Betlehem

Szentföldi zarándoklásunk alkalmával egy szombati napon látogattuk meg Betlehemet. Azért fontos a nap, mert kiderült, hogy nem is olyan egyszerű Jeruzsálemből bejutni Betlehembe, különösen a zsidók pihenő napján. Izgalommal készültünk az útra, hisz régi vágyunk látszott beteljesülni, hogy eljussunk az Úr Jézus születési helyére. Egy kisbusszal vágtunk neki az útnak. Jeruzsálemből az Új kapun léptünk ki, és onnan nem messze, egy busz állomáson gyülekeztünk rendtársaimmal, akikkel két évvel ezelőtt, együtt látogattunk meg a Szentföldet. A kisbuszt arab sofőr vezette, aki keresztény volt. Jól ismerte az utat, de ő sem számított arra, hogy amikor Betlehem közelébe érünk zárva találjuk a hatalmas vaskaput, amelyen be lehetett volna jutni a nagy betonkerítésen, amellyel körbevették Betlehemet. Szombaton mindig kiszámíthatatlan, hogy mikor van nyitva, vagy éppen zárva az átkelés, mert Betlehem és Jeruzsálem között komoly útlevél ellenőrzés van, már ha sor kerül rá. Szerencsénkre a kalauzunk ismert egy másik bejáratot is, amely örömünkre nyitva volt, csupán néhány fegyveres álldogált ott és figyelte a forgalmat. Fellélegezve haladtunk egyre beljebb a városba,ahol fel is tűnt az első útjelző tábla: Jeruzsálem 8 kilométer. Ennyi a távolság a két jelentős helyiség között, de kulturálisan, gazdasági szempontból nagy a különbség. A palesztin autonóm területen járunk, ahol nem kívánatos az izraeli jelzésű autó. Így biztonsági okokból le kellett parkolni, egy nagy parkoló házba, ahol fizetni is kellett volna. Azonban az élelmes sofőrünk elintézte, hogy egy betlehemi, arab kegytárgykereskedés kifizette a díjat, azzal a feltétellel, hogy náluk vásároljunk kegytárgyakat. (folyt. köv.)