Vörös Győző jordániai feltárásairól
Fellegekbe nyúló szikla tetején épült erődítmény, s ezért szinte
bevehetetlen volt; maga a természet gondoskodott róla, hogy majdnem
teljesen hozzáférhetetlen legyen: ugyanis minden oldalról feneketlen
szakadékok övezik, amelyeken lehetetlen átkelni... – jegyzi meg
Machaerusról Josephus Flavius A zsidó háború VII. könyvének hatodik
fejezetében. Részletesen ír a várról, sorsáról és lerombolásáról. A
zsidók története XVIII. könyvének ötödik fejezete ismét a citadellába
visz: Heródes elfogatta Keresztelő Jánost, Machaerus várába vitette, és
ott kivégeztette... Jordániában, e történelmi-evangéliumi helyszínen
kutat immár három éve Vörös Győző egyiptológus, ókorkutató, akinek idén
nyáron a rangos és nagy múltú jeruzsálemi Revue Biblique folyóirat
közölte Machaerus: Keresztelő Szent János Golgotája című tanulmányát.
Szerinte a Machaerus olyan, mint egy reflexiós hologram darabkája,
amelybe belenézve megláthatjuk az eredeti teljes képet. A Machaerus
ilyen töredék, afféle múltőrző „időkapszula": a palota átvérzett falai
által megismerhető a Krisztus előtti és utáni I. század világa. A
Holt-tenger keleti partján magasodó sasfészekből rálátni a nyugati oldal
heródesi erődítményeire, Jerikó házaira, Betlehemre, a távolban pedig
megcsillan Jeruzsálem aranykupolája...
Azt kértem Vörös Győzőtől: mielőtt a Szentföldre, Keresztelő
Jánosra, jelenlegi munkájára térnénk, ott vegyük fel beszélgetésünk
fonalát, ahol az Új Ember szerkesztőségében nyolc évvel ezelőtt
letettük. 2004-ben Alexandriából Ciprusba tette át székhelyét...
– Immár tizenkilencedik éve dolgozom a Közel-Keleten. Egyiptomban
először Thébában tártunk fel egy sivatagi hegyi szentélyt, majd az
alexandriai tengerparton Taposiris Magna akropoliszát kutattuk. Aztán a
ciprusi kormány – alexandriai munkánk eredményeit látva – 2004-ben
meghívta a kutatócsoportomat Ciprus görög–római kori fővárosának,
Paphosznak a feltárására. Paphosz „ikervárosa" volt Taposiris Magnának,
szintén II. Ptolemaios Philadelphos fáraó alapította. Sergius Paulus
prokonzul Szent Pál és Barnabás jelenlétében Paphoszon tért meg...
Keresztény, katolikus emberként motivált ez az újszövetségi helyszín:
mindig vágyam volt, hogy a Szentföldön áshassak. Mielőtt Egyiptomból
Ciprusra mentem volna, felkerestem az izraeli régészeti hatóság
főigazgatóját, Shuka Dorfmant. Nagyon szerettem volna, hogy
megvalósuljon egy szentföldi magyar régészeti misszió, amelyre korábban
nem volt példa. Ő azt mondta, hogy az izraeli törvények szerint
ásatásvezető csak izraeli állampolgár lehet; ahhoz, hogy egy külföldi
kutatócsoport Izraelben elkezdjen ásni, előbb egy intézetet kell
alapítania az országban. Azt tanácsolta, hogy érdemesebb lenne a Jordán
folyó által kettéhasított Szentföld keleti felére, Jordániára figyelnem;
amennyiben megüresedik ott egy rangosabb ásatási lelőhely, akkor
lépjek. Már akkor is úgy éreztem, hogy számomra az egyik legvonzóbb
lehetőség, egy fontos evangéliumi helyszín a Holt-tenger keleti oldalán,
ezerszáz méter magasan fekvő, erődített heródesi királyi palota, a
Machaerus lenne, amely a ferencesek vezette jeruzsálemi Studium Biblicum
Franciscanum koncessziója volt.
