Tiberiás

Tiberiás ma

Amint Magdalától tovább haladunk a Galileai tó nyugati partján, Tiberiasba jutunk. A várost Heródes Antipas alapította Kr.u. 25-ben, Tiberius császár tiszteletére. A város megalapításával egyben új központot építtetett királyságának, Galileának és Szepphorisszal vetekedett a fővárosi rang elnyeréséért. Az evangéliumokban csak egyszer szerep a neve: "Tiberiasból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyereket ették."(Jn 6,23) A régi Tibériás a mai településtôl délre, 3 km-re kezdôdött a Hammat hôforrásnál, és észak felé húzódott egészen a mai város határáig. Szanaszét heverô oszlopfôk, oszlop- és párkánytöredékek jelzik az egykori város helyét.
A város szervezete egészen hellenisztikus volt, habár lakosai túlnyomóan zsidók voltak, de mindig volt keresztény jelenlét is. Dacára uralkodó szerepének, a zsidóknak 66. kitört lázadásakor a város ingadozó magatartást tanúsított. A III-IV. sz.-ban központja volt a zsidó tudományos köröknek, melyeknek színe-java itt állította össze a Misnát. 1099. a normannok fészkelték be magukat Tiberiásba, kiknek fejedelme, Tankréd, Galilea fejedelmévé kiáltatta ki magát. De már a következő évben Szaladin szultánnak kezeibe jutott. 1750. falait újból helyreállították; ezek azonban 1759. és 1837. földrengés által nagyon sokat szenvedtek. Legújabb időben a város déli részén felbuzgó főforrások csábítják Tiberiasba a látogatót.
A mai város felett húzódó hegyoldalban voltak a híres rabbisírok: rabbi Akiba sírja, aki Bar Kohbát messiásként üdvözölte; Johanan ben Sakkai sírja, aki a jabnei iskola alapítója volt; és sok más rabbié. Még a Cordovában született Ramban Maimonideszt (+ 1204) is, aki a középkor leghíresebb zsidó gondolkodója volt, itt temették el. A horizonton a háttérben a Dzsebel-ed-Dahi vonulata látszik, a jobb szélen a Tábor.
 Eddig tucatnyi feltárást végeztek a modern város körül, a jelenleg zajló munkálatok azonban az ősi város központjára fókuszálnak. Korábban egy fürdőkomplexumot, egy templomot, egy hatalmas oszlopos épületet és Hadrianus császár templomának alapjait sikerült megtalálni. Az oszlopos építményt eddig ugyan piacnak vélték, de az ásatásokat koordináló Katia Cytryn-Silverman szerint az inkább a városi mecset lehetett, amelyet a damaszkuszi nagymecset után mintáztak. Az eddig kiásott tárgyak között ciszternák, arab feliratok, mozaikpadló, olajlámpa, szobrok, bronzláncok és több száz pénzérme található.

Olaszul a településről a kusztodia honlapján: http://www.custodia.org/Tiberiade.html

Szentföldi Hírek

Maria Voce, a Focolare mozgalom vezetőjének látogatása a ferences kusztódia vendégeként, aki a Jeruzsálemi Héber Egyetemen előadást tartott.
Alagút, a második templom idejéből. Nemsokára a zarándokok számára is megnyitják azt az alagutat, amely Jézus korabeli, és a templomig vezetett. Feltehetően Kr.u 70-ben a zsidók ide menekültek Jeruzsálem ostroma idején.
Maradjatok só. Twal, jeruzsálemi pátriárka bátorítása a jeruzsálemi Notre Dame központban, ahol egy konferenciát szerveztek a keresztények és intézmények szerepe a Szentföldön címmel.
Az aprószentek szenvedése. Szimfonikus, katekétikai zenemű.
Mozaik készítő iskola Jerikóban.  Carla Benelli és Osama Hamdam beszél a központ tevékenységéről, amely Michele Piccirillo ferences atya szándékát váltotta valóra.

Magdala

A Szentírás három Mária Magdolnát ismer:

- Betániai Mária, Lázár testvére, Márta nővére, akit Jézus megdicsért, mert a jobbik részt választotta.

- A bűnös asszony, aki könnyeivel öntözte Jézus lábát, és hajával törölgette.

