 |
| Názáret látképe |
Már reggel összecsomagoltunk, mert délben indulunk tovább. A csomagjainkat egy nagy terembe vittük. Azonban a délelőttöt még Názáretben töltöttük. Most tüzetesebben megnézhettük a bazilikát. A templom előtt meghallgattuk a történetét.
Mária háza helyére épült. Szent Jeromos keveset ír a helyről. Valószínű zsidó keresztények éltek itt, akik Mária háza helyére egy "domus ecclesie"-t, házi templomot építhettek. Mikor a Tibériásból való József, a zsidó pap és konvertita Konstantin császártól megbízást kapott arra, hogy Galileában keresztény templomokat építsen, Názáret ahhoz a négy városhoz tartozott, amelyek különösen ellenséges lelkületűek voltak: ,,Senki sem tudott ott templomot építeni, mert lakóik között sem görög, sem szamaritánus, sem keresztény nem volt. Ez elsôsorban Tibériásra, Szefforiszra, Názáretre és Kafarnaumra jellemzô, mert ezek a városok kínosan ügyeltek arra, hogy egyetlen idegen le ne telepedhessék közöttük'' (Epiphaniusz, Adv. Haereses 30, 11).
Euszébiosz (339) egyháztörténetében idézi a Jeruzsálembôl való Julius Africanus (+240 után) állítását, amely szerint Názáretben még élnek az Úr rokonai. Euszébiosz, miután elmondta, hogy nagy Heródes hogyan semmisítette meg az összes hivatalos zsidó nemzetségtáblákat, hogy így palástolja a maga idúmeus származását, ezt írja: ,,Néhányan mégis maradtak, akik azzal dicsekedhettek, hogy megôrizték származásuk névjegyzékét, akár úgy, hogy emlékezetbôl tudták, akár magánfeljegyzések alapján. Hozzájuk tartoztak azok is, akik a Megváltó családjához tartoztak, és ezért 'az Úr rokonai'-nak hívták ôket. Ezek Názáret és Kaukab helységekbôl származtak, és szétszóródtak az ország egyéb területeire, és a nemzetségtáblákat részben emlékezetben, részben családi könyvekben, amennyire csak tudták, megôrizték'' (Hist. eccl. 1, 7).
Megnyugtató valószínűséggel elfogadhatjuk, hogy az ,,Úr rokonai'' alkották Názáretben a keresztény közösség magvát, és gondosan ápolták a hely hagyományait. Egy zsidókeresztény istentiszteleti hely, egy ,,zsinagógatemplom'' felfedezése a 2--3. századból azon a területen, amelyet a hagyomány az Angyali Üdvözlet helyének tart, ezt a valószínűséget a bizonyosság szintjére emeli.
Konstantin császár uralkodása alatt Názáretnek is ki kellett tárnia kapuit az idegenek elôtt. De még sokáig a zsidók képezték a lakosság zömét, ahogy errôl 570 körül a piacenzai zarándok értesít, jóllehet 460 táján már a püspöki székhelyek között tartják számon Názáretet. A zarándoknak megmutatták Názáretben a régi zsinagógát és az Angyali Üdvözlet templomát: ,,Szűz Mária háza bazilika lett''. A piacenzai zarándok ezt jegyezte fel: " Akkor Názáret városába értünk, ahol sok csoda történt. Ebben a városban a zsidó nők figyelemre méltóak, mert náluk szebbeket nem lehet találni az egész vidéken, s azt mondják, hogy szépségüket Szűz Máriának köszönhetik; azt mondják, hogy az ő rokonai, s mig a zsidók nem szeretik a keresztényeket, ők nagyon szeretik őket."
A galliai püspök, Arkulf (670) leírása szerint a templom oda épült, ,,ahol az a ház állt, amelybe az arkangyal belépett Szűz Máriához''. Ezek szerint az angyali üdvözlet házban történt és nem barlangban.
Az ásatások szabaddá tették néhány faltöredékét annak a bizánci bazilikának, amelynek pompájáról a piacenzai zarándok ír. A feltárt mozaiktöredékek és a más templomokkal való összehasonlítás arra a következtetésre juttatta a kutatókat, hogy ezt az épületet az 5. század elsô felében emelték.
Euszébiosz (339) egyháztörténetében idézi a Jeruzsálembôl való Julius Africanus (+240 után) állítását, amely szerint Názáretben még élnek az Úr rokonai. Euszébiosz, miután elmondta, hogy nagy Heródes hogyan semmisítette meg az összes hivatalos zsidó nemzetségtáblákat, hogy így palástolja a maga idúmeus származását, ezt írja: ,,Néhányan mégis maradtak, akik azzal dicsekedhettek, hogy megôrizték származásuk névjegyzékét, akár úgy, hogy emlékezetbôl tudták, akár magánfeljegyzések alapján. Hozzájuk tartoztak azok is, akik a Megváltó családjához tartoztak, és ezért 'az Úr rokonai'-nak hívták ôket. Ezek Názáret és Kaukab helységekbôl származtak, és szétszóródtak az ország egyéb területeire, és a nemzetségtáblákat részben emlékezetben, részben családi könyvekben, amennyire csak tudták, megôrizték'' (Hist. eccl. 1, 7).
