Pünkösd

Az emeleti terem Jeruzsálemben

Az Utolsó Vacsora Terme

A ferences testvérek által vezetett zarándoklat Nagycsütörtökön az Utolsó Vacsora terméhez, ahol a helyhez kapcsolódó szentírási szakaszok felolvasása után P. Pierbattista Pizzaballa kusztos, megmosta tizenkét gyerek lábát.

Az "Emeleti Terem"

Coenaculum, az "emeleti terem"

Az "Elszenderülés" templomához közel található a hely, amelyet az evangélium "emeleti terem"-ként emleget, ami Márk evangélista házában lehetett.. Ide köthető az utolsó vacsora eseménye és a Szentlélek kiáradása pünkösdkor. Némi izgalommal indultunk el a kanyargós utcán, hogy meglátogassuk ezt a számunkra oly kedves helyet. Mivel már nagyon sokan voltak bent, akik énekeltek, imádkoztak egy keveset várakoztunk. Eközben Xavér testvér elmondotta, amit erről a helyről tudni kell.

Sion-hegye kívülesett azon a katonai kolónián, amelyet Hadrianus császár (117-138) Aelia Capitolina néven alapított Jeruzsálem helyén. 1. Csak Eudókia császárnő emeltetett az ötödik század folyamán olyan falakat, amelyek ezt a területet is magukba foglalták. 2

Ezért mondhatta Epiphaniosz (a Palesztinában született egyházi író) egyik művében, hogy a császár látogatásakor minden romokban volt, „leszámítva néhány házat és Istennek kis templomát, ahová a tanítványok az Olajfák hegyéről - a mennybemenetel után - visszatértek, és az emeleti teremben gyűltek össze. Ez a terem a Sion hegyén van”. Azt is hozzáfűzi, hogy a Sionon hét zsinagóga állt. A bordeaux-i zarándok (333-ban) igazolja Epiphaniosz állítását: „A Sionon lévő hét zsinagóga közül csak egyetlen egy maradt meg. A többi helyét fölszántották és bevetették, ahogy Izaiás jövendölte”.

Mivel ez a zsinagóga használaton kívül került, a pogányságból való keresztények átvették a helyet. Euszébiosz-tól tudjuk azt is, hogy a jeruzsálemi keresztény központban, a Sion hegyén a templom mellett könyvtár és levéltár is volt. 3

Elsőként J. Pinkerfeld zsidó régész vizsgálta át 1951-ben az Utolsó Vacsora termeként számon tartott helyiség alatt azt a részt, amelyet Dávid sírjaként tisztelnek. Az apszis formájú fülkét pontosan a templom felé tájolták. A régi estemoai és navehi zsinagógákkal összehasonlítva született az a következtetés, hogy olyan zsinagógaépülettel állunk szemben, amely a templom lerombolása utáni évszázadban készült. 4

Érdekesek a falon talált grafittok is. Az egyik négy betűből álló feliratot így fejtette meg: „Győzelem, Úr, Irgalmasság”. A négy betűt önmagában bizonyára másként is lehetne értelmezni, de az utána következő felirat, amely Jézus neve, a keresztény eredetet bizonyítja. Továbbá azt is bizonyítani lehet, hogy a régi emeleti terem emléke nem merült feledésbe.

Ide kapcsolhatjuk a pünkösdi eseményt is. Jeruzsálemi Szent Cirill egy katekézisében (348-ban) szól a Sion hegyén lévő „felső templomról”, amelyet a Szentlélek eljövetele emlékének szenteltek.

Kevéssel később pedig Etheria írja le a pünkösdi liturgiát a „Felső- vagy Apostol-templomban”. Elbeszélése szerint a hívők a Szentsír-templomban töltötték az éjszakát, majd a reggeli istentisztelet után „az egész nép, az utolsó emberig elkísérte a püspököt a Sionra. Közben himnuszokat énekeltek. S mire a harmadik óra eljött, valamennyien ott voltak a Sionon. Akkor felolvasták az Apostolok Cselekedeteiből a Szentlélek eljöveteléről szóló részt ... Majd folytatódott az istentisztelet a maga rendje szerint.”

Különös, hogy Etheria, aki egyébként az összes jeruzsálemi templomok liturgiájáról részletes beszámolót ad, egy szót sem szól arról, hogy nagycsütörtök napján a Sion hegyén liturgia lenne. 5

Theodóziusz (530-ban) a Sion-templomot, amely a legékesebb jeruzsálemi templomok közé tartozott, az „Összes Templomok Anyja” címmel tiszteli meg, és azt mondja, „Szent Márk házából alakították ki”. A régészeti kutatások szerint a nagy bazilikát derékszögben építették rá egy kicsi, régi zsinagógaépületre. A madabai mozaiktérkép a Sion-templomot a város délnyugati peremén mutatja. A bazilikától jobbra egy kocka alakú épületet láthatunk, amely nyilvánvalóan a bazilikához tartozott.

