míg a zsidó férfiakból és nőkből sorkatonaság van. A férfiak három évig katonáskodnak, a nők pedig két évig. Az arabok önként mehetnek katonának, de ha nem volt katona zsidó munkaadó nem alkalmazza, csak arabnál dolgozhat. Na de ez a történet nem kapcsolódik a Boldogságok hegyéhez, csak épp itt jutott eszembe, de jól kiemeli, hogy milyen távol vagyunk a Jézus által meghirdetett boldogságoktól.

 

2010. december 2., csütörtök

A Boldogságok Hegye

A nyolc boldogság temploma
Kafarnaumból újra a primátus helyének irányába kanyarodtunk. Következő állomásunk a Boldogságok hegye. Ez Tabghá-tól észak-keletre található a Genezáreti tó szintje fölött 175 méter magasan (a középtengerszint alatt 35 méter mélyen).
Máté evangélista (5,1-12)  arról beszél, hogy Jézus hegyen hirdette meg a nyolc boldogságot, míg a Lk 6,12-16-ban sík terepről van szó.
A hagyomány, amelyet az ásatások is alátámasztanak Tabgha környékére teszik a boldogságok meghirdetésének a helyét. Valójában itt megfér egymás mellet mind a "síkság", mind a "hegy".
Szent Jeromos még így emlegeti a helyet, hogy: "desertus, solitudo" (puszta, magányos hely), a XII százatól pedig "tabula, tabula Domini, mensa Christi" (az Úr asztala), a kenyérszaporítás emlékére.
A legrégebbi keresztény hagyományok nem a mostani templom helyéhez kötik a Hegyi-beszédet, hanem a ferences kolostor alatti völgyhajlathoz, ahol a Tabghát Kafarnaummal összekötő út fut.
Az ásatások azt bizonyítják, hogy a IV. sz-ban lakatlan volt, de a keresztények látogatták.
Etheria zarándok nő is ezt írta 383-ban
„Nem messze Kafarnaumtól találhatók azok a kőlépcsők, amelyeken az Úr állt. Itt a tenger fölött egy füves rét sok zölddel és sok pálmával, amelyek mellett hét forrás ontja bőséges vizét. Az Úr ezen a mezőn törte meg az öt kenyeret és adta át a halat a népnek. A kő, amelyre az Úr a kenyeret helyezte, oltárrá lett alakítva... Ennek a templomnak a fala mellett halad el az az út, ahol Máté vámasztala volt. A hegyen pedig, amelyhez egy barlang van közel, az Úr a boldogságokat hirdette ki.”
1935-ben feltártak egy kripta alapot (7,20X 4,48 m), amely a IV századra tehető, és amelyet a VII. században restauráltak.
Miután a kisbusszal elsuhantunk a kőkerítéssel bekerített feltárt hely mellett, rövid idő múlva, egy kis kapaszkodás után elénk tárult a Boldogságok hegyének gyönyörű szép látványa.

