2015. december 31., csütörtök

Bizánci kolostor

Egy 2700 éves tanya és egy bizánci kolostor maradványaira bukkantak régészek Izraelben egy új lakónegyed építkezésén.
A Tel-Avivtól északnyugatra lévő Ros Haájn városka új lakónegyedének előkészítésekor került elő a föld alól egy 30-szor 50 méteres egykori mezőgazdasági épület - értesült a Ynet, a Jediót Ahronót újság honlapja.

Az Izraeli Régészeti Hatóság által 2015. december 30-án közzétett felvételen egy hatalmas, bizánci kori mozaik részlete látható. (Fotó: EPA/Izraeli Régészeti Hatóság) Az Izraeli Régészeti Hatóság által 2015. december 30-án közzétett felvételen egy hatalmas, bizánci kori mozaik részlete látható. (Fotó: EPA/Izraeli Régészeti Hatóság)


A diákok segítségével végzett ásatásokon a régészek egy 24 helyiségből álló, közös udvar köré felhúzott egykori épületet találtak, amelynek néhány fala több mint két méter magasan megmaradt.

Az udvaron a gabona őrzésére és előállítására szolgáló ősi eszközökre, egy olajprésre és két, a Kr. e. 4. századból származó ezüstérmére leltek, amelyeken Athéné görög istennő arcképe, valamint neve, és az őt jelképező bagoly képe látható.

Egy olajprés a monostorkomplexum területén Ros Haájnnál. (Fotó: EPA/Izraeli Régészeti Hatóság) Egy olajprés a monostorkomplexum területén Ros Haájnnál. (Fotó: EPA/Izraeli Régészeti Hatóság)


Az ásatásokat vezető régész, Amit Sedman szerint több száz éven át működött a gazdaság, majd a hellenisztikus korban, mintegy 2200 évvel ezelőtt sorsára hagyták. Újabb évszázadok elteltével, az 5. században aszály sújtotta a vidéket és megváltoztatta annak látképét. Ekkoriban terjedt el a kereszténység is a térségben, és az egyik dombon kolostort építettek.

Az ásatásokon fellelt bizánci kolostorban volt egy templom, étolaj előállítására szolgáló prés, hálótermek és istállók is. A padlót hatalmas színes mozaik borította, amelyen egy görög nyelvű szöveg elmeséli, hogy Theodósziosz szerzetes idején húzták fel az épületet. "Áldott legyen érkezésed, áldott legyen távozásod, ámen" - áll még a szövegben.

Egy ezüstérme Athéné görög istennő képével, a Ros Haájnnál fellelt bizánci kolostor közelében fekvő, római kori tanyán. (Fotó: EPA/Jim Hollander) Egy ezüstérme Athéné görög istennő képével, a Ros Haájnnál fellelt bizánci kolostor közelében fekvő, római kori tanyán. (Fotó: EPA/Jim Hollander)


Több száz évvel a kolostor bezárása után, az oszmán-török időszakban mészégető kemence működött a területen. Az izraeli régészeti hatóság megígérte, hogy látogathatóvá teszi a romokat.

Forrás: http://www.hirado.hu/2015/12/31/bizanci-kolostorra-es-okori-tanyara-bukkantak-izraelben/