A 7. század óta általánosan elfogadott tény, hogy a Sion-templom zárja magába az Utolsó Vacsora termét. Ez áll egy örmény zarándok beszámolójában, aki az arab hódítás után kereste fel Jeruzsálemet (638): „A templomtól jobbra van a misztérium kamrája, amelyet fából készített kupola borít. Ebben ülte az Úr az Utolsó Vacsorát. Oltár áll benne, amelyen a liturgiát ünneplik”.

A Jeruzsálemet sújtó pusztítások a Sion-templomot sem kímélték. A perzsa invázió alkalmával ezt is lerombolták, de Modesztusz pátriárka helyreállította (634). Jeruzsálem 1099-ben történt meghódítása után újjáépítették a lerombolt templomot, de a templom, amelyet a keresztesek építettek és magába foglalta a Cenákulumot is, csak 1219-ig állt.

A ferencesek 1228-ban jöttek először Jeruzsálembe. Őriznek egy 1309. július 11-én kelt menlevelet, amelyben a szultán „A Sionon lévő kolostorban, a Szent Sírnál és Betlehemben megerősíti a kordás barátok minden olyan kiváltságát, amelyeket elődeitől kaptak”. 1335-ben kelt az az adásvételi szerződés, amellyel Szicíliai Margit megvásárolt a Sion-hegyen egy kis telket, és odaajándékozta a ferenceseknek. Itt építették fel a ferencesek az Utolsó Vacsora termét úgy, ahogyan ma is látható. A terem délkeleti sarkában lépcső vezet fel egy kis terembe, amelyet a Szentlélek eljövetele helyeként tisztelnek. 1551 óta a Coenaculum sajnos nem keresztény kézen van.

Sok időbe telt, amíg végre bejuthattunk a terembe. Mi is énekeltünk egy keveset. Igyekeztünk bele élni magunkat azokba a meghatározó eseményekbe, amelyek itt zajlottak. Nyilván többen közülünk fényképpel is igyekezett megörökíteni az eseményt. Ma délelőtt még egy helyet fogunk meglátogatni : szent Péter tagadásának a templomát a - Gali cantum-ot (kakas kukorékolás)

 

---

[1] A Bar Kohba-lázadás következményeként a zsidóknak halálbüntetés terhe mellett megtiltották, hogy belépjenek Jeruzsálembe. Euszébiosz elmondja, hogy a zsidóknak csak messziről volt szabad nézniük a saját otthonukat.

[2] Amikor a jelenlegi óváros falait felhúzták Nagy Szulejmán idejében is kívül rekedt Sion az Óvároson. A hagyomány szerint ezért a szultán haragjában megölette a városfal tervezőit, akiknek a sírját a Jaffai-kapu közelében találjuk.

[3] Ebben a levéltárban ő maga személyesen is dolgozott, itt találta meg azokat az iratokat, amelyek a második században lezajlott ún. húsvéti vita anyagát tartalmazták. Ránk maradt a jeruzsálemi püspökök névsora. „Jakab katedrájának” tisztelete, aminek ez a névsor köszönhető, annak bizonysága, hogy a katonai kolónia keresztényei nagyon gondosan őrizték a helyi hagyományokat. E püspök-jegyzék felsorolja a „körülmetéltségből” való püspököket az Úr testvérétől, Jakabtól kezdve egészen Kr. u. 135-ig, s ettől fogva a pogányok közül megtért püspökökkel folytatja.

[4] Erre utalhatnak a zsinagóg nagyméretű, jól megmunkált kövei, amelyek csakis a Templomból származhatnak.

[5] Sőt, kifejezetten azt mondja, hogy ezen a napon „a kereszt mögött”, azaz a Szentsír templomában ünneplik az Eucharisztiát, a szikla mögött, amelyen a Kereszt állt. „Amikor a Martyriumból elbocsátják a népet, a Kereszt mögé vonulnak. Énekelnek egy himnuszt, ezt követi egy imádság, majd a püspök bemutatja az áldozatot, és valamennyien megáldoznak. Az egész esztendőben csak ezen az egy napon van itt, a Kereszt háta mögött áldozatbemutatás”. Az Utolsó Vacsora helyét nyilvánvalóan azért nem említi, mert nem tudtak róla.