A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kafarnaum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kafarnaum. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 18., péntek

Kafarnaum

Kafarnaum, a meghívás helye 

Jézus városa. Így nevezi Máté evangéliuma. Máté itt kapta a hivatását. Péter, András, Jakab és János szintén. „Kafarnauma költözött, a Galieai tenger mellé. Corbo és Lofreda régészeknek köszönhetően a város romjai, szent Péter háza ma is látogatható. Néhány lépésre van attól a tótól, ahol az apostolok halásztak. Kafarnaumban Jézus élt, prédikált, csodákat tett. Az evangéliumnak sok olyan lapja van, amelynek a szíve Kafarnaumban található. Itt találkoztunk mint a jeruzsálemi egyház, mint a szentföldi egyház. Mi akik itt élünk, az a hivatásunk, hogy Jézussal legyünk, róla tanúskodjunk. Az elmúlt évtől október második szombatjától a szentföldi kusztódia arra szenteli, hogy ide zarándokoljanak. Alkonyatkor kezdődik az ünnepség, a tó partján. Ekkor már enyhül a nap melege. Ahogyan Pizzaballa atya mondja, mintha visszatérnénk Jézus idejébe. Egy hosszú munka nap után így találkoztak a tó partján azok is akik őt keresték. Az ünneplés találkozási alkalom. Ahogyan Péter is azt a hivatást kapta, hogy tanúságot tegyen. Ez egy olyan út, amely sose fejeződik be. Zarándoklat, amely néha fáradságos. Alkmanként szünetet tartunk, hogy elmélkedhessünk. Igaz valóság a szemét-, a nehézség is.Jaj nekünk, ha tagadnánk ezt a valóságot. Itt Kafarnaumban Jézus a hűség szükségességére figyelmeztet. Valamint arra, hogy bízzuk rá magunkat. Mindent nem érthetünk meg magunkra. Az Úr mindent tud, és rá hagyatkozhatunk. Hogyha valaki szeret, teljesen rábízza magát a másik személyre. Minden mást elhagy. Ilyen a hivatás is. Az évekkel ezelőtt kimondott igen valósággá lesz. Kezdetben egy szép és ideális lendület van. Ez nagyon szükséges. Idővel sokkal konkrétabbá válik és megújul a kimondott igen. Lehet, hogy nehezebb lesz, de igazibb és őszintébb lesz. Ezért még kedvesebb Isten előtt.

2010. november 29., hétfő

Kafarnaumi zsinagóga

Mivel a szentmise miatt nem jutottunk be a szent Péter háza fölé épült templomba, arra gondoltunk, hogy egy keveset még várunk, hátha később sikerül. Várakozás közben megcsodáltuk a virágokat, majd a Genezáret tava fele vettük az irányt. Nagyon szép innen a tó. Messze el lehet látni. Itt esett szó arról, hogy igazából ez a mai Izrael legnagyobb édesvizű víz készlete.
A másodszori hiábavaló próbálkozás után, hogy bejussunk a templomba elindultunk a ferencesek által feltárt zsinagóga romjai fel. Az ami most látható az 1981-es restaurálás eredménye, amikor a padlót és a külső falakat restaurálták. A környéken szétszórt kövekből rakták fel a falakat. Látszik is, hogy igazából jó néhánynak nem ott van a helye. Azonban is jobban fogalmat alkothatunk arról, hogy miként is nézett ki eredetileg ez a zsinagóga.
A fő kérdés: Vajon ez a megtalált kafarnaumi zsinagóga rom annak a zsinagógának a maradványa-e, amelyben Jézus tanított és csodákat tett?
A legújabb régészeti kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy ezt a zsinagógát legkorábban Kr.u. a 4. században építhették. Persze a gyanú erős: a zsinagóga egy korábbinak alapjaira épült (erre utalhat a bazalt-fal is, amire mészkőből húzták fel a falakat), hihetőnek tűnik, hogy a szemünk előtti épület közvetlen elődjét a kafarnaumi százados építette. A zsinagóga romjai mintegy száz méternyire vannak a tó partjától. Eredetileg a víz közelebb volt hozzá. Maga az épület dél felé van tájolva. Az imaház 24 m hosszú és 18 m széles volt. A homlokzatban egy főkapu és két mellékbejárat volt. A hellénista bazilikák mintája szerint a zsinagóga belső terét két oszlopsorral három hajóra tagolták. A mellékhajók felett volt az asszonyok karzata, ahová a feljárat az épületen kívülről vezetett fel, mert a földszint a férfiak számára volt fenntartva. Mivel a bejárati ajtók a Jeruzsálem felé néző homlokzatban nyíltak, aki belépett a zsinagógába, annak meg kellett fordulnia, hogy az imádsághoz szükséges irányba nézhessen. A Jeruzsálem felé néző falnál, a fal közepénél állt a tóraszekrény, mert a Törvény attól az Istentől jön, aki a jeruzsálemi templomban jelen van. Ezért fordulnak az imádkozók abba az irányba a zsinagógában.
Érdekes volt megfigyelni Mózes székét, amire fr. Xavér hívta fel a figyelmet. Eddig azt gondoltam, hogy valahol elől kellene lennie és valamilyen díszes ülő alkalmatosság. Kiderült, hogy a bejárat közvetlen közelében van, mert végül is ez a legforgalmasabb hely és kőből faragták. Nem sok helyen maradt meg ennyire épen, mint itt Kafarnaumban.
Alaposan körül jártuk a helyet. Jó volt az árnyékosabb oldalon egy kissé megpihenni, beszélgetni.
A kijárat fele tartva különféle használati tárgyakat láthattunk: malom, prés.
Újra váltottunk néhány szót a ferences testvérrel, akitől megérdeklődtük, hogy hol lehet hajóra szállni, mert a délutáni programunkban csónakázás szerepel a Genezáret taván. Azonban addig még hátra van egy fontos célpont a Boldogságok hegye, ahol ebédelni is fogunk a "Péter halából."
 

