Galileai tó

A kikötő fele, Galileai tó

Parkolás után, nagy megihletődéssel ereszkedtünk le a Galileai tó partján kiképzett kikötőbe, hogy egy kis hajókázásra induljunk. A kikötőben egy hajó vesztegelt. Igaz, hogy ki van írva, hogy tilos a fürdés, de a legénységből valaki vígan lubickolt a vízben. A sofőrűnk segítségével kiderítettük, hogy nekünk egy másik hajóra kell várakoznunk, amelyik jó bent vesztegelt a tó vizén. Én már azt hittem, hogy nem jön össze ez a nagyon remélt vízi séta. Azonban némi intézkedés, telefonálás után a hajó elindult felénk. 

A római időben a a Galileai tengert Tibériás tavának nevezték. A Talmud (a zsidó Bibliaértelmezés) Isten szemének nevezi”. A tó hárfa alakjáról Kineret tavának nevezték el. A görög nyelvű Szentírás a tó nyugati partján lévő kis, termékeny síkságot, el-Guvert, a kertet jelentő gan szó alapján, Genezárnak vagy Genezáretnek hívja. Később innen kapta nevét a tó is, amint erről Josephus is tanúskodik. A Szentírásban a Genezáreti-tó elnevezés egyetlen egyszer fordul elő. A szinoptikus evangélisták Galileai-tónak hívják, Jánosnál (6,1; 21,1) és a rabbinikus irodalomban fordul elő a Tibériás-tava elnevezés. Mai elnevezései: Yam Kinneret (héber), Bahr at-Tabariya (arab). A tó 21 km hosszú és 13 km széles, 44 m mély. Vízszintje 213 méterrel van a Földközi-tenger vízszintje alatt. A kerülete 53 km, a területe pedig 166 km². Bár földalatti források is beleömlenek, fő táplálója a Jordán folyó, amely észak-déli irányban keresztülfolyik rajta.
A tavat hegyek veszik körül, de alacsony fekvése miatt gyakran hirtelen érkező viharok korbácsolják. Josephus Flavius azt írja, hogy az ő idejében mintegy 230 halászhajó járta a tavat. Mi most egyet sem láttunk. Itthon olvastam, hogy mivel megcsappant a halállomány két évre letiltották a halászatot.