Amikor 2008 októberében elhunyt Michele Piccirillo professzor,
halálával több jordániai régészeti helyszín megnyílt a nemzetközi
kutatás számára. Felkerestem a jeruzsálemi Pápai Biblikus és Régészeti
Intézetet azzal a kérdéssel, hogy szándékukban áll-e folytatni ezt a
munkát. Azt válaszolták, hogy nincsenek alkalmas fiatal szakembereik, és
ők maximálisan támogatják a törekvéseimet. Ha kineveznek a jordániai
Királyi Műemléki és Régészeti Hivatal Holt-tenger parti
projektigazgatójának, ők átadják nekem az 1978 és 1981 között a
helyszínen folyt régészeti feltárásaik eredményeit tartalmazó
archívumukat, a rajzi és fotóanyagot, a teljes tudományos dokumentációt,
és felajánlják a leletek publikálási lehetőségét. (Az ásatásvezető
Virgilio Corbo professzor ugyanis úgy halt meg, hogy lényegében nem
publikálta a Machaerust.) Mai szemmel nézve a ferencesek az eddigi
feltárások húsz százalékát végezték el, és úgy látták, hogy egy magyar
kutatócsoport befejezheti a kutatási részüket. Gyorsan kellett lépnem,
mert a nemzetközi tudományos életben sokan ugranak az ilyen
lehetőségekre. Kilenc hónappal Piccirillo halálát követően szerződést
kötöttem: delegált magyar kutatóként, a Magyar Művészeti Akadémia
erkölcsi támogatásával, Makovecz Imre, akkori akadémiai elnök
pártfogásával projektigazgatóvá neveztek ki, amely erkölcsi támogatást a
jelenlegi, immáron köztestületi elnök, Fekete György professzor is
megerősítette.
Egy szerencsés egybeesésnek is köszönhetően kaphattam meg e
lelőhelyet. Ugyanis XVI. Benedek pápa 2009 májusában zarándokúton
Jordániában járt, éppen két hónappal azelőtt, hogy megállapodtam a
jordán hatóságokkal. II. Abdalláh királlyal közös ammani
sajtótájékoztatóján nemcsak sarkallta a zarándokokat a Szentföld keleti
felének meglátogatására, hanem öt rendkívüli jelentőségű helyszínt is
említett, kérve a jordánokat, hogy ezeket tegyék alkalmassá nemzetközi
zarándoklatok fogadására. Jordániában található a Nébóhegy, ahol Mózes
meglátta Kánaánt és meghalt; a Jordánon túli Betánia, ahol János
megkeresztelte Jézust; a Machaerus, Keresztelő Szent János fogságának és
kivégzésének helyszíne; a „megszállottról" híres Gadara, és végül Pella
is, az „első keresztény város", ahová 66-ban az első zsidó háború
anarchiája elől kivonult a jeruzsálemi jakabi keresztény közösség.
Ha nincs a szentatyánk e támogató kérése, nyilván nem sarkig tárt
kapuval fogadtak volna bennünket, amikor a munka elvégzésére
jelentkeztünk. Teljes körű jogosítványt kaptunk a felmérésekre,
feltárásokra és a műemléki helyreállítás előkészítésére is. Sokat
jelentett az is, hogy a Jordán Hasemita Királyságban a Machaerust – a
Vallásügyi Minisztérium felügyeletével – iszlám zarándokhelyként is
számon tartják, mint Jehja bin Zakaríja, azaz Zakariás fia, János, az
iszlám egyik nagy prófétája mártíromságának helyét. Annak, hogy
Keresztelő Jánost egy zsidó uralkodó gyilkoltatta meg, még
aktuálpolitikai mondanivalója is van számukra, miközben megfeledkeznek
arról, hogy a próféta maga is zsidó volt.
– Kicsit előreugranék az időben. A Pápai Biblikus Intézet jeruzsálemi
Collectio Maior-sorozatában jövőre jelenik meg Machaerus I. című
reprezentatív kötete, amelyben nemcsak a királyi palota, illetve a hozzá
kapcsolódó alsóváros feltárásának eddigi eredményeit foglalja össze,
hanem visszatekint 1807-ig, Machaerus „újrafelfedezéséig".