2015. december 3., csütörtök

Ezékiás király

Azonosították Ezékiás júdai király pecsétjét Jeruzsálemben

  2015. december 3. 10:05 MTI

Ezékiás pecsétjeEzékiás júdai király pecsétjeként azonosították a kutatók a 2009-ben Jeruzsálem óvárosának fala mellett, a Templomhegy szomszédságában talált leletet - adta hírül a Ynet, a Jediót Ahrónot című újság honlapja. Archeológusok első alkalommal azonosítottak izraeli vagy júdeai uralkodói pecsétlenyomatot.
Ezékiás pecsétnyomata mellett további harminchárom pecsétre bukkantak, amelyek közül több szintén tartalmazott héber írást. Az i. e. 727 és 698 között élt Ezékiás júdai király ovális uralkodói pecsétnyomója mindössze 9,7 milliméter hosszú és 8,6 mm széles volt, és egy vékony zsinórral átkötött papirusztekercset lezáró, tizenkétszer tizenhárom milliméteres, három milliméter vastag agyagba nyomták bele mintegy 2700 évvel ezelőtt. Az ásatások helyszíne a tudósok feltételezése szerint Ezékiás idején a királyi palota élelmiszerraktárát szolgáló szemétdomb lehetett. Eilat Mazar, a Jeruzsálemi Héber Egyetem szakértője szerint a pecséteken ebben a korszakban megváltoztak a jelek. Az uralkodó jelképe eleinte az erőt és hatalmat kifejező skarabeuszbogár volt, később ezt felváltotta az isteni védelmet jelző, az asszíriai uralkodókat is gyakran szimbolizáló szárnyas nap képe. A kutatók szerint a változás, az élet szimbólumának bevezetése megerősíti a feltételezést, hogy Ezékiás i. e. 704-ben súlyos, életét veszélyeztető korabeli bőrbetegségben szenvedhetett, amelyből kigyógyult, és ezért az élet jele különösen fontossá vált számára. Ezékiás uralkodása idején Ézsaiás próféta tanácsára eltávolíttatta a város szentélyéből más vallások kegytárgyait, és az egész országot megtisztította a bálványozástól. Uralma alatt Szín-ahhé-eríba asszír uralkodó sikertelen hadjáratot folytatott Jeruzsálem ellen. A Biblia szerint ő rendelte el a közeli silói forrástól Jeruzsálembe vizet vezető csatorna munkálatait, amely az ostrom idején meghatározó jelentőségű volt. Ennek a vízellátó csatornának a maradványait mát a tizenkilencedik században megtalálták. A bullát már 2009-ben feltárták a régészek, de csak idén ismerte fel jelentőségét Reút Ben Arie, a Héber Egyetem tudósa. Eleinte ugyanis Melkijáhunak olvasták a szövegben található betűket, de később észrevették a pontozást, amely "melech Judára", Júda királyára változtatta a szavak értelmét, és egyértelművé tette, hogy egy királyi pecsét nyomát találták meg.


2015. október 15., csütörtök

Szodoma


Régészeti szenzáció – megtalálták Szodomát

 

