Machareus

Kövér László, az Országgyűlés elnöke jordániai látogatása során, március 19-én felkereste a Mahérusz (Machareus) erődítményt, Heródes király palotáját, Keresztelő Szent János mártíromságának helyszínét, amelyet magyar régészek vezetésével tárnak fel – tájékoztat az MTI.

A Holt-tenger keleti partján magasodó erődítmény romjainak feltárását a jordániai királyi műemléki régészeti hivatal megbízásából, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával Vörös Győző ókorkutató és három magyar munkatársa vezetésével végzik. Ez jelenleg a Szentföldön folyó egyik legfontosabb régészeti munka, amely a zarándokok és turisták részére kívánja láthatóvá tenni Heródes egykori várát.
A Biblia szerint itt, Nagy Heródes egykori várában, az apjától megörökölt palotájában fejeztette le Heródes Antipasz Keresztelő Szent Jánost, nevelt lánya, Salome kívánságára, aki azt kérte, hogy tálcán hozzák elé János fejét.
Az evangéliumi helyszínen 2009 óta tartó egyetlen magyar feltárás eredményeit Vörös Győző mutatta be a házelnöknek. A magyar delegációt elkísérte a helyszínre Czibere Csaba jordániai magyar nagykövet is.

Vörös Győző tájékoztatása szerint a Szentföldön korábban nem folyt magyar terepmunka, s jelenleg is ez az ásatás az egyetlen élő kulturális kapcsolat Magyarország és a Jordán Királyság között.
Kövér Lászlót jordániai látogatása során fogadta II. Abdalláh jordániai uralkodó. Az Országgyűlés elnöke tárgyalt Abdalláh Enszúr miniszterelnökkel, s találkozott Atef Taravnehhel, a jordániai képviselőház elnökével is.
Fotó: Sajtóiroda, Országgyűlés
Magyar Kurír

Jézus gyermekkori otthona

Megtalálhatták Jézus gyermekkori otthonát

Az izraeli Názáretben dolgozó régészek azonosították azt az első században használt kőépületet, amelyben – egyes források és kutatási eredmények szerint – a szent család, József, Mária és Jézus élhetett. A Múlt-kor.hu összeállítását közöljük.