– Az ókori Kelet kutatásában ma már egyértelmű, hogy az egyes
akadémiai generációk csak egymás eredményeire építve tudnak
következtetéseket levonni és összegezni. Machaerus várát Krisztus előtt
90 körül Alexander Jannaeus jeruzsálemi papkirály építtette, de már
57-ben lerombolta Gabinius. Krisztus előtt 30 táján Nagy Heródes az
egykori vár romjaira építtette fel palotáját, illetve a hozzá kapcsolódó
„alsóvárost", amelyet halála után, Krisztus előtt 4-ben fia, Heródes
Antipász tetrarcha (negyedes fejedelem) örökölt. Heródesék királyi
palotáját Krisztus után 36-ban a nabateusok rombolták le. A 66 és 72
között dúló első zsidó háború alatt a zelóták bevették magukat a
citadella és az alsóváros romjai közé, ahol megerősítették a még álló
falakat. Végül 72-ben Lucilius Bassus római hadvezér, Masada meghódítója
a Machaerust is elpusztította. Az ókori műemlékegyüttes lényegében
ekkor vált „régészeti lelőhellyé". Elfelejtették, olyannyira, hogy a
Nagy Konstantin császár idején meginduló keresztény zarándoklatok idején
már azt sem tudták, hogy hol volt Machaerus. Sok évszázad elteltével,
1807-ben a német Ulrich J. Seetzen – Josephus Flavius-kötettel a kezében
– azonosította be. Az elveszett ókori vár ekkor került vissza a
térképre; az orientalisták azóta mint fontos biblikus helyszínre
tekintenek rá. A XIX. században huszonkilenc kutató gazdagította a
Machaerusszal kapcsolatos ismereteket. 1909 első napján a dominikánus
Felix-Marie Abel, a Szentföld egyik legnagyobb földrajztudósa megtalálta
az alsóváros romjait is; 1936-ban a Lucilius Bassus által emelt
vallumra (sáncra) figyeltek fel; 1968-ban pedig elindult az első ásatás
az amerikai Jerry Vardaman vezetésével. Ez azonban csak néhány hétig
tartott, mert a jordán hatóságok leállították a munkát. A feltárás
folytatását 1978-ban Virgilio Corbóra bízták, aki 1981-ig dolgozott a
Machaerus hegyén. (A ferences professzor korábban a Herodion-ásatásokat
irányította, de 1967-ben az izraeliek elvették tőle a koncessziót.)
Ahogy említettem, itt kutatógenerációk által összeadott értékekről
van szó, és a dokumentációk legnagyobb része máig kiadatlan, a könyvben
ezért szeretném összefoglalni mindazokat az eredményeket, információkat,
„perspektívákat" is, amelyeket az elődeimtől örököltem.
A Machaerus-feltárásokat 2009-ben úgy kezdhettem el, hogy Alain
Gachet, a párizsi Radartechnológiai Intézet elnöke vállalta az egész
lelőhely átradarozását. E geofizikai és geomagnetikus felméréseknek
köszönhetően előre láthattuk a teljes műemléket, miközben a falak nagy
részét még „nyakig" törmelék takarta. Mivel műemlékvédelmi tanulmányokat
is folytattam – építészettudományból doktoráltam –, a teljes
műemlékcsoporttal foglalkozom. Nemcsak régészeti feltárásból, ásatási
szelvények nyitásából áll a munkánk, hanem falkutatásokat,
épületdiagnosztikai vizsgálatokat is végeztünk a területen. Célunk az
épített örökség teljes körű feltérképezése, dokumentálása és megőrzése a
jövő számára. Ahhoz, hogy a régészeti lelőhely műemléki helyreállítása
megvalósuljon, először az alaprajzot kellett tisztáznunk. Pontosan meg
kellett ismernünk a műemléket, és azt, hogy nézhetett ki az ókorban.
– Falkutatással sikerült elkülöníteniük a várpalota építési
periódusait. A heródesi épület alexandriai mesterek munkáját dicséri...
– Alexandria szellemi értelemben is világítótorony volt. Nagy Heródes
udvarában alexandriai építészek dolgoztak. Az actiumi csatát (Krisztus
előtt 31) követően Alexandriát lényegében ellehetetlenítette Róma.
Szakembereik szétszóródtak a birodalomban, ők építették Augustus márvány
Rómáját, IV. Arétász Petráját, és megjelentek Heródes jeruzsálemi
udvarában is. Magas színvonalú működésüket a Szentföldön heródesi
építészetként emlegetjük. Míg a hasmóneusok faragatlan kövekből,
minimális kötőanyag használatával, úgynevezett ciklopszfalazással
emelték Machaerus várát, addig a heródesi építészek gyönyörűen metszett
kváderkövekből készítették el az erődített palotát a hozzá kapcsolódó
alsóvárossal.
