 |
| Jézus megkeresztelkedésének a helye |
A Jordán folyó héber neve HA Yarden= A Lefolyó. A Hermon hegységből ered (2 814m), 16 km folyás után bele ömlik a Genazáret tavába. A tóból kijövet 25 km-ret folyik, majd a Holt tengerbe ömlik, de valójában 3x-os a folyó hossza, a kanyargós folyás miatt.
Mivel ma a Jordán Izrael és Jordánia határát képezi Jézus megkeresztelkedésének a helye, nyugati oldalról nem látogatható. Izrael évente egyszer egyszer tesz kivételt és október utolsó hetének csütörtökén megnyitja a hatalmas vaskaput, hogy a zarándokok csoportosan lemehessenek a folyóhoz.
Így adatott meg nekünk is a szentföldi utunk alkalmával ez a nagy lehetőség. Kis kitérővel, de végül is megtaláltuk a letérőt a főútról Jézus megkeresztelkedése helyéhez. Nagy parkolóba érkeztünk, ahol már már sokan várakoztak, és idővel még többen lettek. Itt volt már a kusztos, több ferences testvérrel, akik a liturgiát megszervezték és levezették. Meglepetésünkre a szentendrei ferences gimnázium énekkarával is találkoztunk. Ők is zarándok úton voltak két ferences testvér vezetésével.
Miután már szép számmal össze gyűltünk tömött sorban, körmenetben elindultunk a Jordán folyóhoz. Az út két oldalát szögesdrót védte, és felirat figyelmeztetett, hogy aknásított terület. Az volt a benyomásom, hogy holdbéli tájon járunk. Ez már javában a júdei sivatag. 20-30 perces gyaloglás után értük el a Jordán partját, ahol a ferencesek miséző helyet építettek. Itt többször állott templom, kápolna, de mindig lerombolták. Most még áll ez a kis hely, de ki tudja milyen sors vár rá. Miközben a szentmisére készültünk és gyorsan odamentem a vas korláthoz, hogy végre láthassam a Jordán folyót. Annak ellenére, hogy fegyveres őrök cserkészték a terepet és a túloldal már Jordánia, nekünk az a szent hely volt ahol megnyílt az ég, és szózat hallatszott: "ez az én szeretett Fiam őt hallgassátok." Nem mondom zavaró volt a sok szúnyog, a tikkasztó hőség, a barátságtalan szögesdrót kerítés, a nyelvek bábele, mégis jó volt részt venni a szentmisén ezen a helyen. Most a szívünknek kellett megnyílnia, hogy beléphessen Jézus, mint egykor a Jordánba. A szentmise után 20 percet kaptunk, hogy leereszkedjünk folyóhoz és bele léphessünk, megérinthessük, amit áhítattal meg is tettünk. Így érinthettem én is a Jordán vizét és érezhettem annak a nedvességét, amely most simogatónak tűnt és összekötött azzal, aki értem - értünk vállalta az emberi létet annak minden velejárójával. Egy palackba vizet is merítettünk, ami hazafele, a reptéren fennakadt a vizsgálaton, de a zsidó ellenőr jóindulatú mosollyal tovább engedett.
Sajnáltam, hogy olyan hamar eltelt a rendelkezésünkre álló idő és vissza kellett mennünk a parkolóba ahonnan elindultunk. Csak most tűnt fel, hogy több elhagyott, jobb sorsra érdemes templom sorakozik a környéken. Hátha lesz még idő, amikor látogatható lesz a környék. Most még feltűnőbb volt a forró sivatag, ennél pusztább helyet nem is lehet elképzelni. Jó volt újra beülni a kisbuszba, hogy folytassuk a szentföldi zarándok utunkat és Jerikóba megnézzük azt a hegyet, ahol a Sátán Jézus megkísértette.