2010. november 26., péntek

Péter háza

Péter és András háza
Amikor Etheria zarándoknő 383-ban Kafarnaumban járt, ezt írta: „Az Apostolfejedelem házából templomot építettek, amelynek falai mindmáig állnak”. Kétszáz évvel később a piacenzai zarándok már egy bazilikát talált Péter háza fölött: „Megérkeztünk Kafarnaumba Péter házához, amely ma Bazilika”.
A ferencesek 1921-ben feltárás közben kb. 35 méterre a zsinagógától délre egy 22,5 m átmérőjű épület alapjaira találtak. Az épület három koncentrikus nyolcszögből ún. oktogonból áll. Ezek az alapfalak egy Kr.u. az 5. századból származó bizánci épület maradványai. A padlót egyedülállóan szép mozaik fedte, kék, sárga, piros és fehér kövekből kirakott mértani ábrákkal. A legbelső, nyolcszög alakú tér közepén a régészek egy másfél méter átmérőjű pávaképet találtak, amelynek színes farka az egész madártestet körbefogta.
Ez az ásatás azonban csak annyira szorítkozott, hogy szabaddá tegyék az oktogonális falakat. A mozaikot fenyegető veszedelmek elhárítása érdekében 1958-ban nagyobb felújításba kezdtek. Virgilio Corbo, az ásatás ferences irányítója az oktogonok belső gyűrűjében kezdte a munkát. Miután eltávolítottak egy 90 cm vastag vörösföld réteget, amelyben római-bizánci kerámia maradványokat találtak, egy újabb törmelékrétegre bukkantak, amely másfél méter mélységig tartott, és benyúlt a mozaikmező alá. Ez a réteg nyilvánvalóan egy lerombolt épület maradványaiból alakult ki. A felszínre hozott és gondosan átvizsgált épületelemek – kövek és vakolatdarabok, melyeken görög, szír és héber felírások voltak olvashatók – kétséget kizáró módon bizonyították, hogy a romok szakrális épületből valók.
Vajon ez lehetett Péter háza, melyről Etheria így beszél: „Az Apostolfejedelem házából templomot csináltak, amelynek falai még ma is állnak”? Corbo ezután átkutatta az oktogon külső gyűrűjét. A keleti oldalon, a bizánci bazilika apszisában fölfedezett egy keresztelőmedencét. Két, egyenként kétfokos lépcső vezetett a valamivel mélyebben fekvő vízmedencéhez.
De a legnagyobb meglepetés ezután várta a régészeket. Mert amikor eltávolították a vörösföldből, bazaltkövekből és vakolattörmelékből álló réteget, egy olyan falhálózat alapjai bukkantak elő, amelyek nyilvánvalóan egy lakóházhoz tartoztak. A padló nagy bazaltkövekkel volt kirakva. A továbbiakban aztán egy nagyobb ház maradványai is kirajzolódtak. Így bizonyossá vált, hogy a felső törmelékréteg ebből a házból ered. Kb. 1,5 méterre a bizánci mozaikmező alatt, az oktogon körül egy kis település alapfalai tárultak fel: épen maradt ajtóküszöbök, két tűzhely és sok római-kori cserépdarab. Ezek a házak mind annak a Kafarnaumnak voltak a részei, amelyben Jézus élt, tanított és csodákat tett. E kicsiny házak között, középen állt a tóparton található kövekből épített ház, amely a többieknél nagyobb volt és szemmel láthatóan megkülönböztetett tisztelettel vették körül.
Corbo feltételezte, hogy ebben a 7x6,5 méteres helyiségben a kafarnaumi zsidó-keresztény közösség „(zsinagóga)templomát” (domus ecclesiae) találta meg, amivé Péter apostol házát a második század folyamán alakították át. Az ötödik század első felében Galileában is a pogányokból megtértek egyháza került túlsúlyba, a kis zsidó-keresztény szentély eltűnt a ráépített bizánci bazilika alatt. De az új bazilika középpontját, a belső oktogont változatlanul Péter háza határozta meg.