A terepfelmérést, feltárást követően sikerült megkapnunk a dór
perisztiliumos (oszlopos) udvar teljes profilját, annak köszönhetően,
hogy az eredeti oszlopdobokból sikerült összeállítanunk egy teljes
oszlopot a hozzá kapcsolódó koronázó tagozattal; a királyi fürdő
apodytérium (öltöző) termében pedig a ión oszlopok teljes profilját
kaptuk meg. A felépítményre így már – legalábbis az oszlopok szintjén –
jól tudtunk következtetni. Megmaradt továbbá kilenc lépcsővel egy
lépcsőház indítása is... A királyi palota elméleti rekonstrukcióját
azonban nem tudtuk volna elkészíteni, ha – a Palesztin Autonóm
Területekkel is kiváló együttműködésben – nem mérhettük volna fel a
Holt-tenger nyugati partján álló hat heródesi erődített palotát, Masada,
Herodion, Hyrcania, Cypros, Doq és Alexandreion épített örökségét.
Analógiáik fényében vizsgáltuk meg Machaerust, ugyanis e hét –
Jeruzsálemtől keletre eső – erőd egy időben épült, lényegében ugyanazon
építészeti koncepció alapján. Külön szeretném felhívni a figyelmet három
kiváló, „ötcsillagos" magyar építész kollégára, akikkel együtt
dolgozhattam. Dobrosi Tamás, Papp Tamás és Arnóczki Imre Balázs Makovecz
Imre közvetlen munkatársai voltak a MAKONA Műteremben, a tanár úr
javaslatára kezdtünk el közösen dolgozni. Segítségükkel háromdimenziós
számítógépes modellek készültek, amelyek megalapozták a műemlék
teoretikus rekonstrukcióját. Még Makovecz tanár úr életében döntöttünk
arról közösen, hogy semmi olyat nem építünk vissza, amit nem tudunk
eredeti épületelemekből összeállítani, nehogy a történelmi
műemlékegyüttes hitelessége megkérdőjelezhetővé váljék. A dór
perisztiliumos udvar például helyreállítható. A kilenc és fél méter
mély, több mint félmillió liter víz befogadására alkalmas egykori
heródesi ciszternánál pedig arra törekszünk, hogy alkalmassá tegyük
zarándokcsoportok fogadására, szentmisék bemutatására. E hűs, védett
helyiségbe kényelmesen befér ötven-hatvan ember.
– E történelmi, evangéliumi helyszín megismerése mi mindennel
gazdagította Keresztelő Szent János sorsával kapcsolatos ismereteinket?
– Kilenc I. századi forrás számol be Keresztelő János fogságáról,
illetve lefejezéséről. A Logien-Quelle és az evangéliumok mellett
Biblián kívüli írások: Sztrabón, idősebb Plinius, Josephus Flavius
mindkét nagy műve, A zsidó háború és A zsidók története. Az
Újszövetségben nem szerepel Machaerus és a hercegnő, Salome neve –
ezeket Josephus Flaviustól tudjuk. Keresztelő János fogságáról mind a
négy evangélium beszámol, János evangéliuma egészen röviden: „Akkor még
ugyanis János nem volt börtönbe vetve" (Jn 3,24). A Logien-Quelléből
merítette Máté és Lukács a bebörtönzött János és a Júdeából Galileába
elvonult Jézus dialógusát. János elküldte tanítványait Jézushoz azzal,
hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Jézus
kódolt üzenettel válaszol: különböző jelekre utalva igazolja önmagát. A
szinoptikusok János kivégzéséről, lefejezéséről is szólnak. Márk
különösen részletes beszámolót ad Heródes Antipász születésnapi
„bankettjéről" – ezt az említett források alapján minden biblikus és
ókorkutató megkérdőjelezhetetlen történeti leírásként tartja számon.
Salome zsidó hercegnő tánca a tetrarcha és a galileai előkelőségek
jelenlétében semmiféle irodalmi előképpel, párhuzammal nem magyarázható.
