2011. április 30., szombat

A keresztút

A keresztút mai alaprajza

A jeruzsálemi zarándoklat fontos tartozéka a keresztút elvégzése. A keresztút azt a másfél kilométeres útszakaszt jelenti, amelyen Jézus a keresztet hordozta. Jelenleg ez az út a Templom jobboldalán álló Antónia-vártól haladt Jeruzsálem utcáin át fel a Golgotára. Eredete talán az a hagyomány, hogy a Boldogságos Szűz végigjárta Fia szenvedésének helyeit annak mennybemenetele után.  Krisztus passiójának tisztelete a 12-13. században széles körben elterjedt, miután a szentföldi keresztes lovagok haza tértük után emléktáblákat állítottak azokról a helyekről, amelyeket a harcok folyamán végigjártak. Ez a fajta passió-tisztelet a kis-Jeruzsálem nevet kapta. Palesztinán kívül a mai keresztúthoz hasonló, szervesen összetartozó állomásokat először Bolognában a San Stefano templomban állították föl már az V. században. Amikor a ferencesek 1342-ben átvették a szentföldi helyek felügyeletét, egyik céljuknak azon szent helyek és Krisztus szenvedése tiszteletének elterjesztését tették. Kezdetben igen eltérő volt a keresztúti állomások száma és témája. Az 5. századi Bolognában 5, a 15. századi Antwerpenben 7 stáció volt. A keresztutak néha 20, 30 vagy még ennél is több állomásból álltak. A 14-es számot először a XVI. században említik a Benelux államok területén kiadott ájtatos könyvekben.
A stációk témája, hasonlóan számukhoz, nagy változatosságot mutatott. A korai sokstációs keresztutaknak olyan helyek és események is részei voltak, amelyek csak nagyon lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódtak a passióhoz. Ilyen volt például a gyógyító víz medencéje, a Heródes háza, a Simon farizeus stációja. Krisztus eséseinek száma is váltakozott egy és hét között. Voltak olyan állomások, amelyek eleinte szerepeltek a keresztutakban, például az Ecce Homo jelenet, később azonban már nem. A Veronika stáció azonban eleinte nem, hanem csak később lett a keresztút része.
A Jeruzsálemben tevékenykedő ferencesek minden péntek délután elvégzik a keresztutat. A XIV századtól használják azt az útvonalat, amelyet ma is végig járnak. Kilenc állomás a Via Dolorosán található, a többi a Szent Sir bazilikában. A ferencesekhez a következő állomások tartoznak: a Megostorozás, az Elítélés, Második elesés és Cirenei Simon segíti Jézust. A 3. és a 4.-ik az örmény katolikusoké, a 6.-ik a görög katolikusoké.
 

2011. április 28., csütörtök

Szent Péter bűnbánati temploma

St. Petrus in Gallicantu

Péter tagadásának emlékére
Valószínűnek tartják, hogy ez a templom Kaifás főpap háza helyén épült. A templom, annak emlékét őrzi, hogy szent Péter a kakas kukorékolás hallatán ráeszmélt, hogy megtagadta mesterét és bánatában sírni kezdett.
Érdekes volt látni, hogy az irányt a parkolóból a falra festett kakas és egy nyíl jelzi. A szentélyt passionista szerzetesek gondozzák. Nagyon sok látogatóval találkoztunk. A templom alatt sziklába vájt ciszterna és pince látható. Itt tarthatták fogva Jézust. A templom meghitt hangulatú. Kint az udvaron egy szobor csoport emlékeztet a szentírási jelenetre, amikor a szolgáló rábizonyította Péterre, hogy Jézus tanítványai közül való. (Mk 14,66-72)
Egy régi lépcsőt is számon tartanak, amelyen maga Jézus is járhatott.
Mielőtt visszatértünk az Ó-városba, megcsodáltuk a kilátást. A távolban látszik Betlehem. Szinte hihetetlennek tűnt látni ezeket a szent helyeket.
Jeruzsálemre is nagyon jó a rálátás. Alattunk a Gihon völgye (Gehenna), a szemét égetésnek a helye. Ennek folytatása a Jozafát völgye, valamint a Kidron és azon túl kezdődik az Olajfák hegye.
Hosszas szemlélődés után visszaindultunk a kolostorba. Délután részt veszünk a keresztúton, amelyet a testvérek vezetnek Jeruzsálem utcáin.