A kutatók nem állítják egyértelműen, hogy ebben az épületben cseperedett fel a Megváltó, ám a régészeti bizonyítékok szerint könnyen elképzelhető, hogy így történt.
A sziklás domboldalba vájt kőház körül még az 1880-as években názáreti nővérek utasítására végeztek ásatásokat. A dél-angliai Readingi Egyetem munkatársa, Ken Dark vezette kutatócsoport most az első századra datálta az épületet, s megállapította, hogy ez az a ház, amelyről a Jézus halála után évszázadokkal élt helyi lakosok meg voltak győződve, hogy a Megváltó gyermekkori otthona volt. A régészeti leletek alapján nem lehet megcáfolhatatlanul azt állítani, hogy Krisztus ebben a házban nevelkedett, azonban Dark szerint kizárni sem lehet.
A szakemberek megállapították, hogy évszázadokkal Jézus halálát követően, a bizánci korban (tehát még a hetedik századi arab hódítás előtt) mozaikokkal dekorálták az épület falait, s egy templomot építettek fölé, hogy megvédjék. A középkorra a Szent József-templom elég rossz állapotba került, a 12. században a keresztesek újították fel. A kutató szerint ez a legfőbb bizonyíték arra, hogy mind a bizánci, mind a keresztes időkben Jézus gyermekkori otthonának (illetve Szent József egykori ácsműhelyének) tekintették a templom alatti épületet.
Egészen a közelmúltig az első századra datálható régészeti leletek csupán sírokból kerültek elő, azonban az elmúlt években két épületet is felfedeztek, amelyek bizonyíthatóan ebből az időszakból valók. Az 1880-as évek ásatásai után 1936-ban fordult a figyelem ismét az épület felé, amikor Henri Senès építészből lett jezsuita szerzetes érkezett a helyszínre, hogy alaposan feltérképezze az apácák munkálatai utáni állapotokat. Kutatását azonban nem publikálta, így e munka sokak számára ismeretlen maradt.
2006-ban láttak ismét munkához az – ekkor már – hivatásos régészek, akiknek mindkét korábbi feltárásról készült beszámoló a rendelkezésükre állt. A szakembereknek végül sikerült rekonstruálni az épület változásait az első századtól egészen napjainkig.
Lakóházból szentély
A leletek között olyan tárgyakat találtak – például törött főzőedényeket, fonáshoz használt orsót, illetve egyéb, mészkőből készült edényeket –, amelyek arra engednek következtetni, hogy egy család élhetett itt az első században, vélik a régészek. Dark szerint a mészkőből készült tárgyak alapján biztosra lehet venni, hogy egy zsidó család élhetett az épületben, ugyanis a zsidók hite szerint a mészkő nem lehet tisztátalan.
A völgyre néző, domboldalba vájt házban több szoba is helyet kapott, azonban csak az a helyiség maradt meg teljes épségben, amely az udvarról nyílott. Itt még az eredeti, krétából készült padló is fennmaradt. Miután valamikor az első században elhagyták lakói, az épületet először tárolóként, majd temetkezésre használták. Később két sírt építettek az elhagyott ház mellé. Az épület, valamint a két sír fölé, illetve köré épített templom a nyolcadik századig volt használatban, a 13. században pedig porig égett. Az egykori lakóháznak azonban nem esett baja.
A régészeti bizonyítékok mellett az Adomnàn, a skót Iona-szigeti kolostor apátja által 670 körül írott, Arculf frank püspök zarándoklatán alapuló szöveg is alátámasztja az elméletet: „a templom egykoron ház volt, melyben az Úr a gyermekkorát töltötte”. Az épület melletti sírt a keresztesek Szent József végső nyughelyeként tisztelték, azonban nem valószínű, hogy Jézus nevelőapja itt nyugodott volna, ugyanis a sír jóval később épült.
Milyen volt akkoriban Názáret?
A rómaiak már a Krisztus előtti 1. században kiterjesztették hatalmukat Izraelre, azonban a régészeti bizonyítékok szerint Róma növekvő befolyása ellenére a Názáretben és környékén élők elutasították a romanizálódást. A városhoz közeli, Nahal Zippori nevű völgy északi részén, a római Sepphoris város közelében élők jóval fogékonyabbak voltak a római kultúrára, mint a délebbi názáretiek. „Mindez arra utal, hogy Názáret környékén szokatlanul erős volt a Róma-ellenes hangulat, valamint a zsidó identitás” – mondta Dark.
Fotó: Múlt-kor.hu
Magyar Kurír

Jézus halálra ítélésének helyéről

http://mult-kor.hu/ezen-a-helyen-itelhettek-halalra-jezust-20150106

Egy évek óta zajló jeruzsálemi ásatás során a kutatók egy eddig ismeretlen épület falait fedezték fel, amelyet a törökök és a britek börtönként használhattak, korábban azonban Heródes palotájának része volt. A régészeti leletek, valamint a történeti források, illetve az evangélium szövegei szerint ezen a helyen folyhatott Jézus Krisztus "tárgyalása", amely során a Megváltót halálra ítélték.


