Jerikó

Amikor a Jordán folyó mellett befejeződött az Úr Jézus megkeresztelkedése emlékére bemutatott szentmise, a jeruzsálemi San Salvatore kolostor házfőnöke arra biztatott bennünket, hogy most Jézussal együtt induljunk el megtartani a negyven napos böjtöt és másszuk meg a "Kísértések hegyét."
A részvevők nagyrészt, közöttük mi is Jerikó fel vettük az irányt. A hagyomány szerint itt van az a hegy, ahol Jézust megkísértette a sátán. Más evangéliumi események is kapcsolódnak a városhoz, mint pl. a vak Bartimeus meggyógyítása, és Zakeus a vámos története (Lk 18-19).
Jerikó különben a föld legősibb lakott települése. Természetesen többször újra épült. A most lakott rész, viszonylag modernnek mondható, habár a szegénység szemmel látható. Első állomásként Zakeus fügefáját kerestük. Amint leszálltunk a kisbuszból több arab, utcai kereskedő is körül vett bennünket. Volt aki gyümölcsöt pl. fügét árult, más arab kendőket stb. Mi lefényképeztük a hagyomány szerinti fügefát, amelyre Zakeus felmászott, nyilván annak tudatában, hogy ez inkább turisztikai látványosság. A dolog érdekessége, hogy legalább két ilyen fát is mutogatnak. Egyiket a  katolikusok gondozzák, a másik ortodox kézen van. Mi természetesen a katolikust kerestük meg. A város lakóssága többnyire arab (25 000). A latin szertartású katolikusok 200-an lehetnek. Őket a ferencesek látják el. Rajtuk kívül 250 ortodox is van a városban.
Az arab kereskedők mindenképp meg akartak győzni bennünket, hogy valamit vásároljunk tőlük. Reklámként ingyen is adtak a gyümölcsökből. Az viszont meglepő volt, hogy egy idős bácsi jó sok narancs félét küldött fel a buszra indulás előtt. Úgy tűnt, hogy teljes önzetlenségből teszi, mert már induló félben voltunk. A nagy hőségben nagyon jól esett a friss gyümölcs.
Miután elindultunk, csakhamar szűkülni és emelkedni kezdett az út. Magas, vöröses színű sziklatömbök lábánál parkoltunk. A nagy hőség és időhiány miatt nem is jutottunk tovább. A legmasszívabb a "kísértések hegye" Az oldalában ortodox kolostor épült, ahová felvonóval is fel lehet jutni valahonnan a városból.
Körüljártuk a környéket, ahol újra alkalmunk volt tapasztalni egy kis arab rámenőséget és találékonyságot. Ezután ebéd következett egy arab vendéglő kertjében, arab felhozatallal, amiben végül is a víz volt a legdrágább.
Ebéd után Jeruzsálem a következő úti cél.

A Jordán képekben

jordan

View more presentations or Upload your own.

Minden évben, október hónap utolsó csütörtökén, a szentföldi ferencesek és hívek nagy felvonulással ünneplik meg az Úr Jézus megkeresztelkedését ott ahol ez megtörtént a Jordán folyónál.

A Jordán

Jézus megkeresztelkedésének a helye

A Jordán folyó héber neve HA Yarden= A Lefolyó. A Hermon hegységből ered (2 814m), 16 km folyás után bele ömlik a Genazáret tavába. A tóból kijövet 25 km-ret folyik, majd a Holt tengerbe ömlik, de valójában 3x-os a folyó hossza, a kanyargós folyás miatt.

Mivel ma a Jordán Izrael és Jordánia határát képezi Jézus megkeresztelkedésének a helye, nyugati oldalról nem látogatható. Izrael évente egyszer egyszer tesz kivételt és október utolsó hetének csütörtökén megnyitja a hatalmas vaskaput, hogy a zarándokok csoportosan lemehessenek a folyóhoz.

