Szodoma

Régészeti szenzáció – megtalálták Szodomát

  Tamás Szűcs

Az Ószövetség leírása szerint Szodoma egyike volt a Jordán síkságán fekvő öt városnak, jelentős kereskedelmi központ. Lakói azonban igen romlottak voltak – amiért az Úr úgy döntött, elpusztítja a városukat.  Ábrahám arra kérte az Urat, hogy ha tíz igaz embert talál a városban, kímélje meg a lakók életét. Az Úr két angyalt küldött, akik a város – végül kiderült egyetlen – igaz emberénél, Lótnál szálltak meg. Az Ószövetség leírása szerint a “város férfiai, ifjai és öregjei” összegyűltek Lót házánál, és követelték, hogy adja ki a nála megszálló férfiakat, hogy “megismerhessék” azokat. (A héber kifejezést sokan a homoszexuális aktussal azonosítják, ezért lett ennek eufemisztikus megfelelője sok nyelvben a szodómia.) Lót nem adta ki őket, az angyalok viszont figyelmeztették őt és feleségét, hogy meneküljenek el – de ne nézzenek vissza. Míg az angyalok kénköves ménkővel elpusztították a várost, Lót felesége visszanézett – és sóbálvánnyá vált.
Eddig a bibliai történet -de mi a valóság? Jordániában, az ókori öt város területén folytattak ásatásokat amerikai régészek az új mexikói Trinity Southwestern Universityről. Ahol pedig a bibliai leírás alapján Szodomának feküdnie kellett, ott valóban találtak egy hatalmas bronzkori várost. Tell el-Hamaam a településdomb neve, amely alatt a város rejtőzött, amely a régészeit vizsgálatok alapján i.e. 3500 és 1450 között élte fénykorát, és a kor állapotaihoz képest valóban igen jelentős kereskedőváros lehetett, amelyen keresztül a Dél (és akár Egyitpom) árui eljuthattak Mezopotámiába. Tízszer akkora volt, mint a régió többi városa, ami lehetővé tette, hogy sokkal inkább városias – a bibliai héber pásztorok szemével mondjuk így, romlott – életet éljenek lakói, mint bárhol másutt a térségben.
Hatalmas falai voltak. Előbb egy tíz méter magas öt méter széles falat építettek, majd ezt átépítették, és egy még ennél is szélesebb, hét méter széles védvonalat építettek  – ami bizonyítja a város gazdagságát, hogy volt mit félteniük a rablóktól. A falakat tornyok, bástyák védték, a városban házak, paloták alapjait találták – jellegzetes bronzkori edényekkel együtt. Sajnos feliratos táblákat – bár a térségben ekkor már ismert volt az írás – egyelőre nem találtak.  A város i.e. 1450 körül – nagyjából amikor a héberek először eljutottak e vidékre – elnéptelenedett, és a vidék vagy hétszáz évig teljesen lakatlan volt. Steven Collins, a régészcsoport vezetője szerint gyakorlatilag biztos, hogy amit megtaláltak, az a bibliai Szodoma. “Minden kirtériumnak megfelel, ami az írásban van” – mondta egy libanoni hírportálnak.  Hogy mi okozta a város pusztulását, azt még keresik a tudósok – egyesek földrengést, mások egy aszteroidát sejtenek mögötte. Az ásatások folytatódnak – és szinte bizonyos, hogy hamarosan felkerül Szodoma a világ turisztikai térképére is.

http://www.globoport.hu/135924/regeszeti-szenzacio-megtalaltak-szodomat/

Megtalálták Szodomát?

A Holt-tengertől 14 km-re északra fekvő Tall el-Hammam 2010-ben kezdődött feltárása során nemcsak Ábrám és Lót idejéből származó leleteket találtak, hanem egy meghatározott irányból érkezett katasztrófa okozta, tömeges pusztulás nyomait is.

Szodoma városának hagyományosan feltételezett „déli” elhelyezkedése több ponton nem felel meg a bibliai leírásnak: „Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje. Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott.”  (Ter 13,10–11). Ezek szerint a várost olyan helyen kell keresni, (1) ami a jerikói dombokról (Bethel/Ai) jól belátható, (2) vízben gazdag („mint Egyiptom kertje”), (3) a Jordán folyó szeli ketté, és (4) Lót útjába esett. 

E feltételezés alapján az albuquerque-i Trinity University kutatója, Steven Collins új helyszínen, a Holt-tengertől 14 km-re északra fekvő Tall el-Hammam környékén kezdett ásatásokat 2010 december 6-án. Collins elmondta: e területnek huszonöt földrajzi mutatója felel meg a Teremtés könyvében leírtaknak, ami messze a legtöbb az ószövetségi települések közül; Jeruzsálem esetében például csak tizenhat mutató egyezik.
A feltárt, középső bronzkori – vagyis Ábrám és Lót idejéből származó – leletanyag neves régészek véleménye szerint alátámasztja a feltételezést, hogy a százhúsz fős nemzetközi kutatócsoport valóban az ősi Szodoma városára bukkant. „Jordániában nagy port vert fel az ásatás híre; egy neves jordániai régész egyenesen a modern kor legjelentősebb régészeti felfedezésének nevezte. Egyre több bizonyíték mutat Szodomára, s ez a helyiek és a nemzetközi szakma számára is egyre világosabb” – nyilatkozta Collins.
A feltárás legnagyobb, bizonyító erejű újdonsága az, hogy a kutatók tömegkatasztrófa nyomaira bukkantak a területen. A csontvázmaradványok hirtelen, erőszakos halálra engednek következtetni. A kiásott törmelékek közt nem találtak vésett köveket, vagyis az áldozatokat feltehetően nem temették el. A feltárt régészeti réteg egyértelműen középső bronzkori, ami megfelel Szodoma pusztulása idejének – emelte ki a kutató.
Collins hozzátette: a csontvázakat, amelyek az egész területen elszórva találhatóak, két neves orvosszakértő vizsgálta meg. A legtöbb test hason feküdt, arccal lefelé, súlyos sérülésekkel, kicsavarodott ízületekkel, kifeszített lábujjakkal. Minden jel arra mutat, hogy lezuhanó törmelék közt lelték halálukat. Egy borzalmasan kifacsarodott gyermekcsontvázat is találtak. Egy másik csontváz guggoló helyzetben maradt, mint aki félelmében, védekezésképpen kuporog.
„Korai volna végkövetkeztetést levonni, de az eddigi bizonyítékok katasztrófa okozta, tömeges pusztulásra mutatnak. A csontvázak sérülései egy keletről nyugat felé tartó esemény hatására keletkeztek; vagyis a katasztrófa egy meghatározott földrajzi hely felől érkezett.”
Az ásatás további érdekessége, hogy a területen számos, hatalmas kövekből álló struktúrát (dolmeneket, menhireket stb.) találtak, amelyeket egykori kialakítóik a Nap és a Hold járásához igazítottak – vagyis az itt élők komoly asztronómiai ismeretekkel rendelkezhettek. Collins szerint elképzelhető, hogy Szodoma és a síkság városainak pusztulása után az egész területet a gyásznak, az ősök iránti kegyeletnek szentelték. Erre utalhat a vidék egykori bibliai neve: Abel Mizraim és Abel Shittim. Abel jelentése: „a gyász helye”. Ez azt is megmagyarázná, miért itt gyászolta Jákob halálát fia, József és egyiptomi kísérete hét napon át (Ter 50) – idézi a kutatót az assistnews.net.
Magyar Kurír

(mk)