2011. augusztus 8., hétfő
Jézus színeváltozása
"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár....." Mt 17,1-9
Az evangelisták nem szólnak arról, hogy pontosan melyik hegyen történt Jézus színeváltozása, azonban Origenész óta (III. század) az egyházi hagyomány a Tábor hegyéhez köti ezt az ünnepélyes eseményt. A Tábor hegy 600 méterre emelkedik ki az Ezdrelon sikságról. Ezen a hegyen áll az a templom amelyet 1924-ben építettek a ferencesek, Barluzzi, olasz épitész tervei alapján.
A zarándokok számára, augusztus 6.-a, Jézus színeváltozásának ünnepe, különleges jelentőséggel bir. A szentmisét latinul és arabul végezték, amelynek a főcelebránsa P. PIERBATTISTA PIZZABALLA, ofm, szentföldi kusztos volt. A ferences elöljáró úgy nyilatkozott, hogy a Tábor elsősorban fényt jelent. Jézus visszaadta az istenfiúság méltóságát, amit az ember a teremtéskor Istentől ajándékba kapott. Ugyanakkor elővételezi a feltámadás fényét. Ezért öröm ünnep a Szineváltozás ünnepe. Ide elhozhatjuk bánatunkat és örömeinket egyaránt. "Ahhoz, hogy a tanitványok megláthassák Jézus megdicsőült arcát meg kellett tenniük ezt az utat, fel a hegyre. Nekünk is el kell fogadnunk a mindennapi fáradsággal járó erőfeszítést, mondotta beszédében Fr. Mario Hdchiti, a táborhegyi ferences házfőnök. Ez a feladata a szent helyet ellátó ferenceseknek is, akik egyben a zarándokokat is fogadják.
Egyik zarándok beszélt arról, hogy Francia országból jött, és boldog, hogy a helybeli keresztényekkel együtt részt vehetett a szentmisén.
A helyi keresztények a környékbeli helyiségekből vannak, de a Palesztin területekről is eljönnek. Egy arab férfi elmondta, hogy Beit Jalaból jött, Betlehem szomszédságából. Most van itt először a Tábor hegyén, mert eddig nem kapott engedélyt, hogy eljöhessen az északi területekre.
A szentmise végén a résztvevők körmenetben jöttek a Descendetibus kápolnához. Ez egy régi oratórium, amelyet annak az emlékére építettek, hogy Jézus parancsba adta az apostoloknak, hogy senkinek ne szóljanak a látomásról. A kusztos ágakat áldott meg, amelyet szétosztottak a résztvevőknek, a Táborhegyi esemény emlékére.
P. PIERBATTISTA PIZZABALLA, ofm, szentföldi kusztos:
Amikor ide jövünk elmélkedni, imádkozni jövünk, az apostolokhoz hasonlóan, .... azért. hogy elmélkedjünk ennek a földnek a szépségéről, és hogy elolvassuk az evangéliumnak ezt a gyönyörű szép lapját, amely hírül adja, hogy az ajándékba kapott szépség, már elkezdett létezni.
2011. augusztus 5., péntek
Sírok a Kedron völgyében
2011. augusztus 4., csütörtök
Jozafát völgye
A vasárnap délutáni programunk izgalmasnak ígérkezett, ugyanis a látogatásunk célja az Olajfák hegye. Jeruzsálem Ó-városából a Szent István kapun léptünk ki, és kanyargós mű úton ereszkedtünk lefele a Kedron patak völgyébe, amit Jozafát völgye néven is emlegetnek. Mellettünk egy modern város forgalma haladt, mégis a gondolataink jóval messzebb nyúltak vissza az időben. 2000 évvel ezelőtt, az Utolsó Vacsora után valahol itt haladhatott Jézus is az Olajfák hegyére tartva, majd elfogatása után itt hozták vissza elítélni.
Különben a Jozafát völgye az általános ítélet (’Jahve ítél’) és a legvégső harc színhelyének jelképes neve. Ezt a völgyet a Kr. u. 4. századtól kezdték a Kedron patak völgyével azonosítani. Csak Joel próféta említi. "Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor majd jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, összegyűjtöm az összes nemzetet, leviszem őket Jozafát völgyébe, s ott perbe szállok velük népemért, és örökségemért, Izraelért... Keljenek fel, jöjjenek fel a nemzetek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nemzet felett... Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!” (Jo 4,1-2.12.14)
Talán a Jozafát király győzelmeire emlékezés is közrejátszott a fogalom kialakulásában. A fogság utáni szövegekben Jeruzsálem a népekkel való leszámolás helyszíne. Zakariás próféta szerint Isten az Olajfák hegyén jelenik meg ítéletet tartani. Így kézenfekvő, hogy amikor helyhez próbálták kötni, elsősorban a Kedron völgyét vették számba.
