2016. március 16., szerda

Nagypénteki gyűjtés



Nagypéntek az a nap, amikor egy pillanatra úgy tűnhet, hogy a rossz győzedelmeskedik, és az ártatlan szenvedett kereszthalált. Egy nap, amely úgy tűnik, hogy soha nem nyugszik le és a Szentföldön tovább él egy véget nem érő erőszakban.  Hogyha távolabbra tekintünk, sem látszik túl békésnek a jövő.
Az ember szíve, nyugtalan és zaklatott, fényre, életre, a reményre vágyik; és azt szeretné, hogy együtt haladjon az úton a másik emberrel, testvériséget szeretne, és meg kell látnia bennünket körülvevő valóságot, egy nagyobb valóságot: hogy megújulhasson a megváltásban, amely már adott. A nagypénteki gyűjtés fellobbantja bennünk ennek a reménynek a szűkségét, ezt a mélyebb betekintést, amely valósabb, mint a bennünket körülvevő rossz, és a Szent Földre tekint, megváltásunk eredetére. Ott vannak a gyökereink, ott van a szívünk. Adósai vagyunk azoknak, akik a konfliktusok ellenére ott maradtak, és a hit tanul lettek, gondozva azokat a nyomokat amelyeket Jézus hagyott, és hozzásegítenek ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá legyen a hitünk valósága. Ez a Föld életre hívja a szeretetünket. A kezdetektől, ami napig  fokozottan nőtt a szűkség. Minden embernek, aki ott él és ott dolgozik, szüksége van az imáinkra, valamint a gyakorlati segítségünkre, hogy fenn tudják tartani a vállalásaikat, hogy gyógyítsák a sebeket megvalósítva az igazságosságot és dolgozva a békéért.

Ez a jubileumi  év arra biztat bennünket , hogy még inkább nyilvánítsuk ki együttérzésünket és közelségünket  testvéreink iránt  a Közel-Keleten. Lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, az idősek, a gyermekek, beteg emberek, akiknek szükségük van ránk.
Keletnek ezen a földjén gyilkolnak, emberek halnak meg, félelemben élnek szeretteik miatt, szenvednek, amikor a családoknak el kell vándorolniuk.
Van, aki sötétséget és az elhagyottság félelmét tapasztalja, vagy a magányt és a félreértést. Ez a megpróbáltatások, kihívások , és a vértanúság ideje . És mindez arra kell, hogy indítson, hogy  segítsünk a szűkség láttán  újjáépíteni, és megtalálni a támogatás új helyeit és módját.
Az irgalmasság cselekedetei, amelyek szükségesek és sürgetőek kézzelfoghatóvá teszik a tapasztalatot:  „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő.”


A nagypénteki keresztbe kapaszkodsz, de már látod felkelni a Feltámadás fényét.
A Szentföld a párbeszéd helye, amelyet olyan emberek laknak, akik nem fáradnak bele arról álmodni, hogy hidakat építenek, ahol keresztény közösségek élnek, ahol az evangélium békéjét hirdetik.  A vér ökumenizmusának a földje, azzal együtt, hogy a nagyszerű normalitás földje.
 és ezzel együtt a Föld egy rendkívüli normalitás.

"Nem maradhatunk közömbösek: Isten nem közömbös!  Istennek fontos az emberiség. Isten nem hagyja el” Ferenc pápa
Ez jut kifejezésre, amikor segítségül nyújtjuk ki a kezünket és nem félünk folytatni a zarándoklatokat a szent helyekre, az üdvösségünk helyeire, de felkeresve az iskolákat, a segítség nyújtás központjait, a helyi keresztény közösségeket, meghallgatva a tanúságtételüket.


A Szentföld számára meghirdetett gyűjtés egy régi kötelességre hív, amely az utóbbi években még sürgetőbbé vált, és egyben megadja a testvéri segítség örömét is.

Ferenc pápa és a keletei egyházak kongregációjának hálájáról biztosítjuk önöket, amely szerető gondoskodással kíséri a keleten élő testvéreinket, kiterjeszti imáit az összes keresztény hívőre.
Testvéri üdvözlettel az Úrban.

Leonardo Sandri
biboros  prefektus



2016. február 20., szombat

Magdala


 Lukács 7 fejezet 
36Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. 38Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. 39Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” 40Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Ő pedig így szólt: „Mester, mondd!” 41Erre ezt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. 42Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” 43Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél” - 44és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. 47Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” 48Az asszonynak pedig ezt mondta: „Megbocsáttattak a te bűneid.” 49Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” 50Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”

2016. február 5., péntek

Jézus megkeresztelkedésének színhelye

Az UNESCO február 2-án ünnepélyes körülmények között hivatalosan is a világörökség részévé nyilvánította Jézus megkeresztelkedésének helyszínét a Jordán folyó partján.


Az ünnepélyes ceremónián részt vett a jordán delegáció, valamint a jeruzsálemi latin patriarkátus vikáriusa, Maroun Lahham érsek.

Lahham érsek beszédében úgy fogalmazott: a keresztség helyszíne „olyan hely, ahol Krisztus hangja még mindig visszhangzik”, ezen a „csendes és biztonságos pontján a lángokban álló Közel-Keletnek”.

„Az evangélium – folytatta Maruon Lahham érsek – erről a helyről beszélt kétezer évvel ezelőtt, a népi vallásosság ezt megerősítette, régészeti feltárások bizonyították, négy pápa ellátogatott ide, és ma a nemzetközi közösség hivatalosan is elismeri.”

Jeruzsálem óvárosát és falát Jordánia javaslatára nyilvánították világörökséggé  1981-ben. Jeruzsálem városa már akkor sem állt Jordánia tényleges igazgatása alatt, azóta pedig hivatalosan is lemondott róla.
Forrás: News.va; Aleteia.org
Fotó: Greg Kandra
Magyar Kurír
(vn)