- Magdalai Mária, aki néhány asszonnyal közösen követte őt tanító körútján. „Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla'' (Lk 8,1--3). A népi hagyomány egy személyé olvasztotta ezt a három szentírási szereplőt.
 Itt most a Magdalai Mária szülőfalújáról van szó. Magdala egy aprócska település volt a Genezáreti-tó partján. Nagyon valószínű, hogy Kapernaum, Korazin, Bétszaida mellett Magdalában is megfordult Jézus, sőt nem kizárt, hogy a nem rég felfedezetett zsinagógában is járt. Migdal a hetvenes zsidó háború idején is keményen tartotta magát: a galileai seregek főparancsnoka, Joszéf ben Mattijáhu (a későbbi Flavius Josephus) itt rendezte be egyik főhadiszállását. A település még akkor sem adta meg magát, miután egész Galilea és Tiberias is római kézre került. Annál nagyobb volt a győztesek bosszúja: a városkát földdel tették egyenlővé, a lakosokat vagy lemészárolták, vagy eladták rabszolgának.

A ferencesek 1971-75 között végeztek itt ásatásokat, amikor az ősi település romjai közül gyönyörű mozaikok kerültek felszínre. Egyben feltárták a zsinagóga romjainak egy részét, és megtalálták annak a régi, 100 m x 33m kolostornak a romjait, amelyről több zarándok is említést tesz a régi időkben (Teodosius, Willibald, Epifanio, Eutichio, Daniel apát, Sewulf….) 30 éves archeológiai munka után 2006-2007-között egy nagyarányú tisztítás után most már egységben látszik az épületek struktúrája. Ez után következik a feltárt falak konszolidálása és konzerválása.

Közvetlenül a romok szomszédságában a Krisztus Légiójának Kongregációja telkeket vásárolt és egy lelkigyakorlatos központot szándékszik építeni (Magdala Center). Az alapkövet XVI Benedek pápa helyezte el 2009-ben, a szentföldi látogatása alkalmával.

Az alábbi videó ennek a tervnek a történetéről szól, miközben a hely és környéke szépségét is láthatjuk.

Bővebben a a feltárt zsinagógáról: http://bibliairegeszet.blog.hu/tags/magdala

Betszaida

A Földközi tenger partjáról térjünk vissza a Galileai tó környékére, Jézus nyilvános működésének a helyszíneihez.  Betszaida Péter, András és Fülöp apostol szülőhelye. "Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából" (Jn 1,44).  Az arám szó jelentése: halászóhely, halháza. Betszaidával kapcsolatban Márk evangéliuma említi egy vak meggyógyítását (8,22-26).

A szomszédos Korozainnal és Kafarnaummal együtt korholta Jézus, amiért lakói nem hittek és nem tartottak bűnbánatot (Mk 11,21). Márk az első kenyérszaporítással kapcsolatban említi (6,45; vö. Lk 9,10).

Régóta próbálták beazonosítani ezt a helyet, s mindeddig hiába. Úgy látszik, hogy beigazolódott: Betszaida a Genezáreti-tó északi sarkától 2 kilométerre keletre fekvő "et-Tell"-lel azonos. 1987-ben kezdték ezt a dombot kutatni. Egy vincellérházat ástak ki, majd egy halászházra bukkantak, benne halászati eszközökkel. Beigazolódott az is, hogy a tó szintje a bazaltdombig terjedt, és csak a Kr. u. II. századi földrengés következtében tolódott el ilyen messzire.

Az ásatásokból kiderült, hogy a hely már az izraeli idők előtt is lakott volt. Nagy a valószínűsége, hogy itt volt Gessur "királyának" rezidenciája. Az ő lánya volt Dávid király harmadik felesége (2Sám 3,3), és az ő fia volt a híres Absalom, aki lázadást szervezett apja ellen. A város e korai korszaka 732-ben az asszír pusztítással végződött.

A hellenista és római időben a hely ismét felvirágzott, és a Betszaida nevet viselte. Fülöp, Nagy Heródes fia, a "Julias" melléknevet adta a városnak. Livia Julia Augustus császár felesége és Tiberius anyja volt. Az új elnevezéssel a város építészetileg is felértékelődött.

Amikor Péter, András és Fülöp felnőttek, Betszaida még a fejlődés kezdetén volt. Az apostolok között csak Andrásnak és Fülöpnek van görög neve. Péter neve Simon volt, a Kéfás melléknevet Jézustól kapta. Ez a névkülönbség arra enged következtetni, hogy Simon Péter és András talán nem is voltak testvérek a szó szoros értelmében. Ha az "Úr testvére" megnevezést tágabb értelemben vesszük (unokatestvér, rokon), akkor a "Simon Péter testvérét" is értelmezhetjük így. Ezt erősítheti meg János evangéliumának elbeszélése arról, hogy "néhány görög" látni akarta Jézust. Kérésükkel nem Péterhez fordulnak, aki első volt az apostolok között, hanem a betszaidai, görög nevű apostolhoz, Fülöphöz és Andráshoz (Jn 12,29). A fejlődő Betszaidában nyíltabbak lehettek az emberek a hellenizmussal szemben. S Jézus ilyen modern gondolkodású zsidókat is választott apostolainak.

