2011. augusztus 4., csütörtök

Jozafát völgye

A vasárnap délutáni programunk izgalmasnak ígérkezett, ugyanis a látogatásunk célja az Olajfák hegye. Jeruzsálem Ó-városából a Szent István kapun léptünk ki, és kanyargós mű úton ereszkedtünk lefele a Kedron patak völgyébe, amit Jozafát völgye néven is emlegetnek. Mellettünk egy modern város forgalma haladt, mégis a gondolataink jóval messzebb nyúltak vissza az időben. 2000 évvel ezelőtt, az Utolsó Vacsora után valahol itt haladhatott Jézus is az Olajfák hegyére tartva, majd elfogatása után itt hozták vissza elítélni.
Különben a Jozafát völgye az általános ítélet (’Jahve ítél’) és a legvégső harc színhelyének jelképes neve. Ezt a völgyet a Kr. u. 4. századtól kezdték a Kedron patak völgyével azonosítani. Csak Joel próféta említi. "Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor majd jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, összegyűjtöm az összes nemzetet, leviszem őket Jozafát völgyébe, s ott perbe szállok velük népemért, és örökségemért, Izraelért... Keljenek fel, jöjjenek fel a nemzetek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nemzet felett... Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!” (Jo 4,1-2.12.14)
Talán a Jozafát király győzelmeire emlékezés is közrejátszott a fogalom kialakulásában. A fogság utáni szövegekben Jeruzsálem a népekkel való leszámolás helyszíne. Zakariás próféta szerint Isten az Olajfák hegyén jelenik meg ítéletet tartani. Így kézenfekvő, hogy amikor helyhez próbálták kötni, elsősorban a Kedron völgyét vették számba.
„Mert az Úr kivonul és harcba száll azokkal a nemzetekkel, mint ahogy harcolt a küzdelem napján. Lábával azon a napon az Olajfák hegyére áll, ami Jeruzsálemtől keletre van; és az Olajfák hegye a közepén kelet és nyugat felé meredek nagy völgyre hasad, és a hegynek fele északra és fele délre szakad.” (Zak 14,3-4) 
A völgyet már a királyok korában fölhasználták temetkezésre; Ásza és Hiszkija királyok ezért a pogány kultikus tárgyakat a Kedron völgyébe vitették, és ott égették el.
A Kr.u. 4. sz.-tól a keresztények (bordeaux-i zarándok, Euszebiosz) kimutathatóan a Jozafát völgyét tekintik az utolsó ítélet színhelyének, és a mohamedánok körében is elterjedt ez a feltevés, ezért keresztények, mohamedánok és zsidók egyaránt szívesen választják temetkezési helyül a Jozafát völgyét. Így több vallásnak és felekezetnek is itt van a temetője. Nagyrészt a sírkövekről, és a temető elhelyezkedéséről lehet megállapítani, hogy keresztény, mohamedán, vagy zsidó temetőt látunk-e. A keresztény sírokra keresztet tűznek, vagy a síremlék függőleges. A zsidó sírokat nagy lefektetett kő fedi. Erre, a megemlékezés jeléül sok kis apró követ helyeznek el. A völgyből az Olajfák hegyére tartva hatalmas zsidó temető látszik, amely a Jeruzsálemmel szemközti oldalban helyezkedik el. Innen látszik, hogy a várfal mellett, a befalazott aranykapuval szemben mohamedán sírok vannak. Azért temetkeztek ide, mert a zsidó hagyomány szerint a Messiás az Arany kapun fog bevonulni Jeruzsálembe, de a sírok tisztátalanná teszik a környéket. Így akarják a mohamedánok lehetetlenné tenni a zsidó messiási bevonulást.

2011. július 27., szerda

Olajfák Hegye

A Jeruzsálemet körülvevő hegyláncolat É-D-i irányban emelkedő vonulata. Három csúcsa közül a középső a legmagasabb, mintegy 800 méterre emelkedik. Az Olajfák hegyéről gyönyörű kilátás nyílt a városra és annak csodálatos látványt nyújtó épületeire, elsősorban a magasan épült templomra. A Jeruzsálembe észak felől érkező, többségükben galileai zarándokok az Olajfák hegyének északi részén ütötték fel sátraikat az ünnepek idején, azért azt a részét „galileai férfiak hegyének” is nevezték. Kies olajligetek borították, közöttük a Getszemáni-kert a legnevezetesebb. Azokról az olajligetekről kapta a nevét az Olajfák hegye. A várostól mindössze egy szombatnapi járóföldre feküdt (ApCsel 1,12). Ez a közelség is magyarázza, hogy miért éppen az Olajfák hegyén pihent meg Jézus, valahányszor Jeruzsálemben tartózkodott s napjait a templomban tanítással töltötte.
Az Olajfák hegyén át vitt az út Betánia felé, onnan jövet pedig az Olajfák hegyéről pillanthatta meg az érkező a szent várost (Mt 21,1; Mk 11,1; 11,11-12). Virágvasárnap az ünneplésre készülő sokaság is ott várta a városba bevonuló Messiást (Lk 19,29-38). Ott mondta el Jézus azt a beszédét, amelyikben megjövendölte Jeruzsálem és a templom épületeinek a pusztulását s megsiratta a szent várost (Mt 24,3; Mk 13,3). Az utolsó vacsorát követően odament Jézus a tanítványaival dicséretet énekelve, hogy az elfogatásáig hátralévő időt imádkozással töltse el (Mt 26,20; Jn 18,1). Júdás odavezette a felfegyverzett népséget, hogy Jézust elfoghassák. Onnan vitték Kajafás főpap házába (Mt 26,47-57; Lk 22,39-54).
A hagyomány szerint az Olajfák hegyén történt Jézus mennybemenetele, de ennek ellent mond Lukács evangélista leírása (Lk 24,50).
Ezen a helyen szemlélhette Ezékiel próféta Isten dicsőségét, amint a város közepéből felszállt a hegyre, amelyik a várostól keletre van: oda vitte fel Isten lelke a prófétát, majd onnan Káldeába (Ez 11,23.25). Az Olajfák hegyét Zakariás próféta is említi (Zak 14,3-4).

