2011. május 4., szerda

Keresztút Jeruzsálemben

Keresztutat végezni Jeruzsálemben sajátos és nem mindennapi élmény. Zarándoklatunk idején, egy péntek délután három órakor gyülekeztünk mindannyian, akik a San Salvator kolostorban laktunk. Már a gyülekezésnek is sajátos rítusa volt. Kettesével sorakoztunk, majd gyors léptekkel lementünk a keresztút első állomásához, a "pretoriumra." Ez most egy zárt iskola udvar. Itt már sokan gyülekeztek. Hívek, zarándokok a világ minden tájáról, valamint szerzetes nővérek. Nagy megtiszteltetés ért, mert a kusztos helyettese odahívott a menet élére, így ott állhattam azokra, akik a keresztutat vezették. Ennek köszönhetően minden állomásnál a helyszín közvetlen közelében tartózkodhattam és bemehettem azokba a kápolnákba, amelyek különben biztonsági okokból zárva vannak. Nagyon lendületesen mentünk, a zajos jeruzsálemi tömegben. A testvérek, akik vezették nagyon tudták a dolgukat. Látszott, hogy nem először teszik. Az imák olaszul, angolul és lengyelül hangzottak el. A Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget latinul mondtuk. A keresztút a Szent Sir bazilikában fejeződött be. Megható volt a Golgota üveglappal befedett sziklája előtt állni és egy pillantást vetni a repedésre. Azonban az igazi nagy élmény az volt, amikor ott álltunk a Szent Sir előtt és a vicárius intett, hogy vele együtt lépjek be. Bementünk az első kamrába, majd jól meg kellett hajolni, hogy a belső sir kamrába jussunk, ahol annak idején Jézus teste nyugodott három napig. Amíg az utolsó állomás imái elhangzottak ott térdeltünk a a márvánnyal bevont kő koporsó előtt és a kezemet a márvány lapon tartottam. A belépéskor egy keleti szerzetes fogadott,. Csendben álldogált a háttérben. A vicárius igy köszönt neki görögül: "Krisztus feltámadott." Miután az imák befejeződtek megcsókoltuk a követ és kijöttünk a sir bejáratához. Ott elimádkoztuk a Regina Coelit, valamint a búcsú elnyeréséért a pápa szándékára szokásos imákat. Utána a jelen levő testvérek is egymás után mind bemehettek a sírba.  Utána, egész délután nagy jó, örvendező hangulatban voltam. Valami benső béke szállt belém. egy sajátos szabadság érzés kerített hatalmába: az istentől kapott szabadságé, amely a megváltás kegyelméből fakadó újrakezdés lehetősége.
A keresztút végén még egyszer körbe jártuk a a templomot. Lementünk a Szent Kereszt megtalálásának a kápolnájába.
A Kálvária alatt betekintettünk Ádám barlangjába. majd megnéztük a Golgota sziklájának a folytatását a bazilika szintjén.
Az estét a szállást adó kolostorunk kegytárgy üzletében tett látogatás zárta. Élményekben gazdag pénteki napot zárhattunk. Istennek hála!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Egy kis türelem. Minden megjegyzést elolvasok. Kösz