2010. november 29., hétfő

Kafarnaumi zsinagóga

Mivel a szentmise miatt nem jutottunk be a szent Péter háza fölé épült templomba, arra gondoltunk, hogy egy keveset még várunk, hátha később sikerül. Várakozás közben megcsodáltuk a virágokat, majd a Genezáret tava fele vettük az irányt. Nagyon szép innen a tó. Messze el lehet látni. Itt esett szó arról, hogy igazából ez a mai Izrael legnagyobb édesvizű víz készlete.
A másodszori hiábavaló próbálkozás után, hogy bejussunk a templomba elindultunk a ferencesek által feltárt zsinagóga romjai fel. Az ami most látható az 1981-es restaurálás eredménye, amikor a padlót és a külső falakat restaurálták. A környéken szétszórt kövekből rakták fel a falakat. Látszik is, hogy igazából jó néhánynak nem ott van a helye. Azonban is jobban fogalmat alkothatunk arról, hogy miként is nézett ki eredetileg ez a zsinagóga.
A fő kérdés: Vajon ez a megtalált kafarnaumi zsinagóga rom annak a zsinagógának a maradványa-e, amelyben Jézus tanított és csodákat tett?
A legújabb régészeti kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy ezt a zsinagógát legkorábban Kr.u. a 4. században építhették. Persze a gyanú erős: a zsinagóga egy korábbinak alapjaira épült (erre utalhat a bazalt-fal is, amire mészkőből húzták fel a falakat), hihetőnek tűnik, hogy a szemünk előtti épület közvetlen elődjét a kafarnaumi százados építette. A zsinagóga romjai mintegy száz méternyire vannak a tó partjától. Eredetileg a víz közelebb volt hozzá. Maga az épület dél felé van tájolva. Az imaház 24 m hosszú és 18 m széles volt. A homlokzatban egy főkapu és két mellékbejárat volt. A hellénista bazilikák mintája szerint a zsinagóga belső terét két oszlopsorral három hajóra tagolták. A mellékhajók felett volt az asszonyok karzata, ahová a feljárat az épületen kívülről vezetett fel, mert a földszint a férfiak számára volt fenntartva. Mivel a bejárati ajtók a Jeruzsálem felé néző homlokzatban nyíltak, aki belépett a zsinagógába, annak meg kellett fordulnia, hogy az imádsághoz szükséges irányba nézhessen. A Jeruzsálem felé néző falnál, a fal közepénél állt a tóraszekrény, mert a Törvény attól az Istentől jön, aki a jeruzsálemi templomban jelen van. Ezért fordulnak az imádkozók abba az irányba a zsinagógában.
Érdekes volt megfigyelni Mózes székét, amire fr. Xavér hívta fel a figyelmet. Eddig azt gondoltam, hogy valahol elől kellene lennie és valamilyen díszes ülő alkalmatosság. Kiderült, hogy a bejárat közvetlen közelében van, mert végül is ez a legforgalmasabb hely és kőből faragták. Nem sok helyen maradt meg ennyire épen, mint itt Kafarnaumban.
Alaposan körül jártuk a helyet. Jó volt az árnyékosabb oldalon egy kissé megpihenni, beszélgetni.
A kijárat fele tartva különféle használati tárgyakat láthattunk: malom, prés.
Újra váltottunk néhány szót a ferences testvérrel, akitől megérdeklődtük, hogy hol lehet hajóra szállni, mert a délutáni programunkban csónakázás szerepel a Genezáret taván. Azonban addig még hátra van egy fontos célpont a Boldogságok hegye, ahol ebédelni is fogunk a "Péter halából."
 

2010. november 26., péntek

Péter háza

Péter és András háza
Amikor Etheria zarándoknő 383-ban Kafarnaumban járt, ezt írta: „Az Apostolfejedelem házából templomot építettek, amelynek falai mindmáig állnak”. Kétszáz évvel később a piacenzai zarándok már egy bazilikát talált Péter háza fölött: „Megérkeztünk Kafarnaumba Péter házához, amely ma Bazilika”.
A ferencesek 1921-ben feltárás közben kb. 35 méterre a zsinagógától délre egy 22,5 m átmérőjű épület alapjaira találtak. Az épület három koncentrikus nyolcszögből ún. oktogonból áll. Ezek az alapfalak egy Kr.u. az 5. századból származó bizánci épület maradványai. A padlót egyedülállóan szép mozaik fedte, kék, sárga, piros és fehér kövekből kirakott mértani ábrákkal. A legbelső, nyolcszög alakú tér közepén a régészek egy másfél méter átmérőjű pávaképet találtak, amelynek színes farka az egész madártestet körbefogta.
Ez az ásatás azonban csak annyira szorítkozott, hogy szabaddá tegyék az oktogonális falakat. A mozaikot fenyegető veszedelmek elhárítása érdekében 1958-ban nagyobb felújításba kezdtek. Virgilio Corbo, az ásatás ferences irányítója az oktogonok belső gyűrűjében kezdte a munkát. Miután eltávolítottak egy 90 cm vastag vörösföld réteget, amelyben római-bizánci kerámia maradványokat találtak, egy újabb törmelékrétegre bukkantak, amely másfél méter mélységig tartott, és benyúlt a mozaikmező alá. Ez a réteg nyilvánvalóan egy lerombolt épület maradványaiból alakult ki. A felszínre hozott és gondosan átvizsgált épületelemek – kövek és vakolatdarabok, melyeken görög, szír és héber felírások voltak olvashatók – kétséget kizáró módon bizonyították, hogy a romok szakrális épületből valók.
Vajon ez lehetett Péter háza, melyről Etheria így beszél: „Az Apostolfejedelem házából templomot csináltak, amelynek falai még ma is állnak”? Corbo ezután átkutatta az oktogon külső gyűrűjét. A keleti oldalon, a bizánci bazilika apszisában fölfedezett egy keresztelőmedencét. Két, egyenként kétfokos lépcső vezetett a valamivel mélyebben fekvő vízmedencéhez.
De a legnagyobb meglepetés ezután várta a régészeket. Mert amikor eltávolították a vörösföldből, bazaltkövekből és vakolattörmelékből álló réteget, egy olyan falhálózat alapjai bukkantak elő, amelyek nyilvánvalóan egy lakóházhoz tartoztak. A padló nagy bazaltkövekkel volt kirakva. A továbbiakban aztán egy nagyobb ház maradványai is kirajzolódtak. Így bizonyossá vált, hogy a felső törmelékréteg ebből a házból ered. Kb. 1,5 méterre a bizánci mozaikmező alatt, az oktogon körül egy kis település alapfalai tárultak fel: épen maradt ajtóküszöbök, két tűzhely és sok római-kori cserépdarab. Ezek a házak mind annak a Kafarnaumnak voltak a részei, amelyben Jézus élt, tanított és csodákat tett. E kicsiny házak között, középen állt a tóparton található kövekből épített ház, amely a többieknél nagyobb volt és szemmel láthatóan megkülönböztetett tisztelettel vették körül.
Corbo feltételezte, hogy ebben a 7x6,5 méteres helyiségben a kafarnaumi zsidó-keresztény közösség „(zsinagóga)templomát” (domus ecclesiae) találta meg, amivé Péter apostol házát a második század folyamán alakították át. Az ötödik század első felében Galileában is a pogányokból megtértek egyháza került túlsúlyba, a kis zsidó-keresztény szentély eltűnt a ráépített bizánci bazilika alatt. De az új bazilika középpontját, a belső oktogont változatlanul Péter háza határozta meg.