Megnyugtató valószínűséggel elfogadhatjuk, hogy az ,,Úr rokonai'' alkották Názáretben a keresztény közösség magvát, és gondosan ápolták a hely hagyományait. Egy zsidókeresztény istentiszteleti hely, egy ,,zsinagógatemplom'' felfedezése a 2--3. századból azon a területen, amelyet a hagyomány az Angyali Üdvözlet helyének tart, ezt a valószínűséget a bizonyosság szintjére emeli.
Konstantin császár uralkodása alatt Názáretnek is ki kellett tárnia kapuit az idegenek elôtt. De még sokáig a zsidók képezték a lakosság zömét, ahogy errôl 570 körül a piacenzai zarándok értesít, jóllehet 460 táján már a püspöki székhelyek között tartják számon Názáretet. A zarándoknak megmutatták Názáretben a régi zsinagógát és az Angyali Üdvözlet templomát: ,,Szűz Mária háza bazilika lett''. A piacenzai zarándok ezt jegyezte fel: " Akkor Názáret városába értünk, ahol sok csoda történt. Ebben a városban a zsidó nők figyelemre méltóak, mert náluk szebbeket nem lehet találni az egész vidéken, s azt mondják, hogy szépségüket Szűz Máriának köszönhetik; azt mondják, hogy az ő rokonai, s mig a zsidók nem szeretik a keresztényeket, ők nagyon szeretik őket."
A galliai püspök, Arkulf (670) leírása szerint a templom oda épült, ,,ahol az a ház állt, amelybe az arkangyal belépett Szűz Máriához''. Ezek szerint az angyali üdvözlet házban történt és nem barlangban.
Az ásatások szabaddá tették néhány faltöredékét annak a bizánci bazilikának, amelynek pompájáról a piacenzai zarándok ír. A feltárt mozaiktöredékek és a más templomokkal való összehasonlítás arra a következtetésre juttatta a kutatókat, hogy ezt az épületet az 5. század elsô felében emelték.
614-ben II. Koszroesz perzsa király pusztító seregeivel betört Palesztinába, és a zsidók lelkesen csatlakoztak a hódítóhoz: ,,Amikor Koszroesz Jeruzsálem felé vette az útját, a zsidók hozzá csatlakoztak -- ahányan csak Tibériásban, Galilea hegyei közt, Názáretben és a környéken laktak -- és segítettek a perzsáknak a templomok lerombolásában és a keresztények meggyilkolásában'' (Eutychii, Annales 212 c.).
A következô években Hérakliusz császár legyôzte a perzsákat, és félelmetes bosszút állt a palesztinai zsidókon. A 629--630-as év a zsidó Názáret pusztulásának évét jelentette.
A következô években Hérakliusz császár legyôzte a perzsákat, és félelmetes bosszút állt a palesztinai zsidókon. A 629--630-as év a zsidó Názáret pusztulásának évét jelentette.
Amikor a keresztesek a XI. században Názáretbe jöttek, megtalálták az Angyali Üdvözlet templomának a romjait, és rövid idô alatt új templomot emeltek a romok helyére. Ennek az alapfalait is sikerült feltárni az 1955-ös ásatásoknál. A keresztesek által épített bazilika nagyobb volt, ezért egészen magába zárta a régi templom romjait.1263-ban Bibarsz szultán lerombolta a keresztesek Angyali Üdvözlet-templomát. Ismét csak a barlang maradt látható tanú a romok alatt. A ferencesek hosszas fáradozás után 1730-ban kaptak engedélyt a törököktôl, hogy a romokból a grotta fölé új templomot építhessenek. De mindössze hat hónapot kaptak a templom építésére! Azért hat hónapot, mert akkoriban ennyi idôt kellett a mekkai zarándoklatra szánni. A nagy sietségben a régi templom romjai fölé keresztbe építették az új templomot, s az Angyali Üdvözlet barlangja lett a templom kriptája, amelyhez széles márvány lépcsô vezetett.
Ezt a ferencesek által hirtelen felépített szükségtemplomot 1954-ben lebontották, hogy helyet készítsenek egy méltó, a keresztesek bazilikájával nagyjából azonos méretűre tervezett bazilika számára, ami 1969-ben meg is épült.