Mintegy 15 évvel ezelőtt a Jeruzsálem történetét kutató régészek a Dávid Tornya Történeti Múzeum területeire is kiterjesztették az ásatásokat. Az egyes régészeti rétegeket egymás után feltáró szakemberek az óvárosban álló intézmény mellett egy elhagyatott épület padlója alatt különös leleteket fedezték fel.
Az oszmán, illetve a brit uralom idején börtönként funkcionáló építmény alatt egy ókori palota maradványait tárták fel, s a kutatók úgy vélik, a nép által halálra ítélt Jézus Krisztus tárgyalásának helyszínére bukkantak. A zsidó-palesztin összecsapások, valamint a pénzhiány okozta csúszások miatt éveken át húzódó ásatások eredményeit az elmúlt hétvégén tárták a nyilvánosság elé.
"A börtön az ókori Jeruzsálem szerves részét képezte, s a város történetének bizonyos szegleteit egyedülálló módon képes elénk tárni" - mondta Amit Reem, az ásatást vezető izraeli régész. Az elmúlt években a börtön falaiban a zsidó államért küzdő mozgalom képviselői által az 1940-es években vésett szimbólumoktól kezdve a keresztesek korából származó festett medencén át Nagy Heródes palotájának maradványaiig a történelem több korszakából is találtak jelentős leleteket.
Évente átlagban több mint egymillió keresztény zarándokol el Jeruzsálembe, hogy sok más egyéb látnivaló megtekintése mellett körbejárhassák Jézus Krisztus szenvedésének helyszíneit. "Néhány kereszténynek igen fontos, hogy a történelmi tényeket kötni tudják egy-egy helyszínhez" - magyarázta Jisca Harani, a kereszténység és a szentföldi zarándokok izraeli szakértője. A zarándokok a keresztút állomásait (kálvária vagy Via Dolorosa, Fájdalmak Útja) szokták felkeresni, amely Poncius Pilátus római helytartó palotájától, vagyis Jézus Krisztus kihallgatásának és elítélésének vélt helyszínétől a Golgotáig tart.
A zarándokok jeruzsálemi útvonala az elmúlt évszázadokban többször is megváltozott attól függően, hogy éppen ki uralta a várost vagy hogy melyik helyszínt tartották fontosabbnak. A bizánci korszakban például a Via Dolorosa bejárt útvonala közelebb kezdődött a ma a város nyugati részében álló múzeumhoz. A 13. századtól kezdve azonban a kezdőpont az Antónia Erőd (egykori római katonai létesítmény az Al-Aksza, valamint az aranykupolás Sziklamecset közelében) irányába csúszott el, s ma is onnan indul a legtöbb zarándokút.
Krisztus kihallgatásának és elítélésének helyszínéről folyamatosan zajlik a vita a hívők, a vallási vezetők, a történészek és a régészek között. A helyszínnel kapcsolatos ellentétek az evangéliumok különböző értelmezéséből fakadnak. Az evangélisták lejegyezték, miként vitték Jézust Pilátus elé, akinek otthonára a latin "praetorium" kifejezésnek megfelelő szót használták, amely gyakorlatilag egy római katonai tábor tábornoki sátrát jelenti. Sokak szerint azonban Pilátus ekkor már beköltözhetett Heródes egykori palotájába, és ott, illetve annak kapujában fogadhatta a tömeget.
A régészek abban biztosak, hogy az említett, Heródes által épített palota Nyugat-Jeruzsálem azon részén található, ahol a Dávid Tornya Történeti Múzeum és az egykori oszmán börtön is áll. Shimon Gibson, az Észak-Karolinai Egyetem régésze szerint aligha kétséges, hogy a tárgyalás valahol Heródes palotáján belül zajlott le. "Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk..." - olvashatjuk János evangéliumában (Jn 18,28-29), amelyből kiderül, hogy ezt követően Pilátus visszament az épületbe, és ott faggatta Jézust. A régész szerint az ásatások mindezt alátámasztották, így több mint valószínű, hogy a palotában ítélték el a Megváltót. "A régészeti-történeti leletekből, valamint az evangéliumokból ugyanarra lehet következtetni, a különböző források egybecsengenek" - tette hozzá.
A történészek szerint ez a felfedezés azonban nem fogja megváltoztatni az évszázados zarándokútvonalat. "Egy hely attól válik szentté, hogy az emberek évszázadok óta járnak oda imádkozni, sírni vagy éppen ünnepelni, nem hiszem, hogy egyhamar változás fog bekövetkezni a zarándokok útvonalában. Ennek ellenére fontos szeglete tárult fel Jeruzsálem történetének" - mondta David Pileggi Jeruzsálemben élő anglikán lelkész és kutató.

 http://mult-kor.hu/

Betlehem

A pápa a Jordánnál

Kilenced

A megostorozás kápolnája