 |
| Keresztény Sion, bal oldal, középen a templom tér, jobbra az Olajfák hegye |
A jeruzsálemi ott tartózkodásunk idején egy délelőttünk a keresztény Sionon telt. Reggeli után rögtön elindultunk és belevegyültünk a szűk utcákat betöltő tömegbe. Ezen a napon Xavér testvér volt a vezetőnk. Alább az ő magyarázatai segítenek az eligazodásban.
A Sion (héberül: cijjón) kánaáni eredetű kifejezés, etimológiája bizonytalan. Jelentése talán: „megközelíthetetlen hely”, vagy: „száraz, víznélküli magaslat”, esetleg "ragyogó, napos hely". Ahogy a Bibliából tudjuk a Sion elsőként is az É-D-i irányban húzódó júdeai hegylánc egyik hegyének a neve, amelyen az Izrael honfoglalása előtti korban a Jeruzsálem nevű kánaáni település volt. Szűkebb értelemben a hegy DK-i részét, tágabb értelemben pedig a későbbi izraeli, illetve júdai fővárost jelölte lakosságával együtt.
Az ún. keresztény-Siont meg kell különböztetnük a bibliai-Siontól. Sokáig úgy tartották, hogy itt volt Dávidnak a palotája, tehát ez maga a Sion-hegye. Ez visszhangzik a bordeaux-i zarándok tanúságában is (333-ban): „A Sion falain belül látható a hely, ahol Dávid palotája állt”. A régészeti ásatások azonban arról tanúskodnak, hogy a Dávid előtti és a dávidi Jeruzsálem (Dávid városa; Sion) a mai város DK-i dombjának lábánál feküdt.
A mai keresztény Sion-hegye kívül esett azon a katonai kolónián, amelyet Hadrianus császár (117-138) Aelia Capitolina néven alapított Jeruzsálem helyén. 1. Csak Eudókia császárnő emeltetett az ötödik század folyamán olyan falakat, amelyek ezt a területet is magukba foglalták. 2.
Ezért mondhatta Epiphaniosz (a Palesztinában született egyházi író) egyik művében, hogy a császár látogatásakor minden romokban volt, „leszámítva néhány házat és Istennek kis templomát, ahová a tanítványok az Olajfák hegyéről - a mennybemenetel után - visszatértek, és az emeleti teremben gyűltek össze. Ez a terem a Sion hegyén van”. Azt is hozzáfűzi, hogy a Sionon hét zsinagóga állt. A bordeaux-i zarándok (333-ban) igazolja Epiphaniosz állítását: „A Sionon lévő hét zsinagóga közül csak egyetlen egy maradt meg. A többi helyét fölszántották és bevetették, ahogy Izaiás jövendölte”.
A hagyomány a keresztény Sion hegyére helyezi:
az Utolsó Vacsorát,
a Szentlélek kiáradását (vö. „felső/emeleti terem”, ApCsel 1,13; 2,1),
Mária elszenderülését,
illetve itt található Dávid király sírja is (síremléke).
[1] A Bar Kohba-lázadás következményeként a zsidóknak halálbüntetés terhe mellett megtiltották, hogy belépjenek Jeruzsálembe. Euszébiosz elmondja, hogy a zsidóknak csak messziről volt szabad nézniük a saját otthonukat.
[2] Amikor a jelenlegi óváros falait felhúzták Nagy Szulejmán idejében is kívül rekedt Sion az Óvároson. A hagyomány szerint ezért a szultán haragjában megölette a városfal tervezőit, akiknek a sírját a Jaffai-kapu közelében találjuk.