Meghökkentő, páratlan esemény. Minden valószínűség szerint Máté ismerte
Márkot, és kicsit javított is a szövegén: például ő nem királynak,
hanem tetrarchának nevezi Heródest. Míg az extrabiblikus források
részletesen leírják a Machaerust, az evangéliumok arról számolnak be,
hogy mi történt a falai között: Heródiás lánya táncol, Keresztelő János
levágott fejét pedig átadják neki egy tálon... (Mindezt Heródes Kuza
nevű intézőjének felesége, Johanna elbeszéléséből ismerhették, aki Jézus
tanítványa lett.)
Órigenész 250 táján mondja, mennyire hiteles A
zsidók története, amelynek XVIII. könyvében Josephus Flavius Keresztelő
Jánosról ír. Eusebius Egyháztörténetében (324 körül) idézi is a
történetírót, utalva rá, hogy Keresztelő János Machaerusban halt meg.
Sőt, megvédi-dicséri Josephus Flaviust, aki fontos kiegészítéseket,
információkat közölt: megtudjuk tőle, hogy Saloménak hívják a hercegnőt;
leírja, hogy Heródes Antipász első felesége a nabateus király, IV.
Arétász lánya volt, akit a tetrarcha „eltaszított", és megerősíti, hogy
Heródiás lett a második felesége. Kitört a viszály, Heródes válásával
hadat üzent az arab uralkodónak...
A Júdea zsidó lakossága körében nagy tekintélynek örvendő,
„tökéletességre törekvést, igazságot és jámborságot hirdető" Keresztelő
János politikai kritikát gyakorolt, amikor szót emelt amiatt, hogy a
befolyását növelni akaró Heródes Antipász még élő testvére, Fülöp
feleségét vette el. Heródiást sértette a próféta fellépése, a tetrarcha
félt a lázadástól, ezért börtönbe vetette. Valójában házi őrizetben
tartotta Jánost, hiszen Márk leírásából tudjuk, hogy Heródes Antipász
beszélgetett vele, a tanítványai pedig haláláig János közelében
lehettek, majd ők is temették el. E politikai házi őrizet helyszíne
pedig csak az alsóváros lehetett, amelynek feltárása a további nagy
ásatási feladat a Machaeruson...
Salome tánca, Keresztelő Szent János fővétele egyike a legtöbbet
ábrázolt témáknak a festészetben, szobrászatban, de számos irodalmi,
zenei feldolgozásuk is ismert, ahogy erre a Revue Biblique-ben megjelent
negyvenoldalas tanulmányában is utalt...
– Nem vagyok művészettörténész, írásomban is inkább csak a francia
vonatkozásokat emeltem ki. Már a VI. századi Codex Sinopensis
megjeleníti János börtönét és Salome táncát. Ettől kezdve ezrével ismeri
a művészettörténet a Salome tánca és a Keresztelő Szent János
lefejezése ábrázolásokat. A témát az alkotók azonban mindig
„fantáziavilágba", a korabeli királyi udvarok – gótikus, reneszánsz,
barokk, romantikus – környezetébe helyezték. A nagy váltás akkor
következett be, amikor 1807-ben rátaláltak Machaerusra. A hegytetőn
akkor az egyetlen igazi látványos emlék a beomlott ciszterna volt, innen
jött az a képzet, hogy esetleg az lehetett a Keresztelő börtöne.
Machaerus megjelenik Flaubert Heródiás című elbeszélésében, amelynek
ihletésére később Oscar Wilde eredetileg francia nyelvű Salome-drámája,
majd Richard Strauss operája született...
Mit jelenthet Machaerus a mai zarándokoknak, nekünk, keresztényeknek?
– Akit komolyan érdekel a Szentföld, a Machaerust nem hagyhatja ki.
Machaerus nemcsak János mártíromságának helyszíne, hanem nyugodtan
mondhatjuk: Keresztelő Szent János golgotája is. Halála nem pusztán
előképe Krisztus halálának, Jézus maga vont párhuzamot János és önmaga
kálváriája között: „»Kényük-kedvük szerint bántak vele. Így fognak majd
az Emberfiával is bánni.« Ekkor a tanítványok megértették, hogy
Keresztelő Jánosról beszélt" (Mt 17,13).
Az Új ember internetes archívumából. 2012.08.26