Az Ószövetség leírása szerint Szodoma egyike volt a Jordán síkságán fekvő öt városnak, jelentős kereskedelmi központ. Lakói azonban igen romlottak voltak – amiért az Úr úgy döntött, elpusztítja a városukat.  Ábrahám arra kérte az Urat, hogy ha tíz igaz embert talál a városban, kímélje meg a lakók életét. Az Úr két angyalt küldött, akik a város – végül kiderült egyetlen – igaz emberénél, Lótnál szálltak meg. Az Ószövetség leírása szerint a “város férfiai, ifjai és öregjei” összegyűltek Lót házánál, és követelték, hogy adja ki a nála megszálló férfiakat, hogy “megismerhessék” azokat. (A héber kifejezést sokan a homoszexuális aktussal azonosítják, ezért lett ennek eufemisztikus megfelelője sok nyelvben a szodómia.) Lót nem adta ki őket, az angyalok viszont figyelmeztették őt és feleségét, hogy meneküljenek el – de ne nézzenek vissza. Míg az angyalok kénköves ménkővel elpusztították a várost, Lót felesége visszanézett – és sóbálvánnyá vált.
Eddig a bibliai történet -de mi a valóság? Jordániában, az ókori öt város területén folytattak ásatásokat amerikai régészek az új mexikói Trinity Southwestern Universityről. Ahol pedig a bibliai leírás alapján Szodomának feküdnie kellett, ott valóban találtak egy hatalmas bronzkori várost. Tell el-Hamaam a településdomb neve, amely alatt a város rejtőzött, amely a régészeit vizsgálatok alapján i.e. 3500 és 1450 között élte fénykorát, és a kor állapotaihoz képest valóban igen jelentős kereskedőváros lehetett, amelyen keresztül a Dél (és akár Egyitpom) árui eljuthattak Mezopotámiába. Tízszer akkora volt, mint a régió többi városa, ami lehetővé tette, hogy sokkal inkább városias – a bibliai héber pásztorok szemével mondjuk így, romlott – életet éljenek lakói, mint bárhol másutt a térségben.
Hatalmas falai voltak. Előbb egy tíz méter magas öt méter széles falat építettek, majd ezt átépítették, és egy még ennél is szélesebb, hét méter széles védvonalat építettek  – ami bizonyítja a város gazdagságát, hogy volt mit félteniük a rablóktól. A falakat tornyok, bástyák védték, a városban házak, paloták alapjait találták – jellegzetes bronzkori edényekkel együtt. Sajnos feliratos táblákat – bár a térségben ekkor már ismert volt az írás – egyelőre nem találtak.  A város i.e. 1450 körül – nagyjából amikor a héberek először eljutottak e vidékre – elnéptelenedett, és a vidék vagy hétszáz évig teljesen lakatlan volt. Steven Collins, a régészcsoport vezetője szerint gyakorlatilag biztos, hogy amit megtaláltak, az a bibliai Szodoma. “Minden kirtériumnak megfelel, ami az írásban van” – mondta egy libanoni hírportálnak.  Hogy mi okozta a város pusztulását, azt még keresik a tudósok – egyesek földrengést, mások egy aszteroidát sejtenek mögötte. Az ásatások folytatódnak – és szinte bizonyos, hogy hamarosan felkerül Szodoma a világ turisztikai térképére is.

http://www.globoport.hu/135924/regeszeti-szenzacio-megtalaltak-szodomat/

2015. október 3., szombat

Machaerus

A jordán hercegnek is bemutatták Vörös Győző ókorkutató újabb szentföldi kötetét

2015. október 2. péntek 14:13

El-Hasszán bin Talal jordániai hercegnek is bemutatták Vörös Győző ókorkutató idén, a milánói Edizioni Terra Santa gondozásában megjelent Machaerus II. című kötetét, melyben a Nagy Heródes által építtetett palotának, Keresztelő Szent János vértanúsága helyszínének régészeti feltárásairól számol be.


A jordán herceg szeptember végén lányával, Szumaja bint el-Hasszán hercegnővel együtt fogadta Ammánban, a királyi palotában a magyar archeológust, Vörös Győzőt és Magyarország jordániai nagykövetét, Czibere Csabát.

A látogatás apropóját a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanum, a római Antonianum Pápai Egyetem régészeti intézete kihelyezett tagozatának kiadványsorozata, a Collectio Maior 55. köteteként megjelent könyv megjelenése adta, melyben Vörös Győző Heródes egykori palotája, Machaerus vára régészeti feltárását mutatja be.

Keresztelő Szent János vértanúsága helyszínének régészeti feltárásait jelenleg a szerző, Vörös Győző vezeti, míg korábban, a ’70-es évektől Michele Piccirillo professzor haláláig a Studium Biblicum ferences szerzetesei végeztek kutatásokat a helyszínen. A 2014-ben megjelent első és a most megjelent második kötet a Machaerus erődítmény régészeti feltárásának munkálatait mutatja be egészen napjainkig.

A jordán királyi család mindig is nagy figyelmet szentelt az ásatásoknak, a munkálatokat Hasszán herceg többször személyesen is megtekintette.
Forrás és fotó: Fondazioneterrasanta.it
Magyar Kurír
(zn)

2015. szeptember 9., szerda

2015. július 14., kedd

Kenyérszaporitás temploma

Letartóztatták az izraeli Kenyérszaporítás-templom feltételezett gyújtogatóit

Az izraeli rendőrség több embert letartóztatott, akiket azzal gyanúsítanak, hogy június 18-án súlyos károkat okozó tüzet okoztak az észak-izraeli Tabghában található Kenyérszaporítás templomában – számol be a Vatikáni Rádió német szerkesztősége.