2010. november 25., csütörtök

Kafarnaum

A Hét Forrás templomától vissza kanyarodtunk a Primátus temploma felé vezető fő útra, és 5-10 perces buszozás után Kafarnaumban találtuk magunkat. Nagyon zsúfolt volt a parkoló. Szerencsénk volt, hogy mi kis busszal utaztunk, mert így közelebb jutottunk a bejárathoz. Egy kicsit néztek is az emberek, hogy a gyalogosok között manőverezik a sofőrünk, de tapasztalt és gyakorlatias vezetőnek bizonyult (nem csak most) A bejáratnál angol felirat fogad: Kafarnaum, Jézus városa. Mt. 9,1-ben olvashatjuk: "bárkába szállt, átkelt a tavon és városába ment." Márk külön is hangsúlyozza, hogy Jézus itt volt „otthon” (Mk 2,1) – minden bizonnyal Péter állandó vendégeként. Rögtön a bejárattól jobbra van a ferences kolostor. Találkoztunk is egy testvérrel, akivel néhány szót váltottunk, majd elindultunk megnézni a nevezetességeket: Péter és András házát és a zsinagóga romjait. Sokan jöttek-mentek. A templom előtt hosszú sor kígyózott, aztán kiderült, hogy nem mehetünk be mert szentmise van. Később se jutottunk be.
A látogatók között volt, aki bámészkodott, más üldögélve elmélkedett, vagy épp Szentírást olvasott.
Kafarnaum neve annyit jelent mint „Náchum faluja” (Kefar Nachum). A zsidók ugyanis itt látogatták Náhum próféta sírját. Jézus korában Kafarnaum közelében húzódott Fülöp negyedes fejedelem országának határa. Az evangélium minden olyan különleges adatot elmond Kafarnaumról, ami a határvárosok jellemzője volt: beszél a vámhivatalról és állomásozó katonákról a vezetőjükkel együtt. Az Újszövetség sok vámost nevez meg, akik mind kafarnaumiak voltak. Valószínűleg a sok vámos a tóból kifogott halakra vetett vámot vette bérbe, s ehhez járult még a görög Dekapoliszból Galilea felé menő áruk vámja. Zsidó forrásokból értesülünk arról, hogy Kafarnaumot Kr.u. a második században zsidók lakják, és zsinagógájuk is volt.
A keresztes háborúk idején ritkán esik róla említés, de a 12. században egy térkép még helyesen mutatja a helyét. Suriano, ferences gvárdián azt írja a Genezáreti-tónál (1485-ben) tett látogatásáról: „Kafarnaum a tó északi partján fekszik, de lakatlan és teljesen romokban hever”. Az angol Wilson volt az első, aki 1866-ban átvizsgálta a rommezőt. A romok rendszeres számbavétele 1905-ben történt meg, Kohl és Watzinger munkálatai során. Munkájukat a ferencesek folytatták, akik 1894 óta a terület tulajdonosai.