„Mert az Úr kivonul és harcba száll azokkal a nemzetekkel, mint ahogy harcolt a küzdelem napján. Lábával azon a napon az Olajfák hegyére áll, ami Jeruzsálemtől keletre van; és az Olajfák hegye a közepén kelet és nyugat felé meredek nagy völgyre hasad, és a hegynek fele északra és fele délre szakad.” (Zak 14,3-4)
A völgyet már a királyok korában fölhasználták temetkezésre; Ásza és Hiszkija királyok ezért a pogány kultikus tárgyakat a Kedron völgyébe vitették, és ott égették el.
A Kr.u. 4. sz.-tól a keresztények (bordeaux-i zarándok, Euszebiosz) kimutathatóan a Jozafát völgyét tekintik az utolsó ítélet színhelyének, és a mohamedánok körében is elterjedt ez a feltevés, ezért keresztények, mohamedánok és zsidók egyaránt szívesen választják temetkezési helyül a Jozafát völgyét. Így több vallásnak és felekezetnek is itt van a temetője. Nagyrészt a sírkövekről, és a temető elhelyezkedéséről lehet megállapítani, hogy keresztény, mohamedán, vagy zsidó temetőt látunk-e. A keresztény sírokra keresztet tűznek, vagy a síremlék függőleges. A zsidó sírokat nagy lefektetett kő fedi. Erre, a megemlékezés jeléül sok kis apró követ helyeznek el. A völgyből az Olajfák hegyére tartva hatalmas zsidó temető látszik, amely a Jeruzsálemmel szemközti oldalban helyezkedik el. Innen látszik, hogy a várfal mellett, a befalazott aranykapuval szemben mohamedán sírok vannak. Azért temetkeztek ide, mert a zsidó hagyomány szerint a Messiás az Arany kapun fog bevonulni Jeruzsálembe, de a sírok tisztátalanná teszik a környéket. Így akarják a mohamedánok lehetetlenné tenni a zsidó messiási bevonulást.
2011. július 28., csütörtök
2011. július 27., szerda
Olajfák Hegye
A Jeruzsálemet körülvevő hegyláncolat É-D-i irányban emelkedő vonulata. Három csúcsa közül a középső a legmagasabb, mintegy 800 méterre emelkedik. Az Olajfák hegyéről gyönyörű kilátás nyílt a városra és annak csodálatos látványt nyújtó épületeire, elsősorban a magasan épült templomra. A Jeruzsálembe észak felől érkező, többségükben galileai zarándokok az Olajfák hegyének északi részén ütötték fel sátraikat az ünnepek idején, azért azt a részét „galileai férfiak hegyének” is nevezték. Kies olajligetek borították, közöttük a Getszemáni-kert a legnevezetesebb. Azokról az olajligetekről kapta a nevét az Olajfák hegye. A várostól mindössze egy szombatnapi járóföldre feküdt (ApCsel 1,12). Ez a közelség is magyarázza, hogy miért éppen az Olajfák hegyén pihent meg Jézus, valahányszor Jeruzsálemben tartózkodott s napjait a templomban tanítással töltötte.
Az Olajfák hegyén át vitt az út Betánia felé, onnan jövet pedig az Olajfák hegyéről pillanthatta meg az érkező a szent várost (Mt 21,1; Mk 11,1; 11,11-12). Virágvasárnap az ünneplésre készülő sokaság is ott várta a városba bevonuló Messiást (Lk 19,29-38). Ott mondta el Jézus azt a beszédét, amelyikben megjövendölte Jeruzsálem és a templom épületeinek a pusztulását s megsiratta a szent várost (Mt 24,3; Mk 13,3). Az utolsó vacsorát követően odament Jézus a tanítványaival dicséretet énekelve, hogy az elfogatásáig hátralévő időt imádkozással töltse el (Mt 26,20; Jn 18,1). Júdás odavezette a felfegyverzett népséget, hogy Jézust elfoghassák. Onnan vitték Kajafás főpap házába (Mt 26,47-57; Lk 22,39-54).
A hagyomány szerint az Olajfák hegyén történt Jézus mennybemenetele, de ennek ellent mond Lukács evangélista leírása (Lk 24,50).
Ezen a helyen szemlélhette Ezékiel próféta Isten dicsőségét, amint a város közepéből felszállt a hegyre, amelyik a várostól keletre van: oda vitte fel Isten lelke a prófétát, majd onnan Káldeába (Ez 11,23.25). Az Olajfák hegyét Zakariás próféta is említi (Zak 14,3-4).
2011. július 24., vasárnap
2011. július 23., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)