2010. november 25., csütörtök

Kafarnaum

A Hét Forrás templomától vissza kanyarodtunk a Primátus temploma felé vezető fő útra, és 5-10 perces buszozás után Kafarnaumban találtuk magunkat. Nagyon zsúfolt volt a parkoló. Szerencsénk volt, hogy mi kis busszal utaztunk, mert így közelebb jutottunk a bejárathoz. Egy kicsit néztek is az emberek, hogy a gyalogosok között manőverezik a sofőrünk, de tapasztalt és gyakorlatias vezetőnek bizonyult (nem csak most) A bejáratnál angol felirat fogad: Kafarnaum, Jézus városa. Mt. 9,1-ben olvashatjuk: "bárkába szállt, átkelt a tavon és városába ment." Márk külön is hangsúlyozza, hogy Jézus itt volt „otthon” (Mk 2,1) – minden bizonnyal Péter állandó vendégeként. Rögtön a bejárattól jobbra van a ferences kolostor. Találkoztunk is egy testvérrel, akivel néhány szót váltottunk, majd elindultunk megnézni a nevezetességeket: Péter és András házát és a zsinagóga romjait. Sokan jöttek-mentek. A templom előtt hosszú sor kígyózott, aztán kiderült, hogy nem mehetünk be mert szentmise van. Később se jutottunk be.
A látogatók között volt, aki bámészkodott, más üldögélve elmélkedett, vagy épp Szentírást olvasott.
Kafarnaum neve annyit jelent mint „Náchum faluja” (Kefar Nachum). A zsidók ugyanis itt látogatták Náhum próféta sírját. Jézus korában Kafarnaum közelében húzódott Fülöp negyedes fejedelem országának határa. Az evangélium minden olyan különleges adatot elmond Kafarnaumról, ami a határvárosok jellemzője volt: beszél a vámhivatalról és állomásozó katonákról a vezetőjükkel együtt. Az Újszövetség sok vámost nevez meg, akik mind kafarnaumiak voltak. Valószínűleg a sok vámos a tóból kifogott halakra vetett vámot vette bérbe, s ehhez járult még a görög Dekapoliszból Galilea felé menő áruk vámja. Zsidó forrásokból értesülünk arról, hogy Kafarnaumot Kr.u. a második században zsidók lakják, és zsinagógájuk is volt.
A keresztes háborúk idején ritkán esik róla említés, de a 12. században egy térkép még helyesen mutatja a helyét. Suriano, ferences gvárdián azt írja a Genezáreti-tónál (1485-ben) tett látogatásáról: „Kafarnaum a tó északi partján fekszik, de lakatlan és teljesen romokban hever”. Az angol Wilson volt az első, aki 1866-ban átvizsgálta a rommezőt. A romok rendszeres számbavétele 1905-ben történt meg, Kohl és Watzinger munkálatai során. Munkájukat a ferencesek folytatták, akik 1894 óta a terület tulajdonosai.