2011. április 26., kedd

Emmausz



Szentmise Emmauszban. A résztvevőknek kenyeret osztottak, az emmauszi események emlékére.

2011. április 24., vasárnap

2011. április 23., szombat

Vigilia a Szentsirnál




Nagyszombat, Húsvét vigíliája Jeruzsálemben, a Szentsír Bazilikában.

Keresztut Jeruzsálemben



Nagypéntek délutánján a szentföldi kusztos vezetésével, a ferences testvérek keresztutat végeztek Jeruzsálem utcáin. Az első állomás egy korán iskola udvarán van. A hívek sokaságától követve járták végig az állomásokat, majd a Szent Sírnál fejezték be a keresztutat.

2011. április 22., péntek

Az Utolsó Vacsora Terme



A ferences testvérek által vezetett zarándoklat Nagycsütörtökön az Utolsó Vacsora terméhez, ahol a helyhez kapcsolódó szentírási szakaszok felolvasása után P. Pierbattista Pizzaballa kusztos, megmosta tizenkét gyerek lábát.

2011. április 20., szerda

A Megostorozás Oszlopa



A hagyomány szerint ehhez az oszlophoz kötözték hozzá Jézust a megostorozáskor. A ferences testvérek az Utolsó Vacsora terméből (Coenaculum) hozták magukkal, amikor onnan kiűzték őket, és a Szent Sir Bazilika kápolnájában őrzik.

2011. április 18., hétfő

Az "Emeleti Terem"

