Bethezda fürdő

A Bethezda fürdő romjai a szent Anna templom szomszédságában találhatók. 1866-ban, a templom restaurálása kapcsán találtak rá. Addig, annak ellenére, hogy szent János evangélista említi, kétségbe vonták a fürdő létezését.

Az ide vonatkozó evangéliumi idézet: "Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és fölkavarta a vizet. Aki felkavarása után elsőként lépett be a vízbe, az meggyógyult” (Jn 5,3b–4). Pedig az Ó-szövetségben, Sirák fia könyve is említi. Dicsérettel emlékezik meg Simon főpapról (Kr.e. 220-195), mert nagy gondja volt a templomra: „Megerősítette a templomot... Az ő napjaiban ástak tavat, akkora medencét, mint valami tenger” (Sir 50,1-3). Ez csakis a Betezda fürdő lehetett, amely a templom közelében volt, és kultikus célokat szolgált. Zarándokleírásokból tudjuk, hogy ez a kettős medence a templomtér északi oldalán volt, nem messze attól a kaputól, amelyik a Kidron völgyére nyílt. Ez a mai Szent István-kapu. A béna meggyógyításának emlékére már az 5. század első felében templomot építettek ide. Ez volt az ötödik nagy bazilika, amely a bizánci korban Jeruzsálemet ékesítette. Az első felfedezést a Szent Anna-templom restaurálásakor tették (1866). A középkori boltozat töltőanyagából előkerült egy fehér márványból faragott láb töredéke görög felirattal. Egy fogadalmi tárgy töredékéről van szó, amelyet Kr.u. a második században egy római nő (Pompeia Lukilia) hozott ide, valószínűleg a görög gyógyító istenségnek, Aszklepiosznak. A felszínre került freskó- és mozaikmaradványok, a sokfajta fogadalmi ajándék és a feliratok azt mutatták, hogy sűrűn látogatott és nagy szentélye volt ez a rómaiaknak. A Bethesda-fürdő keleti oldalára a rómaiak egy nagy Aszklepiosz-szentélyt építettek és freskókkal, mozaikokkal díszítették. A későbbi századokban a régi épületek kőbányák lettek, így falazták be a keresztesek templomának egyik boltozatába Pompeia Lukilia fogadalmi ajándékát is.

Hogy micsoda fáradságos munka volt a fürdő romjainak a feltárása, azt egymagában az a tény is mutatja, hogy a medencék aljától számítva 25 méteres törmelékréteg rakódott le évszázadok alatt. 1956 után a fehér atyák folytatták az ásatásokat. Az ásatások során előkerült pénzeket Alexander Janneusz (Kr.e. 103-76) korától egészen Kr.u. 68-ig, azaz a város ostromának időpontjáig terjedő időben verték és használták.

Jó volt elidőzni a szent Anna templom árnyékában és beleképzelni magamat a Jézus korabeli sürgés forgásba. Majd közelről is megszemléltem a romokat. Nem is olyan könnyű felfedezni, hogy miként is helyezkedtek el a medencék. Miután mindent jól szemügyre vettünk folytattuk a zarándok utunkat.