A júniusi gyújtogatásból keletkezett tűz súlyos károkat okozott a katolikus templomban, mely a Kineret-tó (Genezáreti-tó) északkeleti partján áll, ahol egykor az Újszövetség szerint Jézus öt cipóval és két hallal jóllakatott egy mintegy ötezer fős tömeget. A tűz hatalmas károkat okozott a templomhoz kapcsolódó, újonnan épült bencés monostor épületében is.
Micky Rosenfeld, az izraeli rendőrség szóvivője bejelentette: több gyanúsítottat is letartóztattak, pontosabb információkat azonban nem közöltek. A gyanúsítottakat – három zsidó fiatalt – az izraeli rendőrség és a titkosszolgálat közös akciója során fogták el. Médiaértesülések szerint további letartóztatások várhatók.
A Kenyérszaporítás temploma 1934-ben épült a 4–5. századból származó bizánci templom romjain. Ma bencés szerzetesek működtetik. A templom melletti német alapítású bencés apátságot 2012-ben szentelték fel. A német bencések 1939 óta tartanak fenn zarándokhelyet a Kenyérszaporítás templománál. Ma hat szerzetes él Tabghában. A szerzetesek fiatal fogyatékkal élőket gondoznak, a monostor része egy központ, amelynek célja, hogy találkozási lehetőséget biztosítson arab és zsidó fiatalok számára – írja a Kathpress.

Már 2014 májusában is történt gyújtogatás a jeruzsálemi Dormitio bencés apátságban, melyhez Tabgha is tartozik. Közvetlenül Ferenc pápa látogatása után okoztak tüzet ismeretlenek, akik égő könyvet helyeztek a templomba. Ez év februárjában pedig a görög ortodox szemináriumban történt gyújtogatás, ahol keresztényellenes graffitit találtak a falon.

Fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír

2015. június 19., péntek

Tabgha gyútogatás

Csütörtökön reggel gyújtogatás nyomait fedezték fel a Kineret (Genezáreti tó) partján álló Tabgha templomban, amelyet az Újszövetségben említett kenyér- és hal-szaporítás hagyomány szerinti színhelyén emeltek.

A templomban jelentős károk keletkeztek. A falakra a tettesek a kereszténységet gyalázó feliratokat firkáltak.

A rendőrség 16 kiskorú jesiva-növendéket gyanúsít, kihallgatásuk folyamatban van.

A templom egyik papja a Kol Jiszráélnek, az Izraeli Rádiónak elmondta, hogy a templom már huzamosabb ideje ki van téve különböző támadásoknak.

A kenyér- és halszaporítás történetére utaló esemény helyén egy modern templom áll, amelyet 1982-ben építettek bizánci mintára. Belül látszanak azok a kövek, amelyek egy 4. századi bizánci kápolna romjait mutatják.

Az ásatáskor előkerült mozaikok gyönyörűek, és ezeket fel is használták a ma álló templom építésénél.

forrás:  http://izraeli-hirlevel.blogspot.hu/2015/06/gyujtogatas-kenyerszaporitas.html

2015. március 20., péntek

Machareus

Kövér László, az Országgyűlés elnöke jordániai látogatása során, március 19-én felkereste a Mahérusz (Machareus) erődítményt, Heródes király palotáját, Keresztelő Szent János mártíromságának helyszínét, amelyet magyar régészek vezetésével tárnak fel – tájékoztat az MTI.