2010. november 22., hétfő

Tabgha

(Heptaégeon = Hétforrás arabos kiejtéséből).
A primátus templomától gyalogosan 10 percnyi gyaloglás után érkeztünk meg arra a helyre, amelyről Etheria zarándoknő is említést tesz: „Nem messze Kafarnaumtól találhatók azok a kőlépcsők, amelyeken az Úr állt. Itt a tenger fölött egy füves rét sok zölddel és sok pálmával, amelyek mellett hét forrás ontja bőséges vizét. Az Úr ezen a mezőn törte meg az öt kenyeret és adta át a halat a népnek. A kő, amelyre az Úr a kenyeret helyezte, oltárrá lett alakítva..."
Ez az első kenyér szaporítás helye. (Mk 6,30-34)
Szép rendezett környezet fogadott. A mai templom 1982-ben épült, bizánci mintára. Sok látogató megfordul itt. Egy román csoporttal is találkoztunk.
A bencések kezén van a szentély. 1932-ben voltak itt ásatások, amikor egy régi bazilika romjai kerültek felszínre. 1940-ben megállapították, hogy az első templomot 395 után építhették. 
A mostani templomban, az oltár alatt található a szikla, amelyre az Úr Jézus a kenyereket és halakat helyezte. Az oltár előtt látható a mozaik a kosár kenyérrel, kétfelől pedig két hal. Gondolom a halak "emlékére" a quadrum medencéjében szép színes halak úszkálnak.

2010. november 18., csütörtök

Szent Péter Primátusa

Reggel korán keltünk, mert a terv szerint 7,45-kor misézünk a Genezáreti tó partján. Azon a helyen, ahol szent Péter megkapta a főhatalmat (primátus)
Útközben továbbra is foglalkoztatott, hogy mennyire köves, kopár, terméketlen vidéken haladunk, és azon gondolkodtam, hogy ma is érvényes, hogy az Úr szándéka "megmenteni ami elveszett".
Amikor megállt a kis busz, izgatottan indultunk a Genezáret tava irányába. A Primátus kápolnájának a szomszédságában mutattuk be a szentmisét.  Ezen a helyen vallotta meg szent Péter a Jézus iránti szeretetét. A háromszoros tagadását, háromszoros szeretetvallomással javította ki. (Jn 21,1-17)
Belülről is meglátogattuk a kápolnát. Az oltár alatti szikla elé, táblára kiírták "mensa Christi.", az Úr asztala. Erre a kőre helyezte az Úr a kenyeret és a halat, amit a tó partján sütögetett, amikor megjelent az apostoloknak.
A IV. századi zarándok Egeria beszámol arról, hogy Kafarneum közelében ő még látta azt a lépcső alakú sziklát, amelyen az Úr gyakran ült a tengert nézve. Úgy, hogy itt már a korai időkben állott valami emlékhely. Egy Dániel nevű orosz apát irta a XII században, hogy ezen a helyen egy, a szent apostoloknak szentelt templom állott. Ez a mostani templom nagyon új. A régi romokra épült 1932-ben, majd 1982-ben restaurálták.
A tóhoz is lementünk, hogy megérintsük a kezünkkel, vagy többen bele is mentek.
Köveket, kagylókat gyűjtögettünk, majd egy árnyékos helyen a környéken történt evangéliumi eseményekről beszélgettünk. A közelben van a kenyér szaporítás helye, a nyolc boldogság hegye, és Kafarneum is.
Közben összeszaladtunk a párizsi magyar misszió egyik munkatársával, aki megörvendett, hogy magyar szót hallott. Kicsit később a francia férje is oda került, aki elég jól megtanult magyarul.
Innen a kenyér szaporítás helye fel gyalogoltunk. Alig 10-15 percnyi távolságra van.

