Nagypénteki gyűjtés

Nagypéntek az a nap, amikor egy pillanatra úgy tűnhet, hogy a rossz győzedelmeskedik, és az ártatlan szenvedett kereszthalált. Egy nap, amely úgy tűnik, hogy soha nem nyugszik le és a Szentföldön tovább él egy véget nem érő erőszakban.  Hogyha távolabbra tekintünk, sem látszik túl békésnek a jövő.
Az ember szíve, nyugtalan és zaklatott, fényre, életre, a reményre vágyik; és azt szeretné, hogy együtt haladjon az úton a másik emberrel, testvériséget szeretne, és meg kell látnia bennünket körülvevő valóságot, egy nagyobb valóságot: hogy megújulhasson a megváltásban, amely már adott. A nagypénteki gyűjtés fellobbantja bennünk ennek a reménynek a szűkségét, ezt a mélyebb betekintést, amely valósabb, mint a bennünket körülvevő rossz, és a Szent Földre tekint, megváltásunk eredetére. Ott vannak a gyökereink, ott van a szívünk. Adósai vagyunk azoknak, akik a konfliktusok ellenére ott maradtak, és a hit tanul lettek, gondozva azokat a nyomokat amelyeket Jézus hagyott, és hozzásegítenek ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá legyen a hitünk valósága. Ez a Föld életre hívja a szeretetünket. A kezdetektől, ami napig  fokozottan nőtt a szűkség. Minden embernek, aki ott él és ott dolgozik, szüksége van az imáinkra, valamint a gyakorlati segítségünkre, hogy fenn tudják tartani a vállalásaikat, hogy gyógyítsák a sebeket megvalósítva az igazságosságot és dolgozva a békéért.

Ez a jubileumi  év arra biztat bennünket , hogy még inkább nyilvánítsuk ki együttérzésünket és közelségünket  testvéreink iránt  a Közel-Keleten. Lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, az idősek, a gyermekek, beteg emberek, akiknek szükségük van ránk.

Keletnek ezen a földjén gyilkolnak, emberek halnak meg, félelemben élnek szeretteik miatt, szenvednek, amikor a családoknak el kell vándorolniuk.

Van, aki sötétséget és az elhagyottság félelmét tapasztalja, vagy a magányt és a félreértést. Ez a megpróbáltatások, kihívások , és a vértanúság ideje . És mindez arra kell, hogy indítson, hogy  segítsünk a szűkség láttán  újjáépíteni, és megtalálni a támogatás új helyeit és módját.

Az irgalmasság cselekedetei, amelyek szükségesek és sürgetőek kézzelfoghatóvá teszik a tapasztalatot:  „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő.”

A nagypénteki keresztbe kapaszkodsz, de már látod felkelni a Feltámadás fényét.

A Szentföld a párbeszéd helye, amelyet olyan emberek laknak, akik nem fáradnak bele arról álmodni, hogy hidakat építenek, ahol keresztény közösségek élnek, ahol az evangélium békéjét hirdetik.  A vér ökumenizmusának a földje, azzal együtt, hogy a nagyszerű normalitás földje.

 és ezzel együtt a Föld egy rendkívüli normalitás.

"Nem maradhatunk közömbösek: Isten nem közömbös!  Istennek fontos az emberiség. Isten nem hagyja el” Ferenc pápa

Ez jut kifejezésre, amikor segítségül nyújtjuk ki a kezünket és nem félünk folytatni a zarándoklatokat a szent helyekre, az üdvösségünk helyeire, de felkeresve az iskolákat, a segítség nyújtás központjait, a helyi keresztény közösségeket, meghallgatva a tanúságtételüket.

A Szentföld számára meghirdetett gyűjtés egy régi kötelességre hív, amely az utóbbi években még sürgetőbbé vált, és egyben megadja a testvéri segítség örömét is.

Ferenc pápa és a keletei egyházak kongregációjának hálájáról biztosítjuk önöket, amely szerető gondoskodással kíséri a keleten élő testvéreinket, kiterjeszti imáit az összes keresztény hívőre.

Testvéri üdvözlettel az Úrban.

Leonardo Sandri

biboros  prefektus

Magdala

 Lukács 7 fejezet 
36Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. 38Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. 39Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” 40Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Ő pedig így szólt: „Mester, mondd!” 41Erre ezt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. 42Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” 43Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél” - 44és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. 47Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” 48Az asszonynak pedig ezt mondta: „Megbocsáttattak a te bűneid.” 49Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” 50Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”

Jézus megkeresztelkedésének színhelye

Az UNESCO február 2-án ünnepélyes körülmények között hivatalosan is a világörökség részévé nyilvánította Jézus megkeresztelkedésének helyszínét a Jordán folyó partján.

Az ünnepélyes ceremónián részt vett a jordán delegáció, valamint a jeruzsálemi latin patriarkátus vikáriusa, Maroun Lahham érsek.