A Holt-tenger keleti partján magasodó erődítmény romjainak feltárását a jordániai királyi műemléki régészeti hivatal megbízásából, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával Vörös Győző ókorkutató és három magyar munkatársa vezetésével végzik. Ez jelenleg a Szentföldön folyó egyik legfontosabb régészeti munka, amely a zarándokok és turisták részére kívánja láthatóvá tenni Heródes egykori várát.
A Biblia szerint itt, Nagy Heródes egykori várában, az apjától megörökölt palotájában fejeztette le Heródes Antipasz Keresztelő Szent Jánost, nevelt lánya, Salome kívánságára, aki azt kérte, hogy tálcán hozzák elé János fejét.
Az evangéliumi helyszínen 2009 óta tartó egyetlen magyar feltárás eredményeit Vörös Győző mutatta be a házelnöknek. A magyar delegációt elkísérte a helyszínre Czibere Csaba jordániai magyar nagykövet is.
Vörös Győző tájékoztatása szerint a Szentföldön korábban nem folyt magyar terepmunka, s jelenleg is ez az ásatás az egyetlen élő kulturális kapcsolat Magyarország és a Jordán Királyság között.
Kövér Lászlót jordániai látogatása során fogadta II. Abdalláh jordániai uralkodó. Az Országgyűlés elnöke tárgyalt Abdalláh Enszúr miniszterelnökkel, s találkozott Atef Taravnehhel, a jordániai képviselőház elnökével is.
Fotó: Sajtóiroda, Országgyűlés
Magyar Kurír

2015. március 3., kedd

Jézus gyermekkori otthona

Megtalálhatták Jézus gyermekkori otthonát

Az izraeli Názáretben dolgozó régészek azonosították azt az első században használt kőépületet, amelyben – egyes források és kutatási eredmények szerint – a szent család, József, Mária és Jézus élhetett. A Múlt-kor.hu összeállítását közöljük.