2010. november 15., hétfő

Mise Názáretben

Este az angyali üdvözlet bazilika altemplomában szentmisét mutattunk be. Miután a sekrestyében előkészültünk a miséhez, levonultunk a Szűzanya háza elé épített oltárhoz. P. Ervin volt a fő celebráns, aki habár a 90 évén is túl van jól bírta a zarándok utat. Lelkesítően, nagy lendülettel prédikált. Szólt arról, hogy milyen sokan zarándokolnak el erre a szent helyre, ahol az angyal köszöntötte Szűz Máriát, hogy a művész a templomot Mária koronájának mintájára tervezte. Ugyanakkor buzdított a hitűnk megélésére. Néhány ott tartózkodó zarándok is részt vett a szentmisén, annak ellenére, hogy semmit nem értettek a magyar nyelvből, de számukra elég volt a cselekmény. Szép lelki élmény volt az első szentmise itt a Szentföldön. Jelkép értéke is van, hogy itt Názáretben mutathattuk be. Mise után egy kis elcsendesedést követően igyekeznünk kellett vacsorázni, így a templom tüzetesebb meglátogatása későbbre maradt, de van még időnk, mert két éjszaka alszunk itt. Jól fogott a pihenés, mert a múlt éjszaka az út miatt nem igazán tudtunk aludni, így mindegyikünk igyekezett lefeküdni, hogy másnap pihenten indulhassunk neki a Genezáreti tó-, és környéke meglátogatásához.

2010. november 14., vasárnap

Miért Ötödik Evangélium ?

Egy olvasó részéről kérdésként hangzott el, hogy a Blog alcímében miért szerepel a megnevezés, hogy Ötödik Evangélium és miért  a zárójeles kérdés, hogy fellebben-e a fátyol.
Mivel közérdekűnek gondolom a kérdést és a választ ezért íme a felelet:
Ismerős, hogy négy evangélium van, amely isteni sugallatra íródott, de magán viseli az emberi alkotás nyomait is. Isten szava emberi ruhába öltözött. Ebből (is) kifolyólag az isteni üzenet kihámozása mindenkori feladat, és erőfeszítést igényel.
A szentatyák szívesen nevezték a Szentföldet az ötödik evangéliumnak, mert Jézus életének, igehirdetésének a nyomait hordozza. Aki nyitott szemmel és főleg nyitott lélekkel jár olvasni tud ezekből a nyomokból. Az ő számára "kinyilatkoztatás".. lehet.
Azonban itt is elmondható, hogy az isteni üzenet emberi ruhába öltözött. Ebben az esetben is erőfeszítést igényel az, hogy az üzenet elérjen a lélekhez. Ahogy a zarándoklat alatt hallottuk "a Szentföld nem adja könnyen magát." Ezért a kérdés az alcím után: fellebben-e a fátyol?
Magamnak tettem fel elsősorban, de az olvasónak is szól.
Ki-ki maga tudja elmondani, hogy az ő számára fellobbant-e ez a fátyol vagy nem.

2010. november 13., szombat

Sephoris - Zippori

Ebéd után már várt ránk az arab származású sofőrűnk, Márió a bazilikától nem messze, körforgalmon túl, hogy a kisbusszal Galilea történelmi fővárosának a romjaihoz szállítson bennünket. Zippori héberül madarat jelent. A látogatáshoz kapott útmutató szerint a babiloni Talmud onnan származtatja a nevét, hogy a település úgy ül a  hegy tetején, mint egy madár. Jézus idejében virágzó város volt. Nagy arányú építkezés folyt, ami valószínűvé teszik, hogy szent József (az ács, építőmester?) és Jézus is dolgozhattak itt. Mivel lakói nem vettek részt  a rómaiak elleni felkelésében, a város megmenekült attól, hogy lerombolják és több nemzedéken át a környék kulturális és gazdasági központja volt. 170-200 között itt székelt a Szánhedrin is. 315-ben Cipori volt a Gallus elleni lázadás egyik „tűzfészke”, ezért a felkelés leverése után a rómaiak lerombolták a várost. 1187-ben a keresztesek Ciporiban gyülekeztek egy ütközet előtt, ahol azután Szaladintól nagy vereséget szenvedtek.
Forró hőségben utaztunk és meglepődve szemléltük, hogy a mi megítélésünk szerint mennyire köves, terméketlen környezetben fekszik Názáret. Sephorisba érve tudatosult, hogy elég rövid idő áll rendelkezésre, hogy a feltárt várost megnézzük (az alapos látogatást kb 3-4 órára tervezik), így nagy léptekkel neki is lendültünk.
Az ásatások feltárták az ókori római utat, több római házat (Nilus-, Orpheus, közösségi ház) Még áll a keresztesek által épített erődítmény, amelynek a tetejéről szép kilátás nyílik a környékre. Jó állapotban van a római színház, valamint a patricius ház, amelynek mozaikjai közül a legszebb a galileai "Mona Lisa". Ugyanakkor megtekinthető a feltárt zsinagóga, és a vízgyűjtő ciszternák.
A hagyomány arról beszél, hogy Sephorisban lett volna szent Anna és Joakim otthona, tehát itt született volna a Szűzanya is. Minden esetre megtalálható a korai kereszténység nyomai, és szent Anna tisztelete.
Épp a zárás időpontjára sikerült befejeznünk a körutat. Az utolsó pontoknál, már egymást kerülgettük az alkalmazottal, aki zárt. Azonban ő a kis terepjárójával gyorsabban közlekedett mint mi gyalog.
Most már vissza is térünk Názáretbe, mert hátra van még a mai szentmise.

