Szent Péter Primátusa

Reggel korán keltünk, mert a terv szerint 7,45-kor misézünk a Genezáreti tó partján. Azon a helyen, ahol szent Péter megkapta a főhatalmat (primátus)
Útközben továbbra is foglalkoztatott, hogy mennyire köves, kopár, terméketlen vidéken haladunk, és azon gondolkodtam, hogy ma is érvényes, hogy az Úr szándéka "megmenteni ami elveszett".
Amikor megállt a kis busz, izgatottan indultunk a Genezáret tava irányába. A Primátus kápolnájának a szomszédságában mutattuk be a szentmisét.  Ezen a helyen vallotta meg szent Péter a Jézus iránti szeretetét. A háromszoros tagadását, háromszoros szeretetvallomással javította ki. (Jn 21,1-17)
Belülről is meglátogattuk a kápolnát. Az oltár alatti szikla elé, táblára kiírták "mensa Christi.", az Úr asztala. Erre a kőre helyezte az Úr a kenyeret és a halat, amit a tó partján sütögetett, amikor megjelent az apostoloknak.
A IV. századi zarándok Egeria beszámol arról, hogy Kafarneum közelében ő még látta azt a lépcső alakú sziklát, amelyen az Úr gyakran ült a tengert nézve. Úgy, hogy itt már a korai időkben állott valami emlékhely. Egy Dániel nevű orosz apát irta a XII században, hogy ezen a helyen egy, a szent apostoloknak szentelt templom állott. Ez a mostani templom nagyon új. A régi romokra épült 1932-ben, majd 1982-ben restaurálták.
A tóhoz is lementünk, hogy megérintsük a kezünkkel, vagy többen bele is mentek.
Köveket, kagylókat gyűjtögettünk, majd egy árnyékos helyen a környéken történt evangéliumi eseményekről beszélgettünk. A közelben van a kenyér szaporítás helye, a nyolc boldogság hegye, és Kafarneum is.
Közben összeszaladtunk a párizsi magyar misszió egyik munkatársával, aki megörvendett, hogy magyar szót hallott. Kicsit később a francia férje is oda került, aki elég jól megtanult magyarul.
Innen a kenyér szaporítás helye fel gyalogoltunk. Alig 10-15 percnyi távolságra van.

Mise Názáretben

Este az angyali üdvözlet bazilika altemplomában szentmisét mutattunk be. Miután a sekrestyében előkészültünk a miséhez, levonultunk a Szűzanya háza elé épített oltárhoz. P. Ervin volt a fő celebráns, aki habár a 90 évén is túl van jól bírta a zarándok utat. Lelkesítően, nagy lendülettel prédikált. Szólt arról, hogy milyen sokan zarándokolnak el erre a szent helyre, ahol az angyal köszöntötte Szűz Máriát, hogy a művész a templomot Mária koronájának mintájára tervezte. Ugyanakkor buzdított a hitűnk megélésére. Néhány ott tartózkodó zarándok is részt vett a szentmisén, annak ellenére, hogy semmit nem értettek a magyar nyelvből, de számukra elég volt a cselekmény. Szép lelki élmény volt az első szentmise itt a Szentföldön. Jelkép értéke is van, hogy itt Názáretben mutathattuk be. Mise után egy kis elcsendesedést követően igyekeznünk kellett vacsorázni, így a templom tüzetesebb meglátogatása későbbre maradt, de van még időnk, mert két éjszaka alszunk itt. Jól fogott a pihenés, mert a múlt éjszaka az út miatt nem igazán tudtunk aludni, így mindegyikünk igyekezett lefeküdni, hogy másnap pihenten indulhassunk neki a Genezáreti tó-, és környéke meglátogatásához.

Miért Ötödik Evangélium ?

Egy olvasó részéről kérdésként hangzott el, hogy a Blog alcímében miért szerepel a megnevezés, hogy Ötödik Evangélium és miért  a zárójeles kérdés, hogy fellebben-e a fátyol.
Mivel közérdekűnek gondolom a kérdést és a választ ezért íme a felelet:
Ismerős, hogy négy evangélium van, amely isteni sugallatra íródott, de magán viseli az emberi alkotás nyomait is. Isten szava emberi ruhába öltözött. Ebből (is) kifolyólag az isteni üzenet kihámozása mindenkori feladat, és erőfeszítést igényel.
A szentatyák szívesen nevezték a Szentföldet az ötödik evangéliumnak, mert Jézus életének, igehirdetésének a nyomait hordozza. Aki nyitott szemmel és főleg nyitott lélekkel jár olvasni tud ezekből a nyomokból. Az ő számára "kinyilatkoztatás".. lehet.
Azonban itt is elmondható, hogy az isteni üzenet emberi ruhába öltözött. Ebben az esetben is erőfeszítést igényel az, hogy az üzenet elérjen a lélekhez. Ahogy a zarándoklat alatt hallottuk "a Szentföld nem adja könnyen magát." Ezért a kérdés az alcím után: fellebben-e a fátyol?
Magamnak tettem fel elsősorban, de az olvasónak is szól.
Ki-ki maga tudja elmondani, hogy az ő számára fellobbant-e ez a fátyol vagy nem.