A kutatók nem állítják egyértelműen, hogy ebben az épületben cseperedett fel a Megváltó, ám a régészeti bizonyítékok szerint könnyen elképzelhető, hogy így történt.
A sziklás domboldalba vájt kőház körül még az 1880-as években názáreti nővérek utasítására végeztek ásatásokat. A dél-angliai Readingi Egyetem munkatársa, Ken Dark vezette kutatócsoport most az első századra datálta az épületet, s megállapította, hogy ez az a ház, amelyről a Jézus halála után évszázadokkal élt helyi lakosok meg voltak győződve, hogy a Megváltó gyermekkori otthona volt. A régészeti leletek alapján nem lehet megcáfolhatatlanul azt állítani, hogy Krisztus ebben a házban nevelkedett, azonban Dark szerint kizárni sem lehet.
A szakemberek megállapították, hogy évszázadokkal Jézus halálát követően, a bizánci korban (tehát még a hetedik századi arab hódítás előtt) mozaikokkal dekorálták az épület falait, s egy templomot építettek fölé, hogy megvédjék. A középkorra a Szent József-templom elég rossz állapotba került, a 12. században a keresztesek újították fel. A kutató szerint ez a legfőbb bizonyíték arra, hogy mind a bizánci, mind a keresztes időkben Jézus gyermekkori otthonának (illetve Szent József egykori ácsműhelyének) tekintették a templom alatti épületet.
Egészen a közelmúltig az első századra datálható régészeti leletek csupán sírokból kerültek elő, azonban az elmúlt években két épületet is felfedeztek, amelyek bizonyíthatóan ebből az időszakból valók. Az 1880-as évek ásatásai után 1936-ban fordult a figyelem ismét az épület felé, amikor Henri Senès építészből lett jezsuita szerzetes érkezett a helyszínre, hogy alaposan feltérképezze az apácák munkálatai utáni állapotokat. Kutatását azonban nem publikálta, így e munka sokak számára ismeretlen maradt.
2006-ban láttak ismét munkához az – ekkor már – hivatásos régészek, akiknek mindkét korábbi feltárásról készült beszámoló a rendelkezésükre állt. A szakembereknek végül sikerült rekonstruálni az épület változásait az első századtól egészen napjainkig.
Lakóházból szentély
A leletek között olyan tárgyakat találtak – például törött főzőedényeket, fonáshoz használt orsót, illetve egyéb, mészkőből készült edényeket –, amelyek arra engednek következtetni, hogy egy család élhetett itt az első században, vélik a régészek. Dark szerint a mészkőből készült tárgyak alapján biztosra lehet venni, hogy egy zsidó család élhetett az épületben, ugyanis a zsidók hite szerint a mészkő nem lehet tisztátalan.
A völgyre néző, domboldalba vájt házban több szoba is helyet kapott, azonban csak az a helyiség maradt meg teljes épségben, amely az udvarról nyílott. Itt még az eredeti, krétából készült padló is fennmaradt. Miután valamikor az első században elhagyták lakói, az épületet először tárolóként, majd temetkezésre használták. Később két sírt építettek az elhagyott ház mellé. Az épület, valamint a két sír fölé, illetve köré épített templom a nyolcadik századig volt használatban, a 13. században pedig porig égett. Az egykori lakóháznak azonban nem esett baja.
A régészeti bizonyítékok mellett az Adomnàn, a skót Iona-szigeti kolostor apátja által 670 körül írott, Arculf frank püspök zarándoklatán alapuló szöveg is alátámasztja az elméletet: „a templom egykoron ház volt, melyben az Úr a gyermekkorát töltötte”. Az épület melletti sírt a keresztesek Szent József végső nyughelyeként tisztelték, azonban nem valószínű, hogy Jézus nevelőapja itt nyugodott volna, ugyanis a sír jóval később épült.
Milyen volt akkoriban Názáret?
A rómaiak már a Krisztus előtti 1. században kiterjesztették hatalmukat Izraelre, azonban a régészeti bizonyítékok szerint Róma növekvő befolyása ellenére a Názáretben és környékén élők elutasították a romanizálódást. A városhoz közeli, Nahal Zippori nevű völgy északi részén, a római Sepphoris város közelében élők jóval fogékonyabbak voltak a római kultúrára, mint a délebbi názáretiek. „Mindez arra utal, hogy Názáret környékén szokatlanul erős volt a Róma-ellenes hangulat, valamint a zsidó identitás” – mondta Dark.
Fotó: Múlt-kor.hu
Magyar Kurír

2015. január 5., hétfő

Jézus halálra ítélésének helyéről

http://mult-kor.hu/ezen-a-helyen-itelhettek-halalra-jezust-20150106

Egy évek óta zajló jeruzsálemi ásatás során a kutatók egy eddig ismeretlen épület falait fedezték fel, amelyet a törökök és a britek börtönként használhattak, korábban azonban Heródes palotájának része volt. A régészeti leletek, valamint a történeti források, illetve az evangélium szövegei szerint ezen a helyen folyhatott Jézus Krisztus "tárgyalása", amely során a Megváltót halálra ítélték.
Ezen a helyen ítélhették halálra Jézust