Több kép, és leírás Sephorisról itt.  

Egy magyar kármelita Sephorisról

2010. november 11., csütörtök

Galilea


Názáret ma Galilea közigazgatási központja. A „galileai Jézus” itt kezdte meg nyilvános működését, innen hívta el tanítványait, itt tette a legtöbb csodát, s itt akart találkozni a tanítványaival feltámadása után is. Galilea Izraelnek/Palesztinának a Jordántól nyugatra eső, legészakibb tájegysége. Maga a héber galil szó annyit jelent, mint „körzet, vidék”. Nagy részét a Galileai-hegyvidék teszi ki, mely az ország legmagasabban fekvő területe (Dzsebel Dzsermák: 1208 m). A hegyvidék északon a Libanonba megy át, délen pedig fokozatosan ereszkedik alá a Jezréeli-síkságba. E völgysíkság az ország legtermékenyebb tája. A síkságot nyugaton a Kármel, keleten a Tábor, az ún. Kis Hermón és a Gilbóa-hegy zárja le. Galilea keleti határa a Jordán, illetve a Húle- és a Genezáreti-tó. Josephus Flavius két részre osztotta Galileát: az északi Felső-, és a déli Alsó-Galileára. Flavius már-már túlzó szavakkal írja le a Kafarnaum és Magdala közé eső vidéket, az úgynevezett Genezáret-síkságot. A  terület lakosságának nagy részét tekintve gazdasági és szociális helyzetük nem volt olyan jó, mint e leírás alapján várnánk.
Dél körül érkeztünk meg Názáretbe. Nagy forgalom, jövés menés volt a városban. A vendéglátó ferences testvérek a zarándok házukban "Casa Nova" szállásoltak el. Az ebédünk a közelben levő arab vendéglőben volt. Izgalommal készültünk a délutáni utunkra Sephorisba. Ez volt Jézus idejében a régió fővárosa.

2010. november 9., kedd

Indulás a Szentföldre

2010. október 24-én, az erdélyi Szent István provinciából tizennégyen szentföldi zarándoklatra indultunk. Csíksomlyón gyülekeztünk és onnan két kisbusszal, Brassó érintésével Bukarestbe utaztunk, hogy az éjszakai órákban repülőgépre szálljunk. Miután szerencsésen átestünk a szokásos ellenőrzéseken a repülőre várva láttuk, hogy más zarándokcsoportok is gyülekeztek. Volt közöttük néhány ortodox pap, hívekkel együtt, egy másik csoport is feltűnt. A fejkendőkről ítélve talán baptisták lehettek. Valaki meg is jegyezte, hogy talán keresztelkedni mentek a Jordán folyóhoz.És végre felszállt a gép és elindultunk úti célunk felé. Érdekes élmény volt átrepülni a Fekete tengeren. Reggel fele már virradt így jól kivehetők voltak a Görög és Török hegyek, majd a Földközi tenger érintésével reggel 8,35-kor megérkeztünk Tel Avivba. Nem is volt egyszerű a kikászálódás a reptérről az ellenőrzések miatt. Hosszú időbe telt míg összeállt a csapat és „győztesen” kivonultunk. A reptéren fr. Endre és fr. Xavér várt. Ők segítettek a szervezésben, ők lesznek az úti kalauzaink tíz napon át. Egy kisbusszal indultunk el Názáret irányába.