2011. július 22., péntek

Ecce Homo bazilika és kolostor

A Flagellatio kolostorától néhány lépésre van az "Ecce Homo" bazilika és kolostor. Ez a Sion nővérek tulajdonában van, akiknek  Alphonse Marie Ratisbonne atya az alapítójuk. 1857-ben, egy iskola építése közben talált rá az itt látható romokra.
Az információnál magyar nyelvű tájékoztatót is kaptunk. Ez az első hely, hogy magyar szöveget tartalmaz a szórólap. Ennek a segítségével és Xavér testvér magyarázataival könnyebb a tájékozódás. Először a Sztruthion medencét látogatjuk meg. Menedékesen ereszkedő járatokat alakítottak ki. Csak óvatosan lehet haladni, mert minden nedves, csúszós. A méreteket látva, rengeteg vizet tárolhattak itt a templom szolgálatára.
Lassan a római útburkolathoz érkeztünk. Jól megvilágított tereket képeztek ki. Leültünk egy padra és elolvastunk néhány szentírási részt (pl. Jn. 19,5) Innen jól látható az útburkolatba vésett játék. Ehhez hasonlót játszhattak a katonák, miközben Jézust őrizték. Mindez a körülmény elmélkedésre Hangolja a látogatót.
A harmadik látogatható célpont a Hadriánusz féle boltív folytatása a bazilikában. Erre sajnos már nem került sor, pedig jó lett volna megnéznünk. Ettől eltekintve szép és értékes emlék az itt eltöltött idő, amely segít közelebb kerülni a Jézus korabeli Jeruzsálemhez, és természetesen magához az Úr Jézushoz.
A kolostor angol nyelvű honlapja ezen a címen olvasható:  http://www.eccehomoconvent.org/en

2011. július 21., csütörtök

Pilátus helytartósága

Hol lehetett a pretórium, Pilátus helytartósága? [1]
A legrégibb hagyomány a Tyropaion völgybe helyezte. A 12. század óta a Haram as-Sariftől ÉNy-ra keresik a pretóriumot, ahol Jézus korában a heródesi Antonia-vár állt. Ezt a feltevést főleg az támogatja, hogy felszínre került egy nagy négyszögletes (kb. 1 m-szer 1 m-es és 35 cm magas) kövekkel teljesen beborított tér, amely Vincent szerint a várhoz tartozott.[2] Ez jelenleg részint a Notre Dame de Sion, részint pedig az Elítélés kápolnája alatt van.
Heródes előtt a Hasmoneusok korából (Kr.e. 2. század) származó csatorna látta el vízzel a Templom-hegy víztárolóit. Heródes az Antónia-erődöt körülvevő sáncárok építése közben lerombolta a csatorna egy részét. A vízgyűjtő medencét (Sztruthion) ebbe a sáncárokba ásták bele, hogy az erődöt és a környékét szolgálja. A tó fölé később Hadrianus boltozatot épített és fedett víztárolóvá alakította. A Notre Dame de Sion kolostor nagy része a víztároló maradványai fölött helyezkedik el. Hadrianus egy hármas boltívet építtetett a köztér bejáratánál. A legnagyobb, a Via Dolorosán átívő és Bazilikában folytatódó (ott látható a kisebbik északi ív) a ma Ecce Homo néven ismert boltív.
Mások viszont – egy olyan hagyományhoz csatlakozva, amely szintén a 12. sz. közepétől fordul elő – a praetoriumot Heródes egykori palotájába (a későbbi Citadellába) helyezik, s azzal érvelnek, hogy a gabbata (’domb, magaslat’) elnevezés arra még jobban illik.[3]
  

[1] Helytartóságnak (praetorium, g. praitórion) nevezték a helytartó hivatali székhelyét, ahol bíróság is működött, kaszárnya és börtön is volt.
[2] Gabbata (valószínűleg az arám gabbeta ’a domb, a magaslat’ szóból), lithosztrotosz (gör. ’kővel kirakott’). Az a nagy kőlapokkal borított udvar, ahol Pilátus ítélőszéke állt.
[3] E feltevés mellett jogosan Philón-ra és Josephus Flaviusra szoktak hivatkozni, ahol az olvasható, hogy a helytartók (Sabinus, Pilátus, Ventidius Cumanus és Gessius Florus) Jeruzsálemben tartózkodva ebben a palotában székeltek. Ezenkívül a Gessius Florus idejében lezajlott összecsapásról szóló beszámoló sok pontban megegyezik az evangéliumok feltételezte helyzettel: a helytartónak a palotában való tartózkodása; előtte kellett lennie egy térnek, ahol nagy tömeg elfért; a palota előtt volt egy emelvény, ahol a helytartó helyet foglalt és a zsidókat megostoroztatta. Végül még az is kiderül Josephus Flavius művéből, hogy Heródes utódai Jeruzsálembe látogatásuk alkalmával a Hasmoneusok palotájában laktak, nem Heródes palotájában; ezt teljesen átengedték a rómaiaknak.