Coenaculum, az "emeleti terem"
Az "Elszenderülés" templomához közel található a hely, amelyet az evangélium "emeleti terem"-ként emleget, ami Márk evangélista házában lehetett.. Ide köthető az utolsó vacsora eseménye és a Szentlélek kiáradása pünkösdkor. Némi izgalommal indultunk el a kanyargós utcán, hogy meglátogassuk ezt a számunkra oly kedves helyet. Mivel már nagyon sokan voltak bent, akik énekeltek, imádkoztak egy keveset várakoztunk. Eközben Xavér testvér elmondotta, amit erről a helyről tudni kell.
Sion-hegye kívülesett azon a katonai kolónián, amelyet Hadrianus császár (117-138) Aelia Capitolina néven alapított Jeruzsálem helyén. 1. Csak Eudókia császárnő emeltetett az ötödik század folyamán olyan falakat, amelyek ezt a területet is magukba foglalták. 2
Ezért mondhatta Epiphaniosz (a Palesztinában született egyházi író) egyik művében, hogy a császár látogatásakor minden romokban volt, „leszámítva néhány házat és Istennek kis templomát, ahová a tanítványok az Olajfák hegyéről - a mennybemenetel után - visszatértek, és az emeleti teremben gyűltek össze. Ez a terem a Sion hegyén van”. Azt is hozzáfűzi, hogy a Sionon hét zsinagóga állt. A bordeaux-i zarándok (333-ban) igazolja Epiphaniosz állítását: „A Sionon lévő hét zsinagóga közül csak egyetlen egy maradt meg. A többi helyét fölszántották és bevetették, ahogy Izaiás jövendölte”.
Mivel ez a zsinagóga használaton kívül került, a pogányságból való keresztények átvették a helyet. Euszébiosz-tól tudjuk azt is, hogy a jeruzsálemi keresztény központban, a Sion hegyén a templom mellett könyvtár és levéltár is volt. 3
Elsőként J. Pinkerfeld zsidó régész vizsgálta át 1951-ben az Utolsó Vacsora termeként számon tartott helyiség alatt azt a részt, amelyet Dávid sírjaként tisztelnek. Az apszis formájú fülkét pontosan a templom felé tájolták. A régi estemoai és navehi zsinagógákkal összehasonlítva született az a következtetés, hogy olyan zsinagógaépülettel állunk szemben, amely a templom lerombolása utáni évszázadban készült. 4
Érdekesek a falon talált grafittok is. Az egyik négy betűből álló feliratot így fejtette meg: „Győzelem, Úr, Irgalmasság”. A négy betűt önmagában bizonyára másként is lehetne értelmezni, de az utána következő felirat, amely Jézus neve, a keresztény eredetet bizonyítja. Továbbá azt is bizonyítani lehet, hogy a régi emeleti terem emléke nem merült feledésbe.
Ide kapcsolhatjuk a pünkösdi eseményt is. Jeruzsálemi Szent Cirill egy katekézisében (348-ban) szól a Sion hegyén lévő „felső templomról”, amelyet a Szentlélek eljövetele emlékének szenteltek.
Kevéssel később pedig Etheria írja le a pünkösdi liturgiát a „Felső- vagy Apostol-templomban”. Elbeszélése szerint a hívők a Szentsír-templomban töltötték az éjszakát, majd a reggeli istentisztelet után „az egész nép, az utolsó emberig elkísérte a püspököt a Sionra. Közben himnuszokat énekeltek. S mire a harmadik óra eljött, valamennyien ott voltak a Sionon. Akkor felolvasták az Apostolok Cselekedeteiből a Szentlélek eljöveteléről szóló részt ... Majd folytatódott az istentisztelet a maga rendje szerint.”
Különös, hogy Etheria, aki egyébként az összes jeruzsálemi templomok liturgiájáról részletes beszámolót ad, egy szót sem szól arról, hogy nagycsütörtök napján a Sion hegyén liturgia lenne. 5
Theodóziusz (530-ban) a Sion-templomot, amely a legékesebb jeruzsálemi templomok közé tartozott, az „Összes Templomok Anyja” címmel tiszteli meg, és azt mondja, „Szent Márk házából alakították ki”. A régészeti kutatások szerint a nagy bazilikát derékszögben építették rá egy kicsi, régi zsinagógaépületre. A madabai mozaiktérkép a Sion-templomot a város délnyugati peremén mutatja. A bazilikától jobbra egy kocka alakú épületet láthatunk, amely nyilvánvalóan a bazilikához tartozott.
A 7. század óta általánosan elfogadott tény, hogy a Sion-templom zárja magába az Utolsó Vacsora termét. Ez áll egy örmény zarándok beszámolójában, aki az arab hódítás után kereste fel Jeruzsálemet (638): „A templomtól jobbra van a misztérium kamrája, amelyet fából készített kupola borít. Ebben ülte az Úr az Utolsó Vacsorát. Oltár áll benne, amelyen a liturgiát ünneplik”.
A Jeruzsálemet sújtó pusztítások a Sion-templomot sem kímélték. A perzsa invázió alkalmával ezt is lerombolták, de Modesztusz pátriárka helyreállította (634). Jeruzsálem 1099-ben történt meghódítása után újjáépítették a lerombolt templomot, de a templom, amelyet a keresztesek építettek és magába foglalta a Cenákulumot is, csak 1219-ig állt.
A ferencesek 1228-ban jöttek először Jeruzsálembe. Őriznek egy 1309. július 11-én kelt menlevelet, amelyben a szultán „A Sionon lévő kolostorban, a Szent Sírnál és Betlehemben megerősíti a kordás barátok minden olyan kiváltságát, amelyeket elődeitől kaptak”. 1335-ben kelt az az adásvételi szerződés, amellyel Szicíliai Margit megvásárolt a Sion-hegyen egy kis telket, és odaajándékozta a ferenceseknek. Itt építették fel a ferencesek az Utolsó Vacsora termét úgy, ahogyan ma is látható. A terem délkeleti sarkában lépcső vezet fel egy kis terembe, amelyet a Szentlélek eljövetele helyeként tisztelnek. 1551 óta a Coenaculum sajnos nem keresztény kézen van.
Sok időbe telt, amíg végre bejuthattunk a terembe. Mi is énekeltünk egy keveset. Igyekeztünk bele élni magunkat azokba a meghatározó eseményekbe, amelyek itt zajlottak. Nyilván többen közülünk fényképpel is igyekezett megörökíteni az eseményt. Ma délelőtt még egy helyet fogunk meglátogatni : szent Péter tagadásának a templomát a - Gali cantum-ot (kakas kukorékolás)

 