Így adatott meg nekünk is a szentföldi utunk alkalmával ez a nagy lehetőség. Kis kitérővel, de végül is megtaláltuk a letérőt a főútról Jézus megkeresztelkedése helyéhez. Nagy parkolóba érkeztünk, ahol már már sokan várakoztak, és idővel még többen lettek. Itt volt már a kusztos, több ferences testvérrel, akik a liturgiát megszervezték és levezették. Meglepetésünkre a szentendrei ferences gimnázium énekkarával is találkoztunk. Ők is zarándok úton voltak két ferences testvér vezetésével.

Miután már szép számmal össze gyűltünk tömött sorban, körmenetben elindultunk a Jordán folyóhoz. Az út két oldalát szögesdrót védte, és felirat figyelmeztetett, hogy aknásított terület. Az volt a benyomásom, hogy holdbéli tájon járunk. Ez már javában a júdei sivatag. 20-30 perces gyaloglás után értük el a Jordán partját, ahol a ferencesek miséző helyet építettek. Itt többször állott templom, kápolna, de mindig lerombolták. Most még áll ez a kis hely, de ki tudja milyen sors vár rá. Miközben a szentmisére készültünk és gyorsan odamentem a vas korláthoz, hogy végre láthassam a Jordán folyót. Annak ellenére, hogy fegyveres őrök cserkészték a terepet és  a túloldal már Jordánia, nekünk az a szent hely volt ahol megnyílt az ég, és szózat hallatszott: "ez az én szeretett Fiam őt hallgassátok." Nem mondom zavaró volt a sok szúnyog, a tikkasztó hőség, a barátságtalan szögesdrót kerítés, a nyelvek bábele, mégis jó volt részt venni a szentmisén ezen a helyen. Most a szívünknek kellett megnyílnia, hogy beléphessen Jézus, mint egykor a Jordánba. A szentmise után 20 percet kaptunk, hogy leereszkedjünk  folyóhoz és bele léphessünk, megérinthessük, amit áhítattal meg is tettünk. Így érinthettem én is a Jordán vizét és érezhettem annak a nedvességét, amely most simogatónak tűnt és összekötött azzal, aki értem - értünk vállalta az emberi létet annak minden velejárójával. Egy palackba vizet is merítettünk, ami hazafele, a reptéren fennakadt a vizsgálaton, de a zsidó ellenőr jóindulatú mosollyal tovább engedett.

Sajnáltam, hogy olyan hamar eltelt a rendelkezésünkre álló idő és vissza kellett mennünk a parkolóba ahonnan elindultunk. Csak most tűnt fel, hogy több elhagyott, jobb sorsra érdemes templom sorakozik a környéken. Hátha lesz még idő, amikor látogatható lesz a környék. Most még feltűnőbb volt a forró sivatag, ennél pusztább helyet nem is lehet elképzelni. Jó volt újra beülni a kisbuszba, hogy folytassuk a szentföldi zarándok utunkat és  Jerikóba megnézzük azt a hegyet, ahol a Sátán Jézus megkísértette.

