Megemlékezés a Jordánnnál

A Vatikáni Rádió honlapja beszámol arról, hogy: Október 27-én csütörtökön tartották a szentföldi katolikus közösségek hagyományos zarándoklatát a Jordán-folyónál Pierbattista Pizzaballa ferences kusztos vezetésével. Több száz hívő érkezett Jeruzsálemből, Jerikóból, Betlehemből és más palesztin illetve izraeli területekről, mint ahogy külföldről is, hogy részt vegyen a Jordán partján bemutatott szentmisén. A Jézus megkeresztelkedésének misztériumára emlékező szertartás szuggesztív légkörben zajlott. A szentföldi kusztódia jövő évtől kezdve a katolikus liturgikus naptárhoz kötődően Urunk megkeresztelkedésének ünnepén, Vízkereszt utáni vasárnap (január 8.) tartja a zarándoklatot, mivel az izraeli hatóságok megnyitották a helyszínt a nyilvánosság előtt. (gá)

Isten kegyelméből a tavalyi megemlékezésen mi is részt vettünk a provinciából néhányan a szentföldi zarándoklatunk alkalmával. Az erre vonatkozó blog bejegyzés itt olvasható. A Jordán folyóról itt találhatók képek.

Az Olajfák Hegye - képekben

getsemani

View more presentations or Upload your own.

Dominus Flevit - képekben

dominus_flevit

View more presentations or Upload your own.

Dominus Flevit

 ,,Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét." Lk 19,41-44

Kanyargós, és folyamatosan emelkedő-, szűk úton kapaszkodtunk. 15-20 perc gyaloglás után egy kapu elé értünk, ahol bevártuk egymást.
A hely neve latinul Dominus Flevit (az Úr sírt), a hagyomány szerint, szenvedését megelőzően  Jézus itt az Olajfák hegyének nyugati lejtőjén siratta meg Jeruzsálem keményszívűségét. Most épp az ellenkező irányból felfele haladunk. Már a XII-XIV században ehhez a helyhez kötötte a keresztény emlékezet Jeruszálem megsiratásának az eseményét.
1891-ben a Ferences Kusztódiának egy egész kis kápolnája állott ezen a helyen. Egy romokban heverő mecset is állott itt.
1953-ben a ferenceseknek sikerült a környező területet is megvásárolni és P. Bagatti vezetésével 1955-ig ásatásokat végeztek. Tudományos körökben ekkor lett ismerté ez a hely.
A leletek érdekessége, hogy a jeruzsálemi zsidó-keresztény közösség létezésére utalnak. A csontkamrákon, melyekben az elhunytak csontjait őrizték, gyakran graffitik találhatók, melyek között a legrégebbi keresztény szimbólumokat figyelhetjük meg.
A ma is látható kápolna az ősi romokra épült 1956-ban, és egy könnycseppet mintáz. A kápolna szentélyének az ablakát úgy képezték ki, hogy gyönyörű kilátás nyílik Jeruzsálemre. Tulajdonképpen az oltárképet helyettesíti ez a jeruzsálemi templom tér felett, a Golgotára néző ablak.
Jó alaposan körül jártuk a helyet, az elénk táruló képben gyönyörködve, majd folytattuk az utat, amely egyre feljebb érve lassan szelídülni kezdett.

Emmausz

A Jeruszálemtől 12 kilóméterre levő Emmauszt nagyon körülményes meglátogatni. A palesztin területekhez tartozik, ezért fal választja el az izraeli területektől. A bejutást komoly ellenőrzés előzi meg, így csak kevesen vállalkoznak a látogatásra.

A mellékelt kisfilm szent Kleofás és Simon ünnepén készült, amikor az emmauszi tanítványok ünnepén a ferencesek megemlékező szentmisét tartottak.

Szent Kereszt Felmagasztalása

Szent Kereszt felmagasztalásának az ünnepe Jeruzsálemben. A Golgotán bemutatott szentmiséből láthatunk részleteket, amelyet az ünnep napján, szeptember 14.-én a fr. Vittorio a kusztos vikáriusa mutatott be, a koncelabráló papok,- és zarándokok részvételével. A videón látható a Golgota, a Golgota sziklája, valamint a Szent Sir.

Getszemani

Az agónia sziklája

A Jozafát völgyéből épp elkezdtünk kapaszkodni a meredek úton, amikor a masszív kőkerítés kapuján hirtelen jobbra tértünk. Elsőre egy körbekerített és gondozott  részt pillantottunk meg. Ezek az ősrégi olajfák Jézus korát idézik. Elődeik, ezen a helyen láthatták Jézus halálfélelmét, tanúi voltak az apostolok elpártolásának. Megrendítő ezen a helyen járni, ahol a fák és kövek valóban beszélnek. Már az első keresztények, Jézus agóniájának helyszíneként egy hatalmas sziklát jelöltek meg. Most ezen a helyen járunk. Aetheria zarándok 380-ban emlegeti, hogy itt egy "elegáns templomot látott" Sajnos az már rég a múlté, de a ma látható Nemzetek temploma, méltó utódnak bizonyul.. Ez Barluzzi tervei alapján készült egy régebbi templom romjaira épülve 1919 és 1924 között. Az első templomot még a perzsák pusztították el 614-ben. A keresztesek újjáépítették, de azt is lerombolták 1187-ben.A most látható  templom tizenkét nemzet összefogásával épült, és magfába foglalja a már említett sziklát. Az összefogás és az építő nemzeteket a templom 12 kupolája jelképezi. A homlokzaton bizánci stílusú mozaik látható, amelynek a középpontjában az Úr Jézus látható. Úgy tervezték meg a templomot, hogy bent állandó félhomály van. Imádságra hangol: " Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek." Mt 26,40-41 Csendben, lehetőleg nesztelenül jártuk körbe a templomot. Fémből készült, töviskorona keríti körbe az agónia szikláját. Itt hosszasan álldogál mindenki. Értem -is - hullott itt Jézus vér, megannyi könnycseppként áztatva a sziklát. A templomból kijövet feltűnt, hogy a jeruzsálemi falra vetődik a tekintet. Kivehető közelségben látható az Arany kapu, és az eléje oda helyezett sírok. A templom oldalánál gondozott kert emelkedik, tökéletesen idézve az Olajfák hegye hangulatát. Lelkileg és fizikailag is felüdítő volt itt elidőzni, mielőtt folytattuk az utunkat az Olajfák hegyének meredeken kanyargó útján. A hegy ugyanis 60 méterrel emelkedik a Templom-hegy fölé, és 809 méter magas.