[1] A Bar Kohba-lázadás következményeként a zsidóknak halálbüntetés terhe mellett megtiltották, hogy belépjenek Jeruzsálembe. Euszébiosz elmondja, hogy a zsidóknak csak messziről volt szabad nézniük a saját otthonukat.
[2] Amikor a jelenlegi óváros falait felhúzták Nagy Szulejmán idejében is kívül rekedt Sion az Óvároson. A hagyomány szerint ezért a szultán haragjában megölette a városfal tervezőit, akiknek a sírját a Jaffai-kapu közelében találjuk.
[3] Ebben a levéltárban ő maga személyesen is dolgozott, itt találta meg azokat az iratokat, amelyek a második században lezajlott ún. húsvéti vita anyagát tartalmazták. Ránk maradt a jeruzsálemi püspökök névsora. „Jakab katedrájának” tisztelete, aminek ez a névsor köszönhető, annak bizonysága, hogy a katonai kolónia keresztényei nagyon gondosan őrizték a helyi hagyományokat. E püspök-jegyzék felsorolja a „körülmetéltségből” való püspököket az Úr testvérétől, Jakabtól kezdve egészen Kr. u. 135-ig, s ettől fogva a pogányok közül megtért püspökökkel folytatja.
[4] Erre utalhatnak a zsinagóg nagyméretű, jól megmunkált kövei, amelyek csakis a Templomból származhatnak.
[5] Sőt, kifejezetten azt mondja, hogy ezen a napon „a kereszt mögött”, azaz a Szentsír templomában ünneplik az Eucharisztiát, a szikla mögött, amelyen a Kereszt állt. „Amikor a Martyriumból elbocsátják a népet, a Kereszt mögé vonulnak. Énekelnek egy himnuszt, ezt követi egy imádság, majd a püspök bemutatja az áldozatot, és valamennyien megáldoznak. Az egész esztendőben csak ezen az egy napon van itt, a Kereszt háta mögött áldozatbemutatás”. Az Utolsó Vacsora helyét nyilvánvalóan azért nem említi, mert nem tudtak róla.

2011. április 17., vasárnap

Mária elszenderűlésének temploma

A magyar oltárnál mutattuk be a szentmisét
Főként a látogatásunk kronológiai sorrendje miatt írok most a Sinon hegyi, Szűzanya templomról, ahol a hagyomány szerint Mária lakott, és ahol bevégezte földi életét. Egy másik, 7-8. századból származó hagyomány szerint János apostol eladta galileai örökségét, és egy házat vásárolt a Sionon, s ide vette magához Jézus Anyját.
Az apokrif írások tanúságok alapján úgy gondolták, hogy e falak közt van „üdvösségünk foglalata”: a szentély négy oldala lett így üdvösségünk legértékesebb emléke, egyikben az utolsó vacsora, a másikban a Szentlélek eljövetele kapott helyett, a harmadikban az a kő, amelyen Jézus állt a megostorozáskor, és a negyedik Mária lakása, ahol meghalt, és ahonnan fölvétetett a mennybe.
Ennek az emléknek szentírási alapját Modesztusz pátriárka adta meg: Mária elszenderülését a Sionon Ezekiel próféta mondta meg látomásában, amely a Sionon lévő szentély keleti kapujáról szól (Ez 44,1). Szofróniosz pátriárka már egy másik jelét tisztelte ennek az emléknek: az értékes követ, amelyen a Boldogságos Szűz boldog teste volt kiterítve. Minden zarándok és író később említést tesz erről.
Már 383-ban ezen a helyen templom állott, amelyben azt az oszlopot őrizték, amelyhez Jézus hozzá kötözték a korbácsoláskor. 415-ben II. János, Jeruzsálem akkori püspöke kibővíttette és a Hagia Sion - Szent Sion nevet adta neki. Ezt a templomot 614-ben a perzsák lerombolták. Hosszú idő után a keresztesek újjá épitették, úgy hogy magába foglalta az Utolsó Vacsora termét is.
A mostani nyolcszögletű templom az 1900-as évek elején épült és német bencések gondozzák.
Megadatott a kegyelem, hogy a templom kriptáján magyar oltárán szentmisét mutathattunk be. Miután a sekrestyében felöltöztünk a miséhez a templomon keresztül menve, egy lépcsősoron a kriptába ereszkedtünk le. A hagyomány szerint itt volt Mária otthona és innen vétetett a Mennybe. A kripta közepén található az elszenderült Mária, életnagyságú szobra. Körülötte találhatók a különféle nemzetek kápolnái, közöttük a magyar is (láttam az osztrákot és a bajor kápolnát is). Érdekes benyomás volt Jeruzsálemben magyar feliratot olvasni az oltáron, amit a képen is lehet látni. Időközben zajos volt a kripta a látogatóktól, ami egy kissé zavarta a szentmise hangulatát. A mise alatt egy magyar házaspár is oda vetődött, akik szintén bekapcsolódtak a szentmisébe. A szentmise után csendes, lelki beszélgetés alakult ki a templom előtt, majd az Utolsó Vacsora terme fele indultunk.