Szamaria

A Tábor hegyről indulva, Szamaria szélén haladtunk a Jordán völgye fele. Ezt az útvonalat követték többnyire a Jeruzsálembe zarándoklók is pl. Jézus idejében. Ez mintegy 40 km-rel meghosszabbította az utat, de így kikerülték az ellenséges Szamariát. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus egy alkalommal mégis a rövidebb, de veszélyesebb utat választotta, Szamarián át. Ekkor folytatott párbeszédet  a szamariai asszonnyal (Jn.4,20)
Peter Walker, a Jézus nyomdokain című útikalauza 86.oldalán a következőket olvashatjuk Szamaria mai helyzetéről: "A jelenlegi politikai helyzet miatt a Szentföldnek ezen részét a látogatók sokszor figyelmen kívül hagyják. Pedig az ősi Szamáriába érdemes elmenni. Talán a nyugati partnak ez a szakasza érzékelteti a legjobban, milyen lehetett az ókorban az Ígéret Földjének dombvidéke, hiszen itt nincsenek új települések azóta sem. Fontos megtekinteni Jákob kútját, amely igencsak lenyűgöző. Napjainkban egy félig elkészült ortodox templom veszi körül, de az épület sohasem készült el az első világháború miatt. A helyszínen elidőzve könnyen elképzelhetjük, ahogy Jézus utazásából visszatérve megpihent itt.
Szichemben ma is találhatunk ókori agyagcserepeket, és átérezhetjük a valamikor Kr. e. II. évezred kezdetén fénykorát élő város antik légkörét. Napjainkban egy félig elkészült ortodox templom veszi körül, de az épület sohasem készült el az első világháború miatt. A helyszínen elidőzve könnyen elképzelhetjük, ahogy Jézus utazásából visszatérve megpihent itt.
A hegy csúcsán nyolcszögletű templom áll, mely az 5. század végén épült, majd a muzulmánok a 8. században lerombolták. Tőle keletre, mellette helyezkedik el az ősi szamáriai templom, amelyet a Kr. e. 2. század végén romboltak le. Csodálatos a kilátás az ókori Szamária városának romjai közül is. Fellegvárából tiszta időben a partvonalig ellátni. A romok között fellelhetők a városkapuk, egy oszlopsor szegélyezte út, egy piactér és egy római színház. "

Mindez számunkra csak a virtuális utazás része lett, mert mi a Jordán folyását követve Jézus megkeresztelkedésének a helyét kerestük. Amint viszonylag nagy sebességgel haladtunk, egyszer csak balra feltűnt egy tábla, ami a megkeresztelés helyét jelezte. Itt kellett volna letérnünk, de mivel a csoportot kerestük, akikkel találkoznunk kellett, elmentünk Jerikóig, majd visszatértünk. Egy parkolóban rövid pihenőt tartottunk, hogy megérdeklődjük a helyes irányt. Itt néhány tevét is láttunk, úgy hogy érdemes volt "eltévednünk."

Naim

A Tábor hegyi tapasztalatok bejegyzése után, egy virtuális kört tettem Galileában azokon a helyeken, ahová az idő szűke miatt nem juthattam el. Most a Jordán völgye felé vesszük az irányt, hogy felkeressük Jézus keresztelési helyét. Mivel Naim városa,  a Tábor hegy közelében van (kb.7 km-re, dél-nyugatra), szerepelt az úti tervben. Azonban sajnálatos módon, mégsem fért bele az idő keretbe. Mivel ezt a szentélyt is a ferencesek gondozzák, írok róla néhány sort.

Lukács evangéliumában (7,11-17) szerepel a történet, hogy Jézus a város kapujában feltámasztotta az özvegy asszony egyetlen fiát. Ennek emlékét őrzi ez a hely, amely Názárettől 14 km-re van.

 Cesareai Eusebios a IV. században tud az emlék hely létezéséről. A VI. században már templomról is beszélnek a zarándokok, egészen a XVI. századig, amikor már csak romokról tesznek említést. 1881-ben újabb templomot épített a názáreti, ferences házfőnök. A templom ma is áll, azon a helyen, ahol a korábbi szentély romjai voltak, és amelyet a ferencesek szereztek meg.

Kána

Két Kána, Názáret közelében

János 2,1-11 számol be Jézus csodájáról a galileai Kánában, ahol a vizet (kb.570 liter) borrá változtatta.

Azért pontosítja, hogy a galileai, mert van egy Északra, Szidon mellett fekvő Kána, tehát nem erről van szó.

Két helyiség is igényt tart arra, hogy ott történt az evangéliumi esemény Kafr-Kenna és Hirbet-Kána.