Az et-Tell-ben végzett ásatásokat nemzeti parkként 1998. március 25-én adták át a látogatóknak. A bibliai földrajzban újra eltűnt egy fehér folt: egy apja ellen lázadó királyfi anyjának és három apostolnak a szülővárosa került napvilágra. Világosabb képünk van egy evangéliumi helyről, ahol Jézus élete és tevékenysége játszódott le. Az et-Tell bazalt útjain Jézus és apostolai nyomába léphetünk.

Gyürki László nyomán http://www.katolikus.hu/ujember/Archivum/regiek/Archivum/20000319/09/01.html

Caesarea Maritima

 Mivel a Szentföldön két Caesarea van, és gyakran összekeverik a kettőt, a következő bejegyzés Cesarea Maritimaról szól. Idő szűke miatt nem látogathattuk meg, ezért többnyire a katolikus lexikon adatai alapján írok.

Caesarea Maritima, latin megnevezés, magyarul  'Tengerparti Cézárea .Kikötőváros a Földközi-tenger keleti partján, Joppe közelében. Kr. e. 20-9: Nagy Heródes építtette a korábbi Turris Stratonis mellett, Augustus császár. tiszteletére. Kedvező fekvése következtében csakhamar kikötővárossá fejlődött. Archelausz letétele és I. Agrippa király halála (ApCsel 12,20-23) után a római helytartók székhelye volt. Pilátus is többnyire itt tartózkodott, csak a nagy ünnepek, események alkalmával utazott Jeruzsálembe. Jeruzsálem felé Caesarean keresztül vezetett az út (9,30; 18,22; 21,8: Szt Pál). Lakosságának zöme pogány volt, de zsidók is keveredtek közéjük. Gyakori összetűzéseik érlelték a zsidók szabadság harcát a rómaiak ellen. Itt élt Fülöp apostol. (8,40; 21,8) Kornéliusz százados is ide való volt, akinek házában Péter tanított (10; vö. 11,11). Félix és Fesztusz helytartók idején Pál Ceasareában raboskodott, s beszélt II. Agrippa király előtt (23,23-35; 24,27; 25,1-4.6.13). Ma Kesari. Az 1956-tól végzett ásatások föltárták a róm. és bizánci épületek maradványait és a keresztesek városát. 1960-63: felszínre került Heródes színháza, s egy kőtömb, amelyen világosan kivehető Poncius Pilátus helytartó neve (az egyetlen felirat, amely nevét őrzi).

Pilátus neve

Püspöke volt volt Caesareai Euszébiosz.

A következő blogon olvasható egy bejegyzés, kommentekkel: http://atyaalbert.blogspot.com/2010/05/14-caesarea.html

Bővebben olaszul: http://198.62.75.4/www1/ofm/sbf/escurs/TS/05b_TSit.html

Caesarea Philippi

A Tábor hegyéről az utunk a Jordán folyóhoz vezetettet. Galileában még sok látni való lenne, de erre nem volt időnk. Most arra gondoltam, hogy mielőtt Júdea felé vennénk az irányt legalább virtuálisan járjuk végig azokat a helyeket is ahová nem jutottam el. A legészakibb ezek közül Caesarea Philippi, magyarul Fülöp Cézáreája, mai neve Baniyas. A Jordán forrásvidékén fekszik., Damaszkusztól 55 kilométerre, a Hermon hegy lábainál. Egy régi Pán-szentélyt Nagy Heródes újjáépíttetett, s a körülötte alakult települést Paneásznak nevezték. Kr. e. 3-2-ben Fülöp negyedes fejedelem Augustus tiszteletére várossá fejlesztette és a Caesarea Philippi nevet adta, hogy megkülönböztesse a tengerparti Caezáreatól (Caesarea Maritima). Itt a város közelében, hangzott el Péter vallomása: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” és Krisztus válasza, a primátus ígérete: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat” (Mk 8,27-30; Mt 16,13-20)

A Jordán egyik forrása

Szentföldi Hírek

Imádság Egyiptomért a betlehemi Melkita templomban a szentföldi keresztények Egyiptom népéért imádkoztak. Az imádság az egyiptomban dolgozó ferences testvérek tevékenységét szándékszik támogatni.

7 bíboros és 250 püspök a Szentföldön, a neokatekumen mozgalom meghívására.

HOGAR NINO DIOS - gyerek otthon. A Megtestesült Igéről elnevezett nővérek tevékenysége Betlehemben.

A pusztai Keresztelő János: egy zöldellő oázis... amely arra biztatja a zarándokokat, hogy szánjanak időt az Istennel való kapcsolatukra, ahogyan ezt Keresztelő János tette a pusztában.