2011. április 16., szombat

Szentföldi Hírek



NAGYHÉT

Jeruzsálem az év legfontosabb időszakára készül, hogy mintegy 700 ezer látogatót fogadjon a Húsvéti ünnepeken. A szentföldi kusztos húsvéti üzenetéből: "olyan reményt kell megélnünk, amely már bizonyosság.."

KAIFÁS ÉS A KERESZTRE FESZÍTÉS SZEGEI

Szenzációs felfedezés, vagy fantázia? Simcha Jacobovici izraeli újságíró legújabb dokumentum filmjében azt állítja, hogy az 1990-ben Jeruzsálem közelében feltárt Kaifás sírban talált két szeg, akár Jézus keresztjéből is származhat.    Erről szólt az Április 12-i sajtótájékoztató, amelyen a szegeket is bemutatták.

VIA DOLOROSA
Húsvét környékén hívek sokasága járja végig Jeruzsálemben a keresztút 14 állomását, amely Jézus üres sírjánál fejeződik be.

AKATISTOS
Liturgikus ima a Szűzanya tiszteletére, amelyet a keleti és nyugati keresztények közösen imádkoznak.

JERUZSÁLEM
P. Frederic Manns bibilikus beszél Jeruzsálemről.

Nagypénteki gyűjtés
Minden keresztény magáénak kell, hogy érezze a Szentföldet. Ez fejeződik ki templomaink nagypénteki Szent Sir gyűjtésében, amely a szentföldi keresztények javára történik.

2011. április 15., péntek

Sion hegye

Keresztény Sion, bal oldal, középen a templom tér, jobbra az Olajfák hegye
A jeruzsálemi ott tartózkodásunk idején egy délelőttünk a keresztény Sionon telt. Reggeli után rögtön elindultunk és belevegyültünk a szűk utcákat betöltő tömegbe. Ezen a napon Xavér testvér volt a vezetőnk. Alább az ő magyarázatai segítenek az eligazodásban.
A Sion (héberül: cijjón) kánaáni eredetű kifejezés, etimológiája bizonytalan. Jelentése talán: „megközelíthetetlen hely”, vagy: „száraz, víznélküli magaslat”, esetleg "ragyogó, napos hely". Ahogy a Bibliából tudjuk a Sion elsőként is az É-D-i irányban húzódó júdeai hegylánc egyik hegyének a neve, amelyen az Izrael honfoglalása előtti korban a Jeruzsálem nevű kánaáni település volt. Szűkebb értelemben a hegy DK-i részét, tágabb értelemben pedig a későbbi izraeli, illetve júdai fővárost jelölte lakosságával együtt.
Az ún. keresztény-Siont meg kell különböztetnük a bibliai-Siontól. Sokáig úgy tartották, hogy itt volt Dávidnak a palotája, tehát ez maga a Sion-hegye. Ez visszhangzik a bordeaux-i zarándok tanúságában is (333-ban): „A Sion falain belül látható a hely, ahol Dávid palotája állt”. A régészeti ásatások azonban arról tanúskodnak, hogy a Dávid előtti és a dávidi Jeruzsálem (Dávid városa; Sion) a mai város DK-i dombjának lábánál feküdt.
A mai keresztény Sion-hegye kívül esett azon a katonai kolónián, amelyet Hadrianus császár (117-138) Aelia Capitolina néven alapított Jeruzsálem helyén. 1. Csak Eudókia császárnő emeltetett az ötödik század folyamán olyan falakat, amelyek ezt a területet is magukba foglalták. 2.
Ezért mondhatta Epiphaniosz (a Palesztinában született egyházi író) egyik művében, hogy a császár látogatásakor minden romokban volt, „leszámítva néhány házat és Istennek kis templomát, ahová a tanítványok az Olajfák hegyéről - a mennybemenetel után - visszatértek, és az emeleti teremben gyűltek össze. Ez a terem a Sion hegyén van”. Azt is hozzáfűzi, hogy a Sionon hét zsinagóga állt. A bordeaux-i zarándok (333-ban) igazolja Epiphaniosz állítását: „A Sionon lévő hét zsinagóga közül csak egyetlen egy maradt meg. A többi helyét fölszántották és bevetették, ahogy Izaiás jövendölte”.
A hagyomány a keresztény Sion hegyére helyezi:
    az Utolsó Vacsorát,
a Szentlélek kiáradását (vö. „felső/emeleti terem”, ApCsel 1,13; 2,1),
Mária elszenderülését,
illetve itt található Dávid király sírja is (síremléke).

