Dominus Flevit

 ,,Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét." Lk 19,41-44

Kanyargós, és folyamatosan emelkedő-, szűk úton kapaszkodtunk. 15-20 perc gyaloglás után egy kapu elé értünk, ahol bevártuk egymást.
A hely neve latinul Dominus Flevit (az Úr sírt), a hagyomány szerint, szenvedését megelőzően  Jézus itt az Olajfák hegyének nyugati lejtőjén siratta meg Jeruzsálem keményszívűségét. Most épp az ellenkező irányból felfele haladunk. Már a XII-XIV században ehhez a helyhez kötötte a keresztény emlékezet Jeruszálem megsiratásának az eseményét.
1891-ben a Ferences Kusztódiának egy egész kis kápolnája állott ezen a helyen. Egy romokban heverő mecset is állott itt.
1953-ben a ferenceseknek sikerült a környező területet is megvásárolni és P. Bagatti vezetésével 1955-ig ásatásokat végeztek. Tudományos körökben ekkor lett ismerté ez a hely.
A leletek érdekessége, hogy a jeruzsálemi zsidó-keresztény közösség létezésére utalnak. A csontkamrákon, melyekben az elhunytak csontjait őrizték, gyakran graffitik találhatók, melyek között a legrégebbi keresztény szimbólumokat figyelhetjük meg.
A ma is látható kápolna az ősi romokra épült 1956-ban, és egy könnycseppet mintáz. A kápolna szentélyének az ablakát úgy képezték ki, hogy gyönyörű kilátás nyílik Jeruzsálemre. Tulajdonképpen az oltárképet helyettesíti ez a jeruzsálemi templom tér felett, a Golgotára néző ablak.
Jó alaposan körül jártuk a helyet, az elénk táruló képben gyönyörködve, majd folytattuk az utat, amely egyre feljebb érve lassan szelídülni kezdett.

Emmausz

A Jeruszálemtől 12 kilóméterre levő Emmauszt nagyon körülményes meglátogatni. A palesztin területekhez tartozik, ezért fal választja el az izraeli területektől. A bejutást komoly ellenőrzés előzi meg, így csak kevesen vállalkoznak a látogatásra.

A mellékelt kisfilm szent Kleofás és Simon ünnepén készült, amikor az emmauszi tanítványok ünnepén a ferencesek megemlékező szentmisét tartottak.

Szent Kereszt Felmagasztalása

Szent Kereszt felmagasztalásának az ünnepe Jeruzsálemben. A Golgotán bemutatott szentmiséből láthatunk részleteket, amelyet az ünnep napján, szeptember 14.-én a fr. Vittorio a kusztos vikáriusa mutatott be, a koncelabráló papok,- és zarándokok részvételével. A videón látható a Golgota, a Golgota sziklája, valamint a Szent Sir.

Getszemani

Az agónia sziklája

A Jozafát völgyéből épp elkezdtünk kapaszkodni a meredek úton, amikor a masszív kőkerítés kapuján hirtelen jobbra tértünk. Elsőre egy körbekerített és gondozott  részt pillantottunk meg. Ezek az ősrégi olajfák Jézus korát idézik. Elődeik, ezen a helyen láthatták Jézus halálfélelmét, tanúi voltak az apostolok elpártolásának. Megrendítő ezen a helyen járni, ahol a fák és kövek valóban beszélnek. Már az első keresztények, Jézus agóniájának helyszíneként egy hatalmas sziklát jelöltek meg. Most ezen a helyen járunk. Aetheria zarándok 380-ban emlegeti, hogy itt egy "elegáns templomot látott" Sajnos az már rég a múlté, de a ma látható Nemzetek temploma, méltó utódnak bizonyul.. Ez Barluzzi tervei alapján készült egy régebbi templom romjaira épülve 1919 és 1924 között. Az első templomot még a perzsák pusztították el 614-ben. A keresztesek újjáépítették, de azt is lerombolták 1187-ben.A most látható  templom tizenkét nemzet összefogásával épült, és magfába foglalja a már említett sziklát. Az összefogás és az építő nemzeteket a templom 12 kupolája jelképezi. A homlokzaton bizánci stílusú mozaik látható, amelynek a középpontjában az Úr Jézus látható. Úgy tervezték meg a templomot, hogy bent állandó félhomály van. Imádságra hangol: " Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek." Mt 26,40-41 Csendben, lehetőleg nesztelenül jártuk körbe a templomot. Fémből készült, töviskorona keríti körbe az agónia szikláját. Itt hosszasan álldogál mindenki. Értem -is - hullott itt Jézus vér, megannyi könnycseppként áztatva a sziklát. A templomból kijövet feltűnt, hogy a jeruzsálemi falra vetődik a tekintet. Kivehető közelségben látható az Arany kapu, és az eléje oda helyezett sírok. A templom oldalánál gondozott kert emelkedik, tökéletesen idézve az Olajfák hegye hangulatát. Lelkileg és fizikailag is felüdítő volt itt elidőzni, mielőtt folytattuk az utunkat az Olajfák hegyének meredeken kanyargó útján. A hegy ugyanis 60 méterrel emelkedik a Templom-hegy fölé, és 809 méter magas.

