Nagypénteki gyűjtés

Nagypéntek az a nap, amikor egy pillanatra úgy tűnhet, hogy a rossz győzedelmeskedik, és az ártatlan szenvedett kereszthalált. Egy nap, amely úgy tűnik, hogy soha nem nyugszik le és a Szentföldön tovább él egy véget nem érő erőszakban.  Hogyha távolabbra tekintünk, sem látszik túl békésnek a jövő.
Az ember szíve, nyugtalan és zaklatott, fényre, életre, a reményre vágyik; és azt szeretné, hogy együtt haladjon az úton a másik emberrel, testvériséget szeretne, és meg kell látnia bennünket körülvevő valóságot, egy nagyobb valóságot: hogy megújulhasson a megváltásban, amely már adott. A nagypénteki gyűjtés fellobbantja bennünk ennek a reménynek a szűkségét, ezt a mélyebb betekintést, amely valósabb, mint a bennünket körülvevő rossz, és a Szent Földre tekint, megváltásunk eredetére. Ott vannak a gyökereink, ott van a szívünk. Adósai vagyunk azoknak, akik a konfliktusok ellenére ott maradtak, és a hit tanul lettek, gondozva azokat a nyomokat amelyeket Jézus hagyott, és hozzásegítenek ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá legyen a hitünk valósága. Ez a Föld életre hívja a szeretetünket. A kezdetektől, ami napig  fokozottan nőtt a szűkség. Minden embernek, aki ott él és ott dolgozik, szüksége van az imáinkra, valamint a gyakorlati segítségünkre, hogy fenn tudják tartani a vállalásaikat, hogy gyógyítsák a sebeket megvalósítva az igazságosságot és dolgozva a békéért.

Ez a jubileumi  év arra biztat bennünket , hogy még inkább nyilvánítsuk ki együttérzésünket és közelségünket  testvéreink iránt  a Közel-Keleten. Lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, az idősek, a gyermekek, beteg emberek, akiknek szükségük van ránk.

Keletnek ezen a földjén gyilkolnak, emberek halnak meg, félelemben élnek szeretteik miatt, szenvednek, amikor a családoknak el kell vándorolniuk.

Van, aki sötétséget és az elhagyottság félelmét tapasztalja, vagy a magányt és a félreértést. Ez a megpróbáltatások, kihívások , és a vértanúság ideje . És mindez arra kell, hogy indítson, hogy  segítsünk a szűkség láttán  újjáépíteni, és megtalálni a támogatás új helyeit és módját.

Az irgalmasság cselekedetei, amelyek szükségesek és sürgetőek kézzelfoghatóvá teszik a tapasztalatot:  „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő.”

A nagypénteki keresztbe kapaszkodsz, de már látod felkelni a Feltámadás fényét.

A Szentföld a párbeszéd helye, amelyet olyan emberek laknak, akik nem fáradnak bele arról álmodni, hogy hidakat építenek, ahol keresztény közösségek élnek, ahol az evangélium békéjét hirdetik.  A vér ökumenizmusának a földje, azzal együtt, hogy a nagyszerű normalitás földje.

 és ezzel együtt a Föld egy rendkívüli normalitás.

"Nem maradhatunk közömbösek: Isten nem közömbös!  Istennek fontos az emberiség. Isten nem hagyja el” Ferenc pápa

Ez jut kifejezésre, amikor segítségül nyújtjuk ki a kezünket és nem félünk folytatni a zarándoklatokat a szent helyekre, az üdvösségünk helyeire, de felkeresve az iskolákat, a segítség nyújtás központjait, a helyi keresztény közösségeket, meghallgatva a tanúságtételüket.

A Szentföld számára meghirdetett gyűjtés egy régi kötelességre hív, amely az utóbbi években még sürgetőbbé vált, és egyben megadja a testvéri segítség örömét is.

Ferenc pápa és a keletei egyházak kongregációjának hálájáról biztosítjuk önöket, amely szerető gondoskodással kíséri a keleten élő testvéreinket, kiterjeszti imáit az összes keresztény hívőre.

Testvéri üdvözlettel az Úrban.

Leonardo Sandri

biboros  prefektus