Lahham érsek beszédében úgy fogalmazott: a keresztség helyszíne „olyan hely, ahol Krisztus hangja még mindig visszhangzik”, ezen a „csendes és biztonságos pontján a lángokban álló Közel-Keletnek”.

„Az evangélium – folytatta Maruon Lahham érsek – erről a helyről beszélt kétezer évvel ezelőtt, a népi vallásosság ezt megerősítette, régészeti feltárások bizonyították, négy pápa ellátogatott ide, és ma a nemzetközi közösség hivatalosan is elismeri.”

Jeruzsálem óvárosát és falát Jordánia javaslatára nyilvánították világörökséggé  1981-ben. Jeruzsálem városa már akkor sem állt Jordánia tényleges igazgatása alatt, azóta pedig hivatalosan is lemondott róla.
Forrás: News.va; Aleteia.org
Fotó: Greg Kandra
Magyar Kurír
(vn)

Bizánci kolostor

Egy 2700 éves tanya és egy bizánci kolostor maradványaira bukkantak régészek Izraelben egy új lakónegyed építkezésén.

A Tel-Avivtól északnyugatra lévő Ros Haájn városka új lakónegyedének előkészítésekor került elő a föld alól egy 30-szor 50 méteres egykori mezőgazdasági épület - értesült a Ynet, a Jediót Ahronót újság honlapja.

Az Izraeli Régészeti Hatóság által 2015. december 30-án közzétett felvételen egy hatalmas, bizánci kori mozaik részlete látható. (Fotó: EPA/Izraeli Régészeti Hatóság)

A diákok segítségével végzett ásatásokon a régészek egy 24 helyiségből álló, közös udvar köré felhúzott egykori épületet találtak, amelynek néhány fala több mint két méter magasan megmaradt.

Az udvaron a gabona őrzésére és előállítására szolgáló ősi eszközökre, egy olajprésre és két, a Kr. e. 4. századból származó ezüstérmére leltek, amelyeken Athéné görög istennő arcképe, valamint neve, és az őt jelképező bagoly képe látható.

Egy olajprés a monostorkomplexum területén Ros Haájnnál. (Fotó: EPA/Izraeli Régészeti Hatóság)

Az ásatásokat vezető régész, Amit Sedman szerint több száz éven át működött a gazdaság, majd a hellenisztikus korban, mintegy 2200 évvel ezelőtt sorsára hagyták. Újabb évszázadok elteltével, az 5. században aszály sújtotta a vidéket és megváltoztatta annak látképét. Ekkoriban terjedt el a kereszténység is a térségben, és az egyik dombon kolostort építettek.

Az ásatásokon fellelt bizánci kolostorban volt egy templom, étolaj előállítására szolgáló prés, hálótermek és istállók is. A padlót hatalmas színes mozaik borította, amelyen egy görög nyelvű szöveg elmeséli, hogy Theodósziosz szerzetes idején húzták fel az épületet. "Áldott legyen érkezésed, áldott legyen távozásod, ámen" - áll még a szövegben.

Egy ezüstérme Athéné görög istennő képével, a Ros Haájnnál fellelt bizánci kolostor közelében fekvő, római kori tanyán. (Fotó: EPA/Jim Hollander)

Több száz évvel a kolostor bezárása után, az oszmán-török időszakban mészégető kemence működött a területen. Az izraeli régészeti hatóság megígérte, hogy látogathatóvá teszi a romokat.

Forrás: http://www.hirado.hu/2015/12/31/bizanci-kolostorra-es-okori-tanyara-bukkantak-izraelben/

Jerikó

Ezékiás király

Azonosították Ezékiás júdai király pecsétjét Jeruzsálemben

  2015. december 3. 10:05 MTI

Ezékiás júdai király pecsétjeként azonosították a kutatók a 2009-ben Jeruzsálem óvárosának fala mellett, a Templomhegy szomszédságában talált leletet - adta hírül a Ynet, a Jediót Ahrónot című újság honlapja. Archeológusok első alkalommal azonosítottak izraeli vagy júdeai uralkodói pecsétlenyomatot.