Jézus színeváltozása

"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár....." Mt 17,1-9

Az evangelisták nem szólnak arról, hogy pontosan melyik hegyen történt Jézus színeváltozása, azonban Origenész óta (III. század) az egyházi hagyomány a Tábor hegyéhez köti ezt az ünnepélyes eseményt. A Tábor hegy 600 méterre emelkedik ki az Ezdrelon sikságról. Ezen a hegyen áll az a templom amelyet 1924-ben építettek a ferencesek, Barluzzi, olasz épitész tervei alapján.
A zarándokok számára, augusztus 6.-a, Jézus színeváltozásának ünnepe, különleges jelentőséggel bir. A szentmisét latinul és arabul végezték, amelynek a főcelebránsa P. PIERBATTISTA PIZZABALLA, ofm, szentföldi kusztos volt. A ferences elöljáró úgy nyilatkozott, hogy a Tábor elsősorban fényt jelent. Jézus visszaadta az istenfiúság méltóságát, amit az ember a teremtéskor Istentől ajándékba kapott. Ugyanakkor elővételezi a feltámadás fényét. Ezért öröm ünnep a Szineváltozás ünnepe. Ide elhozhatjuk bánatunkat és örömeinket egyaránt. "Ahhoz, hogy a tanitványok megláthassák Jézus megdicsőült arcát meg kellett tenniük ezt az utat, fel a hegyre. Nekünk is el kell fogadnunk a mindennapi fáradsággal járó erőfeszítést, mondotta beszédében Fr. Mario Hdchiti, a táborhegyi ferences házfőnök. Ez a feladata a szent helyet ellátó ferenceseknek is, akik egyben a zarándokokat is fogadják.
Egyik zarándok beszélt arról, hogy Francia országból jött, és boldog, hogy a helybeli keresztényekkel együtt részt vehetett a szentmisén.
A helyi keresztények a környékbeli helyiségekből vannak, de a Palesztin területekről is eljönnek. Egy arab férfi elmondta, hogy Beit Jalaból jött, Betlehem szomszédságából. Most van itt először a Tábor hegyén, mert eddig nem kapott engedélyt, hogy eljöhessen az északi területekre.
A szentmise végén a résztvevők körmenetben jöttek a Descendetibus kápolnához. Ez egy régi oratórium, amelyet annak az emlékére építettek, hogy Jézus parancsba adta az apostoloknak, hogy senkinek ne szóljanak a látomásról. A kusztos ágakat áldott meg, amelyet szétosztottak a résztvevőknek, a Táborhegyi esemény emlékére.
P. PIERBATTISTA PIZZABALLA, ofm, szentföldi kusztos:
Amikor ide jövünk elmélkedni, imádkozni jövünk, az apostolokhoz hasonlóan, .... azért. hogy elmélkedjünk ennek a földnek a szépségéről, és hogy elolvassuk az evangéliumnak ezt a gyönyörű szép lapját, amely hírül adja, hogy az ajándékba kapott szépség, már elkezdett létezni.