Az evangéliumok alapján annyi derül ki, hogy Kána Názáret és a Galileai tó között lehetett. János 4,46-54 szerint a Kánában tartózkodó Jézus azt mondja a királyi tisztviselőnek, hogy a fia, aki Kafarneumban lázas betegen fekszik, nem halt meg, hanem él. A tisztviselő elindult haza. Útközben otthonról jövő hírvivőkkel találkozott, aki elmondják, hogy fia az előtt való nap meggyógyult (a Jézussal való beszélgetés órájában) A távolság tehát akkora lehetett,
hogy maximum egy nap alatt meg lehet tenni.

Kafr-Kenna

Hirbet-Kána ma romhalmaz, a neve alapján is Kána-romjai.

Kafr-Kenna lakott helyiség (6-7 ezer muszlim, a keresztények
kisebbségben vannak). A ferencesek látják el a latin plébániát, és ők gondozzák a kánai menyegző emlékére épült szentélyt.

http://198.62.75.4/www1/ofm/san/CANAmain.html

Magyarul Kánáról: http://atyaalbert.blogspot.com/2010/05/16-kana.html

Kursi

Kursi

A Golán fensík lábainál, annak nyugati oldalán található a Galileai tó partján Kursi, amelyet Gadarával azonosítanak.

Jézus Gadara környékén meggyógyít egy ördögtől megszállottat: Mt 8, 28-34; Mk 5, 1-20; Lk 8, 26-39
Egy bizánci templom található a helyen, az evangéliumi történet emlékére.
Az izraeli régészek 1971-ben kezdték meg a nem sokkal elôbb felfedezett bizánci kolostor feltárását. A kolostor temploma mintegy 500 méternyire állt a régi településtôl. Tekintélyes méretei voltak: 45 m hosszú és 23,5 m széles volt. A keleti oldalon nyíló fôbejárat (a kép alsó szélén) elôbb egy szűk külsô, majd egy tágas belsô udvarra vezetett. A nyugati véget kívülrôl szögletesen falazták le, de belül apszis zárta a templomot, két oldalán két kápolnával. Az apszis belsô falán még felismerhetô volt az a kôpad, amely a katedrát és a papság ülôhelyét jelentette. Az énekesek kórusa két lépcsôfokkal volt magasabb, mint a templom padlószintje, és 4 méternyire benyúlt a fôhajóba a szentély felôl. Az apszistól balra, délre fekvô kápolna, amelyet ,,diakonion''-nak is mondanak, keresztelôkápolna volt. A kicsi, téglával kifalazott keresztelômedence a keleti falnál állt.
A bejáratnál a padlóban lévô felírás szerint az építtetô a kolostor Sztephanosz nevű apátja volt 585-ben. A templomhoz a déli oldalon két keskeny, szögletes kápolnát építettek, padlóját mozaikkal rakták ki. Ugyanilyen kiképzést találunk a templom északi oldalán  is, de semmi adat nincs rá, hogy ez is kápolna lett volna. A középsô helyiségben egy olajprés nyomait lehet látni. A templom elôtti udvarokat bazaltkôvel kövezték ki, a templom padlóját viszont mozaikkal rakták le. A mozaikpadló a mellékhajókban és a két kápolnában elég jó állapotban megmaradt. Sajnos az állat- és növényalakokat kivésték a mozaikból, amikor a 8. században a templomot lakóhelynek és csűrnek használták.
Érintetlen épségben maradt meg a kolostor kriptája az egyik kápolna alatt. A csontok helyzetébôl látszott, hogy e halottak nyugalmát az évszázadok során senki sem zavarta meg.
A másik hely, amely igényt tart arra, hogy ott történt volna az evangéliumi esemény a Genezáreti-tótól 55 km-re délkeletre fekvô Gerasza városa. Azonban ez túlságosan messzire van ahhoz, hogy ez valószínű legyen. A várost Nagy Sándor (336-323) alapította mint hellén települést. A hasmoneus Alexander Janneusz (Kr. e. 103-76) alatt került zsidó fennhatóság alá, s azóta jelentôs mértékben lakták zsidók is. Kr. e. 63-ban Pompeius széles körű önkormányzatot hagyva újra a Dekapoliszhoz csatolta, de most már római fennhatósággal.