[1] A Bar Kohba-lázadás következményeként a zsidóknak halálbüntetés terhe mellett megtiltották, hogy belépjenek Jeruzsálembe. Euszébiosz elmondja, hogy a zsidóknak csak messziről volt szabad nézniük a saját otthonukat.
[2] Amikor a jelenlegi óváros falait felhúzták Nagy Szulejmán idejében is kívül rekedt Sion az Óvároson. A hagyomány szerint ezért a szultán haragjában megölette a városfal tervezőit, akiknek a sírját a Jaffai-kapu közelében találjuk.

2011. április 9., szombat

Betánia



Betánia, ma. Elmélkedés olaszul Lázár feltámasztásáról (nagyböjt 5. vasárnapja.)

2011. április 4., hétfő

Szentföldi Hírek



A Getsemane kertben - az agónia sziklájánál.
A ferences testvérek nagyböjti zarándoklatának következő állomása az Olajfák hegyén található Nemzetek Temploma, amely magában foglalja azt a sziklát, amelyre a hagyomány szerint Jézus ráborúlt és vérrel veritékezett. Nagycsütörtökön több televizió állomás is közvetiteni fogja innen a szentmisét, amelyet a szentföldi kusztos mutat be.

Názáret
Szép felvételeket látunk a bazilikából, ahol Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén szentmisét mutattak be. Ugyanakkor a templom szomszédságában interkativ múzeum nyilt, amely a Szűzanyát mutatja be. Mária személyének ömumenikus és vallásközi jelentősége van (zsidó, mohamedán)
A múzeum erkélyéről szép kilátás nyilik Názáretre.

Jerikó
130 palesztin fiatal találkozója a Kisértések Hegyének szomszédságában.

Betlehem
A Keresztény Ökumenikus Központ kezdeményezésében: "Ismerd meg az értékeidet" - rendezvény arab fiatalok számára.

Kis szent Teréz ereklyéje Haifába érkezett.

Jeruzsálem
Maratoni futás a szent városban.10 ezer résztvevő több nemzet képviseletében.

2011. április 3., vasárnap

Siloe tava



Fr. Frederic Manns elmélkedése Siloe tavánál, nagyböjt 4. vasárnapján. A képek miatt is érdemes megnézni. Siloe tavát, ahol a vakon születettnek meg kellett mosnia magát 2004-ben tárták fel. Mivel a téma kapcsolatban van a keresztség szentségével, elmélkedés közben két alkalommal is látható a Jordán folyó, Jézus megkeresztelkedésének a helye. A Genezáreti tóról is bevágtak egy képet, valamint a júdeai pusztáról.

2011. április 1., péntek

Ferences jelenlét a Szentföldön

A szentföldi kusztódia vezetősége
1217 - Az Assisiben tartott káptalan testvéreket küld a Szentföldre.
1219 - Szent Ferenc a Szentföldre látogat
1229 - A ferencesek letelepednek Jeruzsálemben a keresztút V. állomása közelében.
1323 - A Szent Sírnál való első megtelepedés, és szolgálat.
1342 - V. Kelemen pápa megalapítja a szentföldi Kusztódiát.
1347 - Betlehemben való megtelepedés.
1363 - Mária sírjánál való megtelepedés 1757-ig.
1392 - Az apostolok barlangjának megszerzése.
1485 - Ain Karem, Keresztelő szent János születési helyén való megtelepedés.
1551 - A ferenceseket elűzik az utolsó vacsora termétől.
1557 - A kusztódia székhelye átkerül a San Salvatorba.
1620 - A ferencesek megszerzik Názáretben a régi templom romjait.
1631 - A Tábor hegyén megkapják a templom romjait.
1679 - Ain Karem, a vizitáció helyének megszerzése.
1745 - Názáretben a neveltetés templomának a megszerzése.
1836 - Jeruzsálemben a megostorozás helyének megszerzése (Flagellatio)
1861 - Emmaus
1878 - Naim
1880 - Betfage
1894 - Kafarnaum, a romok megszerzése
1909 - Pásztorok mezeje
1933 - Jordán, Jézus keresztelkedésének a helye.
1936 - Az utolsó vacsora terme közelében kolostor épül.
1950 - Betánia
1964 - VI Pál a Szentföldre látogat.
1969 - Názáretben, az angyali üdvözlet új templomának a  felszentelése.
2000 - II. János Pál a szentföldre látogat.
2009 - XVI. Benedek pápa látogatása a Szentföldön.