Sírok a Kedron völgyében

Három jelentős sírhelyet tartanak számon: Absalom, Jakab és Zakariás sírját. A hagyomány az első síremléket Absalomnak tulajdonítja. Absalom, amikor még élt, emlékoszlopot állíttatott magának, amely a Király-völgyben van; azt mondta ugyanis: »Fiam nincs, ez legyen tehát nevem emléke.« (2Sám 18,18) Valójában egy késő-hellenista korból (Heródes korából) való síremlékkel van dolgunk. Az épület stíluselemei különbözőek (görög, egyiptomi). A Zakariás sírjaként számon tartott épület, valószínűleg a jeruzsálemi papi családból származó Hezír sírja lehet. A negyedik századi legenda szerint, egy szerzetesnek álma volt, amiben megálmodta, hol van Jakab, Zakariás és Simeon sírja. A szerzetes jelentette mindezt a püspökének, aki ásatásokat végeztetett, és helyreállítatta a templomot. A templom alapfalai még ma is láthatók. Két lépcsősor is található, ahol a zarándokok le-föl közlekedhettek, leróhatták tiszteletüket.

 

Jozafát völgye

A vasárnap délutáni programunk izgalmasnak ígérkezett, ugyanis a látogatásunk célja az Olajfák hegye. Jeruzsálem Ó-városából a Szent István kapun léptünk ki, és kanyargós mű úton ereszkedtünk lefele a Kedron patak völgyébe, amit Jozafát völgye néven is emlegetnek. Mellettünk egy modern város forgalma haladt, mégis a gondolataink jóval messzebb nyúltak vissza az időben. 2000 évvel ezelőtt, az Utolsó Vacsora után valahol itt haladhatott Jézus is az Olajfák hegyére tartva, majd elfogatása után itt hozták vissza elítélni.

Különben a Jozafát völgye az általános ítélet (’Jahve ítél’) és a legvégső harc színhelyének jelképes neve. Ezt a völgyet a Kr. u. 4. századtól kezdték a Kedron patak völgyével azonosítani. Csak Joel próféta említi. "Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor majd jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, összegyűjtöm az összes nemzetet, leviszem őket Jozafát völgyébe, s ott perbe szállok velük népemért, és örökségemért, Izraelért... Keljenek fel, jöjjenek fel a nemzetek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nemzet felett... Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!” (Jo 4,1-2.12.14)

Talán a Jozafát király győzelmeire emlékezés is közrejátszott a fogalom kialakulásában. A fogság utáni szövegekben Jeruzsálem a népekkel való leszámolás helyszíne. Zakariás próféta szerint Isten az Olajfák hegyén jelenik meg ítéletet tartani. Így kézenfekvő, hogy amikor helyhez próbálták kötni, elsősorban a Kedron völgyét vették számba.

„Mert az Úr kivonul és harcba száll azokkal a nemzetekkel, mint ahogy harcolt a küzdelem napján. Lábával azon a napon az Olajfák hegyére áll, ami Jeruzsálemtől keletre van; és az Olajfák hegye a közepén kelet és nyugat felé meredek nagy völgyre hasad, és a hegynek fele északra és fele délre szakad.” (Zak 14,3-4) 

A völgyet már a királyok korában fölhasználták temetkezésre; Ásza és Hiszkija királyok ezért a pogány kultikus tárgyakat a Kedron völgyébe vitették, és ott égették el.

A Kr.u. 4. sz.-tól a keresztények (bordeaux-i zarándok, Euszebiosz) kimutathatóan a Jozafát völgyét tekintik az utolsó ítélet színhelyének, és a mohamedánok körében is elterjedt ez a feltevés, ezért keresztények, mohamedánok és zsidók egyaránt szívesen választják temetkezési helyül a Jozafát völgyét. Így több vallásnak és felekezetnek is itt van a temetője. Nagyrészt a sírkövekről, és a temető elhelyezkedéséről lehet megállapítani, hogy keresztény, mohamedán, vagy zsidó temetőt látunk-e. A keresztény sírokra keresztet tűznek, vagy a síremlék függőleges. A zsidó sírokat nagy lefektetett kő fedi. Erre, a megemlékezés jeléül sok kis apró követ helyeznek el. A völgyből az Olajfák hegyére tartva hatalmas zsidó temető látszik, amely a Jeruzsálemmel szemközti oldalban helyezkedik el. Innen látszik, hogy a várfal mellett, a befalazott aranykapuval szemben mohamedán sírok vannak. Azért temetkeztek ide, mert a zsidó hagyomány szerint a Messiás az Arany kapun fog bevonulni Jeruzsálembe, de a sírok tisztátalanná teszik a környéket. Így akarják a mohamedánok lehetetlenné tenni a zsidó messiási bevonulást.