Ezékiás pecsétnyomata mellett további harminchárom pecsétre bukkantak, amelyek közül több szintén tartalmazott héber írást. Az i. e. 727 és 698 között élt Ezékiás júdai király ovális uralkodói pecsétnyomója mindössze 9,7 milliméter hosszú és 8,6 mm széles volt, és egy vékony zsinórral átkötött papirusztekercset lezáró, tizenkétszer tizenhárom milliméteres, három milliméter vastag agyagba nyomták bele mintegy 2700 évvel ezelőtt. Az ásatások helyszíne a tudósok feltételezése szerint Ezékiás idején a királyi palota élelmiszerraktárát szolgáló szemétdomb lehetett. Eilat Mazar, a Jeruzsálemi Héber Egyetem szakértője szerint a pecséteken ebben a korszakban megváltoztak a jelek. Az uralkodó jelképe eleinte az erőt és hatalmat kifejező skarabeuszbogár volt, később ezt felváltotta az isteni védelmet jelző, az asszíriai uralkodókat is gyakran szimbolizáló szárnyas nap képe. A kutatók szerint a változás, az élet szimbólumának bevezetése megerősíti a feltételezést, hogy Ezékiás i. e. 704-ben súlyos, életét veszélyeztető korabeli bőrbetegségben szenvedhetett, amelyből kigyógyult, és ezért az élet jele különösen fontossá vált számára. Ezékiás uralkodása idején Ézsaiás próféta tanácsára eltávolíttatta a város szentélyéből más vallások kegytárgyait, és az egész országot megtisztította a bálványozástól. Uralma alatt Szín-ahhé-eríba asszír uralkodó sikertelen hadjáratot folytatott Jeruzsálem ellen. A Biblia szerint ő rendelte el a közeli silói forrástól Jeruzsálembe vizet vezető csatorna munkálatait, amely az ostrom idején meghatározó jelentőségű volt. Ennek a vízellátó csatornának a maradványait mát a tizenkilencedik században megtalálták. A bullát már 2009-ben feltárták a régészek, de csak idén ismerte fel jelentőségét Reút Ben Arie, a Héber Egyetem tudósa. Eleinte ugyanis Melkijáhunak olvasták a szövegben található betűket, de később észrevették a pontozást, amely "melech Judára", Júda királyára változtatta a szavak értelmét, és egyértelművé tette, hogy egy királyi pecsét nyomát találták meg.

múlt-kor

Szodoma

Régészeti szenzáció – megtalálták Szodomát

  Tamás Szűcs

Az Ószövetség leírása szerint Szodoma egyike volt a Jordán síkságán fekvő öt városnak, jelentős kereskedelmi központ. Lakói azonban igen romlottak voltak – amiért az Úr úgy döntött, elpusztítja a városukat.  Ábrahám arra kérte az Urat, hogy ha tíz igaz embert talál a városban, kímélje meg a lakók életét. Az Úr két angyalt küldött, akik a város – végül kiderült egyetlen – igaz emberénél, Lótnál szálltak meg. Az Ószövetség leírása szerint a “város férfiai, ifjai és öregjei” összegyűltek Lót házánál, és követelték, hogy adja ki a nála megszálló férfiakat, hogy “megismerhessék” azokat. (A héber kifejezést sokan a homoszexuális aktussal azonosítják, ezért lett ennek eufemisztikus megfelelője sok nyelvben a szodómia.) Lót nem adta ki őket, az angyalok viszont figyelmeztették őt és feleségét, hogy meneküljenek el – de ne nézzenek vissza. Míg az angyalok kénköves ménkővel elpusztították a várost, Lót felesége visszanézett – és sóbálvánnyá vált.
Eddig a bibliai történet -de mi a valóság? Jordániában, az ókori öt város területén folytattak ásatásokat amerikai régészek az új mexikói Trinity Southwestern Universityről. Ahol pedig a bibliai leírás alapján Szodomának feküdnie kellett, ott valóban találtak egy hatalmas bronzkori várost. Tell el-Hamaam a településdomb neve, amely alatt a város rejtőzött, amely a régészeit vizsgálatok alapján i.e. 3500 és 1450 között élte fénykorát, és a kor állapotaihoz képest valóban igen jelentős kereskedőváros lehetett, amelyen keresztül a Dél (és akár Egyitpom) árui eljuthattak Mezopotámiába. Tízszer akkora volt, mint a régió többi városa, ami lehetővé tette, hogy sokkal inkább városias – a bibliai héber pásztorok szemével mondjuk így, romlott – életet éljenek lakói, mint bárhol másutt a térségben.
Hatalmas falai voltak. Előbb egy tíz méter magas öt méter széles falat építettek, majd ezt átépítették, és egy még ennél is szélesebb, hét méter széles védvonalat építettek  – ami bizonyítja a város gazdagságát, hogy volt mit félteniük a rablóktól. A falakat tornyok, bástyák védték, a városban házak, paloták alapjait találták – jellegzetes bronzkori edényekkel együtt. Sajnos feliratos táblákat – bár a térségben ekkor már ismert volt az írás – egyelőre nem találtak.  A város i.e. 1450 körül – nagyjából amikor a héberek először eljutottak e vidékre – elnéptelenedett, és a vidék vagy hétszáz évig teljesen lakatlan volt. Steven Collins, a régészcsoport vezetője szerint gyakorlatilag biztos, hogy amit megtaláltak, az a bibliai Szodoma. “Minden kirtériumnak megfelel, ami az írásban van” – mondta egy libanoni hírportálnak.  Hogy mi okozta a város pusztulását, azt még keresik a tudósok – egyesek földrengést, mások egy aszteroidát sejtenek mögötte. Az ásatások folytatódnak – és szinte bizonyos, hogy hamarosan felkerül Szodoma a világ turisztikai térképére is.

http://www.globoport.hu/135924/regeszeti-szenzacio-megtalaltak-szodomat/