Sephoris - Zippori

Ebéd után már várt ránk az arab származású sofőrűnk, Márió a bazilikától nem messze, körforgalmon túl, hogy a kisbusszal Galilea történelmi fővárosának a romjaihoz szállítson bennünket. Zippori héberül madarat jelent. A látogatáshoz kapott útmutató szerint a babiloni Talmud onnan származtatja a nevét, hogy a település úgy ül a  hegy tetején, mint egy madár. Jézus idejében virágzó város volt. Nagy arányú építkezés folyt, ami valószínűvé teszik, hogy szent József (az ács, építőmester?) és Jézus is dolgozhattak itt. Mivel lakói nem vettek részt  a rómaiak elleni felkelésében, a város megmenekült attól, hogy lerombolják és több nemzedéken át a környék kulturális és gazdasági központja volt. 170-200 között itt székelt a Szánhedrin is. 315-ben Cipori volt a Gallus elleni lázadás egyik „tűzfészke”, ezért a felkelés leverése után a rómaiak lerombolták a várost. 1187-ben a keresztesek Ciporiban gyülekeztek egy ütközet előtt, ahol azután Szaladintól nagy vereséget szenvedtek.
Forró hőségben utaztunk és meglepődve szemléltük, hogy a mi megítélésünk szerint mennyire köves, terméketlen környezetben fekszik Názáret. Sephorisba érve tudatosult, hogy elég rövid idő áll rendelkezésre, hogy a feltárt várost megnézzük (az alapos látogatást kb 3-4 órára tervezik), így nagy léptekkel neki is lendültünk.
Az ásatások feltárták az ókori római utat, több római házat (Nilus-, Orpheus, közösségi ház) Még áll a keresztesek által épített erődítmény, amelynek a tetejéről szép kilátás nyílik a környékre. Jó állapotban van a római színház, valamint a patricius ház, amelynek mozaikjai közül a legszebb a galileai "Mona Lisa". Ugyanakkor megtekinthető a feltárt zsinagóga, és a vízgyűjtő ciszternák.
A hagyomány arról beszél, hogy Sephorisban lett volna szent Anna és Joakim otthona, tehát itt született volna a Szűzanya is. Minden esetre megtalálható a korai kereszténység nyomai, és szent Anna tisztelete.
Épp a zárás időpontjára sikerült befejeznünk a körutat. Az utolsó pontoknál, már egymást kerülgettük az alkalmazottal, aki zárt. Azonban ő a kis terepjárójával gyorsabban közlekedett mint mi gyalog.
Most már vissza is térünk Názáretbe, mert hátra van még a mai szentmise.

Több kép, és leírás Sephorisról itt.  

Egy magyar kármelita Sephorisról

Galilea

Názáret ma Galilea közigazgatási központja. A „galileai Jézus” itt kezdte meg nyilvános működését, innen hívta el tanítványait, itt tette a legtöbb csodát, s itt akart találkozni a tanítványaival feltámadása után is. Galilea Izraelnek/Palesztinának a Jordántól nyugatra eső, legészakibb tájegysége. Maga a héber galil szó annyit jelent, mint „körzet, vidék”. Nagy részét a Galileai-hegyvidék teszi ki, mely az ország legmagasabban fekvő területe (Dzsebel Dzsermák: 1208 m). A hegyvidék északon a Libanonba megy át, délen pedig fokozatosan ereszkedik alá a Jezréeli-síkságba. E völgysíkság az ország legtermékenyebb tája. A síkságot nyugaton a Kármel, keleten a Tábor, az ún. Kis Hermón és a Gilbóa-hegy zárja le. Galilea keleti határa a Jordán, illetve a Húle- és a Genezáreti-tó. Josephus Flavius két részre osztotta Galileát: az északi Felső-, és a déli Alsó-Galileára. Flavius már-már túlzó szavakkal írja le a Kafarnaum és Magdala közé eső vidéket, az úgynevezett Genezáret-síkságot. A  terület lakosságának nagy részét tekintve gazdasági és szociális helyzetük nem volt olyan jó, mint e leírás alapján várnánk.
Dél körül érkeztünk meg Názáretbe. Nagy forgalom, jövés menés volt a városban. A vendéglátó ferences testvérek a zarándok házukban "Casa Nova" szállásoltak el. Az ebédünk a közelben levő arab vendéglőben volt. Izgalommal készültünk a délutáni utunkra Sephorisba. Ez volt Jézus idejében a régió fővárosa.

Indulás a Szentföldre

2010. október 24-én, az erdélyi Szent István provinciából tizennégyen szentföldi zarándoklatra indultunk. Csíksomlyón gyülekeztünk és onnan két kisbusszal, Brassó érintésével Bukarestbe utaztunk, hogy az éjszakai órákban repülőgépre szálljunk. Miután szerencsésen átestünk a szokásos ellenőrzéseken a repülőre várva láttuk, hogy más zarándokcsoportok is gyülekeztek. Volt közöttük néhány ortodox pap, hívekkel együtt, egy másik csoport is feltűnt. A fejkendőkről ítélve talán baptisták lehettek. Valaki meg is jegyezte, hogy talán keresztelkedni mentek a Jordán folyóhoz.És végre felszállt a gép és elindultunk úti célunk felé. Érdekes élmény volt átrepülni a Fekete tengeren. Reggel fele már virradt így jól kivehetők voltak a Görög és Török hegyek, majd a Földközi tenger érintésével reggel 8,35-kor megérkeztünk Tel Avivba. Nem is volt egyszerű a kikászálódás a reptérről az ellenőrzések miatt. Hosszú időbe telt míg összeállt a csapat és „győztesen” kivonultunk. A reptéren fr. Endre és fr. Xavér várt. Ők segítettek a szervezésben, ők lesznek az úti kalauzaink tíz napon át. Egy kisbusszal indultunk el Názáret irányába.