Mintegy 15 évvel ezelőtt a Jeruzsálem történetét kutató régészek a Dávid Tornya Történeti Múzeum területeire is kiterjesztették az ásatásokat. Az egyes régészeti rétegeket egymás után feltáró szakemberek az óvárosban álló intézmény mellett egy elhagyatott épület padlója alatt különös leleteket fedezték fel.
Az oszmán, illetve a brit uralom idején börtönként funkcionáló építmény alatt egy ókori palota maradványait tárták fel, s a kutatók úgy vélik, a nép által halálra ítélt Jézus Krisztus tárgyalásának helyszínére bukkantak. A zsidó-palesztin összecsapások, valamint a pénzhiány okozta csúszások miatt éveken át húzódó ásatások eredményeit az elmúlt hétvégén tárták a nyilvánosság elé.
"A börtön az ókori Jeruzsálem szerves részét képezte, s a város történetének bizonyos szegleteit egyedülálló módon képes elénk tárni" - mondta Amit Reem, az ásatást vezető izraeli régész. Az elmúlt években a börtön falaiban a zsidó államért küzdő mozgalom képviselői által az 1940-es években vésett szimbólumoktól kezdve a keresztesek korából származó festett medencén át Nagy Heródes palotájának maradványaiig a történelem több korszakából is találtak jelentős leleteket.
Évente átlagban több mint egymillió keresztény zarándokol el Jeruzsálembe, hogy sok más egyéb látnivaló megtekintése mellett körbejárhassák Jézus Krisztus szenvedésének helyszíneit. "Néhány kereszténynek igen fontos, hogy a történelmi tényeket kötni tudják egy-egy helyszínhez" - magyarázta Jisca Harani, a kereszténység és a szentföldi zarándokok izraeli szakértője. A zarándokok a keresztút állomásait (kálvária vagy Via Dolorosa, Fájdalmak Útja) szokták felkeresni, amely Poncius Pilátus római helytartó palotájától, vagyis Jézus Krisztus kihallgatásának és elítélésének vélt helyszínétől a Golgotáig tart.
A zarándokok jeruzsálemi útvonala az elmúlt évszázadokban többször is megváltozott attól függően, hogy éppen ki uralta a várost vagy hogy melyik helyszínt tartották fontosabbnak. A bizánci korszakban például a Via Dolorosa bejárt útvonala közelebb kezdődött a ma a város nyugati részében álló múzeumhoz. A 13. századtól kezdve azonban a kezdőpont az Antónia Erőd (egykori római katonai létesítmény az Al-Aksza, valamint az aranykupolás Sziklamecset közelében) irányába csúszott el, s ma is onnan indul a legtöbb zarándokút.
Krisztus kihallgatásának és elítélésének helyszínéről folyamatosan zajlik a vita a hívők, a vallási vezetők, a történészek és a régészek között. A helyszínnel kapcsolatos ellentétek az evangéliumok különböző értelmezéséből fakadnak. Az evangélisták lejegyezték, miként vitték Jézust Pilátus elé, akinek otthonára a latin "praetorium" kifejezésnek megfelelő szót használták, amely gyakorlatilag egy római katonai tábor tábornoki sátrát jelenti. Sokak szerint azonban Pilátus ekkor már beköltözhetett Heródes egykori palotájába, és ott, illetve annak kapujában fogadhatta a tömeget.
A régészek abban biztosak, hogy az említett, Heródes által épített palota Nyugat-Jeruzsálem azon részén található, ahol a Dávid Tornya Történeti Múzeum és az egykori oszmán börtön is áll. Shimon Gibson, az Észak-Karolinai Egyetem régésze szerint aligha kétséges, hogy a tárgyalás valahol Heródes palotáján belül zajlott le. "Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk..." - olvashatjuk János evangéliumában (Jn 18,28-29), amelyből kiderül, hogy ezt követően Pilátus visszament az épületbe, és ott faggatta Jézust. A régész szerint az ásatások mindezt alátámasztották, így több mint valószínű, hogy a palotában ítélték el a Megváltót. "A régészeti-történeti leletekből, valamint az evangéliumokból ugyanarra lehet következtetni, a különböző források egybecsengenek" - tette hozzá.
A történészek szerint ez a felfedezés azonban nem fogja megváltoztatni az évszázados zarándokútvonalat. "Egy hely attól válik szentté, hogy az emberek évszázadok óta járnak oda imádkozni, sírni vagy éppen ünnepelni, nem hiszem, hogy egyhamar változás fog bekövetkezni a zarándokok útvonalában. Ennek ellenére fontos szeglete tárult fel Jeruzsálem történetének" - mondta David Pileggi Jeruzsálemben élő anglikán lelkész és kutató.

 http://mult-kor.hu/