Szamaria

A Tábor hegyről indulva, Szamaria szélén haladtunk a Jordán völgye fele. Ezt az útvonalat követték többnyire a Jeruzsálembe zarándoklók is pl. Jézus idejében. Ez mintegy 40 km-rel meghosszabbította az utat, de így kikerülték az ellenséges Szamariát. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus egy alkalommal mégis a rövidebb, de veszélyesebb utat választotta, Szamarián át. Ekkor folytatott párbeszédet  a szamariai asszonnyal (Jn.4,20)
Peter Walker, a Jézus nyomdokain című útikalauza 86.oldalán a következőket olvashatjuk Szamaria mai helyzetéről: "A jelenlegi politikai helyzet miatt a Szentföldnek ezen részét a látogatók sokszor figyelmen kívül hagyják. Pedig az ősi Szamáriába érdemes elmenni. Talán a nyugati partnak ez a szakasza érzékelteti a legjobban, milyen lehetett az ókorban az Ígéret Földjének dombvidéke, hiszen itt nincsenek új települések azóta sem. Fontos megtekinteni Jákob kútját, amely igencsak lenyűgöző. Napjainkban egy félig elkészült ortodox templom veszi körül, de az épület sohasem készült el az első világháború miatt. A helyszínen elidőzve könnyen elképzelhetjük, ahogy Jézus utazásából visszatérve megpihent itt.
Szichemben ma is találhatunk ókori agyagcserepeket, és átérezhetjük a valamikor Kr. e. II. évezred kezdetén fénykorát élő város antik légkörét. Napjainkban egy félig elkészült ortodox templom veszi körül, de az épület sohasem készült el az első világháború miatt. A helyszínen elidőzve könnyen elképzelhetjük, ahogy Jézus utazásából visszatérve megpihent itt.
A hegy csúcsán nyolcszögletű templom áll, mely az 5. század végén épült, majd a muzulmánok a 8. században lerombolták. Tőle keletre, mellette helyezkedik el az ősi szamáriai templom, amelyet a Kr. e. 2. század végén romboltak le. Csodálatos a kilátás az ókori Szamária városának romjai közül is. Fellegvárából tiszta időben a partvonalig ellátni. A romok között fellelhetők a városkapuk, egy oszlopsor szegélyezte út, egy piactér és egy római színház. "

Mindez számunkra csak a virtuális utazás része lett, mert mi a Jordán folyását követve Jézus megkeresztelkedésének a helyét kerestük. Amint viszonylag nagy sebességgel haladtunk, egyszer csak balra feltűnt egy tábla, ami a megkeresztelés helyét jelezte. Itt kellett volna letérnünk, de mivel a csoportot kerestük, akikkel találkoznunk kellett, elmentünk Jerikóig, majd visszatértünk. Egy parkolóban rövid pihenőt tartottunk, hogy megérdeklődjük a helyes irányt. Itt néhány tevét is láttunk, úgy hogy érdemes volt "eltévednünk."

Naim

A Tábor hegyi tapasztalatok bejegyzése után, egy virtuális kört tettem Galileában azokon a helyeken, ahová az idő szűke miatt nem juthattam el. Most a Jordán völgye felé vesszük az irányt, hogy felkeressük Jézus keresztelési helyét. Mivel Naim városa,  a Tábor hegy közelében van (kb.7 km-re, dél-nyugatra), szerepelt az úti tervben. Azonban sajnálatos módon, mégsem fért bele az idő keretbe. Mivel ezt a szentélyt is a ferencesek gondozzák, írok róla néhány sort.

Lukács evangéliumában (7,11-17) szerepel a történet, hogy Jézus a város kapujában feltámasztotta az özvegy asszony egyetlen fiát. Ennek emlékét őrzi ez a hely, amely Názárettől 14 km-re van.

 Cesareai Eusebios a IV. században tud az emlék hely létezéséről. A VI. században már templomról is beszélnek a zarándokok, egészen a XVI. századig, amikor már csak romokról tesznek említést. 1881-ben újabb templomot épített a názáreti, ferences házfőnök. A templom ma is áll, azon a helyen, ahol a korábbi szentély romjai voltak, és amelyet a ferencesek szereztek meg.

Kána

Két Kána, Názáret közelében

János 2,1-11 számol be Jézus csodájáról a galileai Kánában, ahol a vizet (kb.570 liter) borrá változtatta.

Azért pontosítja, hogy a galileai, mert van egy Északra, Szidon mellett fekvő Kána, tehát nem erről van szó.

Két helyiség is igényt tart arra, hogy ott történt az evangéliumi esemény Kafr-Kenna és Hirbet-Kána.

Az evangéliumok alapján annyi derül ki, hogy Kána Názáret és a Galileai tó között lehetett. János 4,46-54 szerint a Kánában tartózkodó Jézus azt mondja a királyi tisztviselőnek, hogy a fia, aki Kafarneumban lázas betegen fekszik, nem halt meg, hanem él. A tisztviselő elindult haza. Útközben otthonról jövő hírvivőkkel találkozott, aki elmondják, hogy fia az előtt való nap meggyógyult (a Jézussal való beszélgetés órájában) A távolság tehát akkora lehetett,
hogy maximum egy nap alatt meg lehet tenni.

