Útközben továbbra is foglalkoztatott, hogy mennyire köves, kopár, terméketlen vidéken haladunk, és azon gondolkodtam, hogy ma is érvényes, hogy az Úr szándéka "megmenteni ami elveszett".
Amikor megállt a kis busz, izgatottan indultunk a Genezáret tava irányába. A Primátus kápolnájának a szomszédságában mutattuk be a szentmisét. Ezen a helyen vallotta meg szent Péter a Jézus iránti szeretetét. A háromszoros tagadását, háromszoros szeretetvallomással javította ki. (Jn 21,1-17)
Belülről is meglátogattuk a kápolnát. Az oltár alatti szikla elé, táblára kiírták "mensa Christi.", az Úr asztala. Erre a kőre helyezte az Úr a kenyeret és a halat, amit a tó partján sütögetett, amikor megjelent az apostoloknak.
A IV. századi zarándok Egeria beszámol arról, hogy Kafarneum közelében ő még látta azt a lépcső alakú sziklát, amelyen az Úr gyakran ült a tengert nézve. Úgy, hogy itt már a korai időkben állott valami emlékhely. Egy Dániel nevű orosz apát irta a XII században, hogy ezen a helyen egy, a szent apostoloknak szentelt templom állott. Ez a mostani templom nagyon új. A régi romokra épült 1932-ben, majd 1982-ben restaurálták.
A tóhoz is lementünk, hogy megérintsük a kezünkkel, vagy többen bele is mentek.
Köveket, kagylókat gyűjtögettünk, majd egy árnyékos helyen a környéken történt evangéliumi eseményekről beszélgettünk. A közelben van a kenyér szaporítás helye, a nyolc boldogság hegye, és Kafarneum is.
Közben összeszaladtunk a párizsi magyar misszió egyik munkatársával, aki megörvendett, hogy magyar szót hallott. Kicsit később a francia férje is oda került, aki elég jól megtanult magyarul.
Innen a kenyér szaporítás helye fel gyalogoltunk. Alig 10-15 percnyi távolságra van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Egy kis türelem. Minden megjegyzést elolvasok. Kösz