Kafr-Kenna

Hirbet-Kána ma romhalmaz, a neve alapján is Kána-romjai.

Kafr-Kenna lakott helyiség (6-7 ezer muszlim, a keresztények
kisebbségben vannak). A ferencesek látják el a latin plébániát, és ők gondozzák a kánai menyegző emlékére épült szentélyt.

http://198.62.75.4/www1/ofm/san/CANAmain.html

Magyarul Kánáról: http://atyaalbert.blogspot.com/2010/05/16-kana.html

Kursi

Kursi

A Golán fensík lábainál, annak nyugati oldalán található a Galileai tó partján Kursi, amelyet Gadarával azonosítanak.

Jézus Gadara környékén meggyógyít egy ördögtől megszállottat: Mt 8, 28-34; Mk 5, 1-20; Lk 8, 26-39
Egy bizánci templom található a helyen, az evangéliumi történet emlékére.
Az izraeli régészek 1971-ben kezdték meg a nem sokkal elôbb felfedezett bizánci kolostor feltárását. A kolostor temploma mintegy 500 méternyire állt a régi településtôl. Tekintélyes méretei voltak: 45 m hosszú és 23,5 m széles volt. A keleti oldalon nyíló fôbejárat (a kép alsó szélén) elôbb egy szűk külsô, majd egy tágas belsô udvarra vezetett. A nyugati véget kívülrôl szögletesen falazták le, de belül apszis zárta a templomot, két oldalán két kápolnával. Az apszis belsô falán még felismerhetô volt az a kôpad, amely a katedrát és a papság ülôhelyét jelentette. Az énekesek kórusa két lépcsôfokkal volt magasabb, mint a templom padlószintje, és 4 méternyire benyúlt a fôhajóba a szentély felôl. Az apszistól balra, délre fekvô kápolna, amelyet ,,diakonion''-nak is mondanak, keresztelôkápolna volt. A kicsi, téglával kifalazott keresztelômedence a keleti falnál állt.
A bejáratnál a padlóban lévô felírás szerint az építtetô a kolostor Sztephanosz nevű apátja volt 585-ben. A templomhoz a déli oldalon két keskeny, szögletes kápolnát építettek, padlóját mozaikkal rakták ki. Ugyanilyen kiképzést találunk a templom északi oldalán  is, de semmi adat nincs rá, hogy ez is kápolna lett volna. A középsô helyiségben egy olajprés nyomait lehet látni. A templom elôtti udvarokat bazaltkôvel kövezték ki, a templom padlóját viszont mozaikkal rakták le. A mozaikpadló a mellékhajókban és a két kápolnában elég jó állapotban megmaradt. Sajnos az állat- és növényalakokat kivésték a mozaikból, amikor a 8. században a templomot lakóhelynek és csűrnek használták.
Érintetlen épségben maradt meg a kolostor kriptája az egyik kápolna alatt. A csontok helyzetébôl látszott, hogy e halottak nyugalmát az évszázadok során senki sem zavarta meg.
A másik hely, amely igényt tart arra, hogy ott történt volna az evangéliumi esemény a Genezáreti-tótól 55 km-re délkeletre fekvô Gerasza városa. Azonban ez túlságosan messzire van ahhoz, hogy ez valószínű legyen. A várost Nagy Sándor (336-323) alapította mint hellén települést. A hasmoneus Alexander Janneusz (Kr. e. 103-76) alatt került zsidó fennhatóság alá, s azóta jelentôs mértékben lakták zsidók is. Kr. e. 63-ban Pompeius széles körű önkormányzatot hagyva újra a Dekapoliszhoz csatolta, de most már római fennhatósággal.

Tiberiás

Tiberiás ma

Amint Magdalától tovább haladunk a Galileai tó nyugati partján, Tiberiasba jutunk. A várost Heródes Antipas alapította Kr.u. 25-ben, Tiberius császár tiszteletére. A város megalapításával egyben új központot építtetett királyságának, Galileának és Szepphorisszal vetekedett a fővárosi rang elnyeréséért. Az evangéliumokban csak egyszer szerep a neve: "Tiberiasból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyereket ették."(Jn 6,23) A régi Tibériás a mai településtôl délre, 3 km-re kezdôdött a Hammat hôforrásnál, és észak felé húzódott egészen a mai város határáig. Szanaszét heverô oszlopfôk, oszlop- és párkánytöredékek jelzik az egykori város helyét.
A város szervezete egészen hellenisztikus volt, habár lakosai túlnyomóan zsidók voltak, de mindig volt keresztény jelenlét is. Dacára uralkodó szerepének, a zsidóknak 66. kitört lázadásakor a város ingadozó magatartást tanúsított. A III-IV. sz.-ban központja volt a zsidó tudományos köröknek, melyeknek színe-java itt állította össze a Misnát. 1099. a normannok fészkelték be magukat Tiberiásba, kiknek fejedelme, Tankréd, Galilea fejedelmévé kiáltatta ki magát. De már a következő évben Szaladin szultánnak kezeibe jutott. 1750. falait újból helyreállították; ezek azonban 1759. és 1837. földrengés által nagyon sokat szenvedtek. Legújabb időben a város déli részén felbuzgó főforrások csábítják Tiberiasba a látogatót.
A mai város felett húzódó hegyoldalban voltak a híres rabbisírok: rabbi Akiba sírja, aki Bar Kohbát messiásként üdvözölte; Johanan ben Sakkai sírja, aki a jabnei iskola alapítója volt; és sok más rabbié. Még a Cordovában született Ramban Maimonideszt (+ 1204) is, aki a középkor leghíresebb zsidó gondolkodója volt, itt temették el. A horizonton a háttérben a Dzsebel-ed-Dahi vonulata látszik, a jobb szélen a Tábor.
 Eddig tucatnyi feltárást végeztek a modern város körül, a jelenleg zajló munkálatok azonban az ősi város központjára fókuszálnak. Korábban egy fürdőkomplexumot, egy templomot, egy hatalmas oszlopos épületet és Hadrianus császár templomának alapjait sikerült megtalálni. Az oszlopos építményt eddig ugyan piacnak vélték, de az ásatásokat koordináló Katia Cytryn-Silverman szerint az inkább a városi mecset lehetett, amelyet a damaszkuszi nagymecset után mintáztak. Az eddig kiásott tárgyak között ciszternák, arab feliratok, mozaikpadló, olajlámpa, szobrok, bronzláncok és több száz pénzérme található.

Olaszul a településről a kusztodia honlapján: http://www.custodia.org/Tiberiade.html

Szentföldi Hírek

Maria Voce, a Focolare mozgalom vezetőjének látogatása a ferences kusztódia vendégeként, aki a Jeruzsálemi Héber Egyetemen előadást tartott.
Alagút, a második templom idejéből. Nemsokára a zarándokok számára is megnyitják azt az alagutat, amely Jézus korabeli, és a templomig vezetett. Feltehetően Kr.u 70-ben a zsidók ide menekültek Jeruzsálem ostroma idején.
Maradjatok só. Twal, jeruzsálemi pátriárka bátorítása a jeruzsálemi Notre Dame központban, ahol egy konferenciát szerveztek a keresztények és intézmények szerepe a Szentföldön címmel.
Az aprószentek szenvedése. Szimfonikus, katekétikai zenemű.
Mozaik készítő iskola Jerikóban.  Carla Benelli és Osama Hamdam beszél a központ tevékenységéről, amely Michele Piccirillo ferences atya szándékát váltotta valóra.

Magdala

A Szentírás három Mária Magdolnát ismer:

- Betániai Mária, Lázár testvére, Márta nővére, akit Jézus megdicsért, mert a jobbik részt választotta.

- A bűnös asszony, aki könnyeivel öntözte Jézus lábát, és hajával törölgette.

- Magdalai Mária, aki néhány asszonnyal közösen követte őt tanító körútján. „Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla'' (Lk 8,1--3). A népi hagyomány egy személyé olvasztotta ezt a három szentírási szereplőt.
 Itt most a Magdalai Mária szülőfalújáról van szó. Magdala egy aprócska település volt a Genezáreti-tó partján. Nagyon valószínű, hogy Kapernaum, Korazin, Bétszaida mellett Magdalában is megfordult Jézus, sőt nem kizárt, hogy a nem rég felfedezetett zsinagógában is járt. Migdal a hetvenes zsidó háború idején is keményen tartotta magát: a galileai seregek főparancsnoka, Joszéf ben Mattijáhu (a későbbi Flavius Josephus) itt rendezte be egyik főhadiszállását. A település még akkor sem adta meg magát, miután egész Galilea és Tiberias is római kézre került. Annál nagyobb volt a győztesek bosszúja: a városkát földdel tették egyenlővé, a lakosokat vagy lemészárolták, vagy eladták rabszolgának.

A ferencesek 1971-75 között végeztek itt ásatásokat, amikor az ősi település romjai közül gyönyörű mozaikok kerültek felszínre. Egyben feltárták a zsinagóga romjainak egy részét, és megtalálták annak a régi, 100 m x 33m kolostornak a romjait, amelyről több zarándok is említést tesz a régi időkben (Teodosius, Willibald, Epifanio, Eutichio, Daniel apát, Sewulf….) 30 éves archeológiai munka után 2006-2007-között egy nagyarányú tisztítás után most már egységben látszik az épületek struktúrája. Ez után következik a feltárt falak konszolidálása és konzerválása.

Közvetlenül a romok szomszédságában a Krisztus Légiójának Kongregációja telkeket vásárolt és egy lelkigyakorlatos központot szándékszik építeni (Magdala Center). Az alapkövet XVI Benedek pápa helyezte el 2009-ben, a szentföldi látogatása alkalmával.

Az alábbi videó ennek a tervnek a történetéről szól, miközben a hely és környéke szépségét is láthatjuk.

Bővebben a a feltárt zsinagógáról: http://bibliairegeszet.blog.hu/tags/magdala